Hét kulcs őrzői 2.

9.rész

Másnap már egykor az ajtónak támaszkodva vártam hogy fél kettő legyen és elinduljak. Útközben azt vettem észre, hogy a stressztől remeg a kezem.Mikor felkeltem Leon már nem volt melettem mert Gilberta mondta,hogy korán reggel el ment és a telómra is üzent.
-Lius, nyugi. Vezetőnek születtél
Hallottam alig hallható hangot hátra kaptam a fejem de sehol nem láttam senkit, pedig a hang nagyon hasonlított anya hangjára.Nem értettem igazán mi volt ez a hang. A tartalmas sem értettem én és a vezetőség és mégis hol? Addig gondolkodtam mikor már azon kaptam magam hogy a telek ajtaja előtt állok. Félve léptem be az a bejárati ajtó. Nem szóltam nem köszöntem nem néztem senkire.
-Na, Lea meggondoltad magad, jössz?-kérdezte Adéla
-Nem.-mondtam határozottan de igazából nagyon féltem.
-Nem égtél be tegnap eléggé?-kérdezte Tiara
-Azt akarom mondani, hogy azért ragaszkodom annyira hogy nem menjünk mert....-mondta és egy pillanatra elhallgattam mindenki rám figyel.
-Mert a Történetünk című könyvbe olvastam hogy a nagymamáink túl messzire mentek és megnémítottak őket és hasonló borzasztó dolgokat csináltak velük az égiek.-amikor befejeztem mindenki csendben volt pár másodpercig utána Tiara elvette magát.
-Először is ezt a könyvet ki írta, másodszor a szerinted ahol mi tartunk az a túl messze, harmadszor mégis ki a fenék azok az égiek? Ja és negyedszer te ennek a szarnak hiszel?-kérdezte Tiara és már a többiek is nevettek kivéve Alíz és Noémi.
-De Lea és az összes könyvet olvastam mindenből van legalább egy másolatom, de ilyen könyvet még életemben nem láttam.-mondta Oxána halkan
-Ha nem hiszitek holnap behozom a könyvet és talán hisztek nekem.-mondtam
-Jó akkor Lea csodálatos monológja után kijön felnyitni az zárat.-mindenki kiment az szobából kivéve Roxi Alíz és Noémi. Most nem álltam egy pillanatig sem álltam a szobába miután Tiara csapata kiment a szobából rögös én is kirohantam a szobából és elmentem sétálni egyedül. Körülbelül két és fél óráig sétáltam amikor hazaértem Gilberta nem volt otthon tegnap azt mondta hogy valami céges buliba megy és későn jön haza. Másnap is mikor gyalogoltam Leonnal a telekre hallottam anya hangját:
Csak sose add fel Lius
Leon nem éreztette hirtelen miért néztem hátra és nem akartam elmondani az igazat ezért azt hazudtam hogy azt hittem hogy valaki nekem szól. Bementem már mindenki bent volt a házba rögtön az ágyra leültem és vettem ki a táskámból a könyvet ami tegnap megígértem hogy elhozok. Mindenki a csukott könyv fölé helyezkedett, annyira biztos voltam benne hogy ez meg fogja mindenkinek változtatni az álláspontját. Megfogtam a könyvet és középtájt felcsaptam mert úgy rémlett hogy ott olvastam az égiek büntetését. Kinyitottam a könyvet egy olyan látvány tárult élem azt el sem tudtam volna képzelni a könyv oldala üres volt, gyorsan ellátottak hátha csak ez egy üresen hagyott lap de az egész üres volt. Nem szóltam semmit el még bírtam egyetlen egy szót se kimondani. Felálltam és elléptem jobbra egy lépést az ágytól. Fogtam a fejemet és az üres könyvet néztem és a lányokat.
-Lea, de ez teljesen üres.-szólalt meg először Roxi, még erre sem válaszoltam. Tiara az ágyról felállt és így bal oldalon állt.Adéla és Sarlott is az ő oldalán állta. Alíz Noémi és Roxi az én oldalamon állt.
-Lea ezt megint bebuktad, hány esély akarsz még?-kérdezte Tiara
-Lassan annyi esélyt kap Lea mint ahányszor az a hülye ajtón megrázott minket.-mondta Sarlott
-Ja, a szobába majdnem mindegyik tárgy megráz minket.-mondta Adéla.
-Viszont Lea nem lehet igazad mert eddig szinte majdnem mindent láttam hogy fog bekövetkezni, de a te általad jósolt világvégét nem.-mondta Adéla, látszott rajta hogy nem szeret beszélni sőt utál beszélni a látomásairól. Most kezdtem fel fogni mi történt az elmúlt pár percbe. Oxána nagy levegőt vett és megszólalt.
-Lea én is elmegyek mert te mindenféle hülyeségeket hordasz össze.-mondta Oxána és át gyalogolt Oxána oldalára.
-Bocsi.-mondta alig hallhatóan Roxi. Teljesen kiakadtam Roxiról képzeltem volna utoljára, hogy ellenem fordul. Amit kimentek csak Alíz, Noémi és én maradtunk a szobába. Nem bírtam tovább elkezdtem rombolni. Először a pohár után az ablak létra és a tető jött volna ha Noémi és Alíz nem fogja meg a vállam.
-Nyugodj meg Lius.-mondta Noémi akkora hatással volt rám a Lius szó és pont úgy mondta Noémi mint ahogy apa mindig mondtam.
-Így hívtak a szüleid, igaz?-kérdezte Alíz, gondoltam onnan tudják mert Noémi hallja Alíz pedig látja a szellemeket. Csak egy bólintással feleltem ekkor már szembe álltam a két lánnyal. Könnyek gyűltek a szemembe és nem akartam hogy lássák ezért kirohantam az ajtón. Megláttam Leon hogy az utca végén gyalogolt a telek felé oda gyalogoltam hozzá és megöleltem. Leon egy nagyot sóhajtott és így szólt.
-Neked csak bajod van ezekkel a lányokkal.-mondta Leon és haza kísért.