Hét kulcs őrzői 2.

13.rész

Mikor kiszálltam a kocsiból egy gondolat futott végig a fejemben: mi van hogyha nem tudom felébreszteni Adélát. Mintha ezt Gilberta megérezte volna és oda hívott a kocsihoz a hol ült és így szólt.
-Gyere.-mondta Gilberta és ölelésre nyitotta a kezét. Megöleltem Gilbertát és ezt súgta a fülembe.
-Ssss....Nyugi Lejla. Erős vagy!-mondta és rám mosolygott miután elengedett. Most csak ezek a mondatok hiányoztak nekem magabiztosan kikaptam a kocsiból a sporttáskát és be gyalogoltunk Roxival Adéla házába. Beléptünk a házba nem láttunk sehol senkit,fel mentünk az emeletre ahonnan a hangok jöttek. Mikor beléptünk mindenki ránk nézett. A szobába az ágyon feküdt Adéla és az őrzők körül állták. Az szobába két felnőtt nő is állt. Azt gondoltam hogy világos barna hajú Adéla anyja.Mindenki rémült volt Sarlott sírt a többiek csak a sírás határán voltak, talán a legkevésbé a két nő volt rémült.
-Szia.-mondta halkan Adéla anyukája.
-Mindig a Nyár család ment meg minket.-folytatta miközben én már raktam ki az ágy mellett lévő szekrényre a könyveket,gyertyákat és kristályokat.
-Várj, ti is....?-kérdeztem mikor a hátrébb álló nő megszólalt akire azt gondoltam, hogy Alíz anyukája mert pokolian hasonlított rá. De a nő éppen Sarlottot vigasztalta.
-Igen, mi is nyitottunk a kulcsokat és ugyan úgy túl is lőttünk a célon. Csak nem akartunk titeket meg ilyeszteni mert minden olyan más kép látszott alakulni mint akkor.-fejezte be Alíz anyukája miközben én csak egyszer néztem fel rá után folytatta az olvasását a könyvbe. A könyvbe le volt írva mire kell gondolnom, hova kell összpontosítani és hogy mennyi erő kell ehhez ez rémített meg a legjobban mert a könyvbe ez állt.
Ezen még a legerősebb őrzők is elbuknak néha.
Mikor megjegyeztem mindent kezdtem volna ez Adélának a meggyógyítását, de inába szállt a bátorságom ahogy láttam Adélát az ágyon ájultan feküdni. Rémülten néztem hátra Roxira. Roxi csak biztatóan mosolygott és bólogatott. Elkezdtem lassan rátettem a kezemet Adéla mellkasára és mikor megéreztem Adéla szívverését megrettentem de nem hagytam abba. Az utasítások szerint csináltam mindent, és mikor becsuktam e szemem rám tört egy látomás. A látomásban anya és apa álltak előtte mellettük mindenhol feketeség.
-Szia Lius.-köszönt apa lágy hangon nagyon megijedtem alig bírtam csukva tartani a szememet. Nem értettem mi történt tudtam hogy ez egy látomás, de mégis olyan valósnak tűnt.
-Nyugodj meg, mi tényleg itt vagyunk.-mondta anya. Nem bírtam tovább ki kellett nyitnom a szemet.
-Nem.....-mondta miközben ilyedtem hátra léptem. A szemem vörösen izzót a szívem meg majdnem kiugrott a helyéről. Nem jártam sikerrel, még nagyon messze jártam sikerül. Úgy éreztem feladom, nem akartam anyákékat egy ilyen látomásba még egyszer látni.
-Lejla, tudom mit láttál mivel ugyan azok a képességeim vannak mint Adélának és előre láttam a látomást.-mondta Adéla anyja aki mellettem állt. Adéla anyukája leguggolt mellém és megfogta a két vállamat.
-Csak most ezt meg kell tenned ezt Adéláért. Most erősnek kell maradnod. Én bízok benned hogy ezt megtudod csinálni.-mondta Adéla anyukája miközben az egyszer az én és egyszer Adéla szemébe nézett. Újra megpróbáltam és ezúttal is előjött.
-Luis, ne ijedj meg. Ha ezt végig csinálod akkor már minden rendben lesz.-mondta anya a látomásba miközben éreztem hogy remeg a kezem. Hogy lenne minden rendben ha ti nem éltek és mindenki utál az őrzők közül gondoltam. Mintha anya meghallotta volna a gondolatomat úgy válaszolt.
-Luis koncentrálj a kristályokra.-mondta Anya lassan és próbálta vissza terelni a figyelmemet a gyógyításra.
-Lius, minket el kell engedj.-mondta anya
-De még egyszer találkozunk.-kacsintott apa furcsa volt látni hogy se anya vagy apa nem szomorú.
-És az őrzők pedig nem elég hogy szeretni fognak még tisztelni is, mert pár perc múlva megtudják az igazságot.-mondta anya.Ekkor jutott eszembe hogy mennyi mindent el is felejtettem már a szüleimről anyának az örökös szemöldök húzogatását apának azt a bizonyos mosolyát ahogy senki más nem tud mosolyogni.
-Lius, csak egy a lényeg csináld végig.-mondta anya
-Mi hiszünk benned, te meg hidj abba, hogy minden a jó irányba fog menni.-mondta apa egy kis ideig csendben voltak és csak mosolyogtak. Hirtelen végigfutott a testemet egy érzés éreztem hogy megcsináltam. Nem mertem kinyitni a szememet mert nem voltam benne biztos.
-Igen, megcsináltad mert te vagy vezető.-mondta anya mosolyogva és a látomás köddé foszlott és kinyitottam a szemet. A szobába síri csend volt lassan elvettem a kezemet Adéláról és vártam. Ránéztem Adéla anyukájára kicsit feszültnek tűnt, de hirtelen látszólag megkönnyebbült. Ránéztem Adélára és ő kinyitotta a szemét és az ágyon ült. Kicsit zavarodottnak tűnt de látszólag minden rendben volt.