Hét kulcs őrzői 2.

8.rész

Kilenckor feküdtem le,nem telt el tíz perc se telt el és elkezdett szakadni az eső.Kicsivel később már az ég is dörgött.
-Na,király.Ma sem fogok aludni.-mondtam elkeseredetten és sóhajtottam egyet.Valahogy ma sokkal idegesebb voltam amikor dörgött az ég.Minden alkalommal amikor hallottam a dörgést megrettentem és végigfutott a fejemben az a pár pillanatkép ami anyáék halálának estéjén történt a kocsival.Mióta Gilberta elmondta,hogy anya megmentett engem sokkal több emlékére emlékszek arról az éjszakáról.Ahogy a kocsi kisodródik az útról anya kiáltására is emlékszem.Emlékszem a borzasztó érzésre ahogy a kocsi átfordul az oldalán és egy kis csúszás után nagy csalódással megáll.A csapódás feltehetőleg egy fa miatt volt.Ezek után már semmire sem emlékszem csak,hogy a kórházban vizsgálnak.A gondolkodásban Leon szakított meg amint belépett.Nem sírtam csak nagyon meglepődött és szomorú arcot vágtam.
-Mi keresel itt?-kérdeztem és értetlen arccal nézetem Leont a félhomályon keresztül. A kislámpának hála ami az ágyam mellett volt,megfelelően láttam Leon arcát.
-Mondtad hogy félsz a vihartól és.....-mondta Leon miközben be feküdt mellém az ágyba.Ekkor vettem észre,hogy Leon csupa víz.
-Aranyos vagy,csak így meg fogok fagyni olyan vizes vagy.-mondtam
-Tényleg el is felejtettem.-mondta Leon kiszáll az ágyból és megpuszilt.
-Leon,te föl gyalogoltál egészen a buszmegállóból.-mondtam mert gondoltam busszal jött mert az gyorsabb,de akkor is nagyon messze van innen a buszmegálló főleg északra esőbe.
-Ja.-mondta Leon és megvonta a vállát.Felültem az ágyból és elmosolyodtam. Odamentem Leonhoz és átkaroltam és megcsókoltam.
-De miért?Nem érek annyit hogy teljesen szét ázz?-mondta és még mindig karoltam Leont.
-Lejla,te teljesen elvetted az eszemet.Arról nem is beszélve,hogy te számomra minden áldozatot megérsz.
-Gyere adok egy hajszárítót és egy gatyát valahonnan elő szedek.-mondtam és behúztam Leon a fürdőbe és odaadtam a hajszárítót.Kimentem és benyitottam Gilberta szobájába olvasott.
-Apa gatyái közül nincs itt egy mert ő.....?-kérdeztem de a mondat közben megálltam
-Igen tudom,Leon itt van és csurom vizes és pólót keresel neki.-mondta Gilberta miközben kedvesen felnézett a könyvéből,megint dörgött az ég egyet és összerezzentem.
-Különben szerinted ki engedte be volna az ajtón Leon.-monda Gilberta és lelökte magáról a takarót és felállt.
-Hol lehet itt férfi gatya?-gondolkodott hangosan Gilberta
-Tudod régen mikor az volt a mániám,hogy anya és a össze ruháját áthozzam!Azokat hova raktad?-kérdeztem.Igen én 10 évesen azzal foglalkoztam hogy a szüleim ruháját hordtam át a házunkba,de aztán Gilberta leállított mondván, hogy hülyeség.
-Tényleg,azokat a ruhákat nagy részét vissza vittem,de itt is hagytam párat.A szekrény legfelső polcán lesz.-mondta Gilberta
-Na mégis lett haszna, hogy áthoztam ezeket a ruhákat.-mondtam keresztbe tett kézzel az ágyon ülve.Gilberta kitartóan próbálta a ugrással lerántani a zacskóba tett ruhákat,de nem igazán ment neki.Megint dörgött az ég össze rándultam és végig futottak a régi emlékek a fejembe.
-Lejla,nem akarsz segíteni?-kérdezte Gilberta mikor abbahagyta az ugrálást és megfordult.
-Mégis,hogy nem vagyok magasabb nálad?-kérdeztem,persze pontosan tudtam hogy Gilberta az erőre utal.De nem akartam használni,mert féltem hogy nem tudok összpontosítani eléggé.
-Én nem arra gondoltam.-mondta Gilberta a nyakamban lógó kulcsra mutatva és felhúzta a szemöldökét.
-De Gilberta...!-mondtam,de a mondat felénél csöndbe maradtam és így szóltam.
-Megpróbálom.-mondtam unottan.Elkezdtem kontcentrálni a szekrényre.Már majdnem sikerült leszakítanom,de ekkor dörgött egyet az ég muszáj voltam elnézni.Nem történt semmi,csalódottan néztem Gilbertára.
-Lejla ennyire nem félhetsz a vihartól.-mondta Gilberta
-Már pedig igen!-mondtam és szomorúan ledőltem az ágyra.
-Lejla nem.-mondta Gilberta és a kezemnél fogva lehúzott az ágyról.Megint megpróbáltam leszakítani,most is dörgött,de most megpróbáltam nem abbahagyni.Sikerült a zacskó Gilberta kezébe esett.
-Mondtam.-mondta Gilberta miközben a zacsót lerakta az ágyra.Leon elkezdett az ajtófélfában tapsolni.
-Ügyes!-mondta mikor abbahagyta a tapsolást.Nem szóltam rá semmit,kikerestem a zacskóból apa egyik pizsamáját.Egy egy fekete és sötétkék pizsomára esett a választásom.Odaadtam Leonnal és ő bement a fürdőszobába,hogy átvegye.Addig én mentem az ágyamba és lefeküdtem.
-Még nem feküdje,mutatni akarok valamit.-mondta Leon mikor belépett a szobába.Felálltam és oda mentem hozzá,oda kísért az ablakához és hátulról átkarolta a derekemat.
-Leon ezt minek?-kérdeztem miközben egy villámot néztem.Borzasztó érzés volt tudni hogy ez után egy borzasztó nagy dörgés jön.
-Győzd le a félelmedet.-mondta Leon nyugodt hangon
-De....-mondtam,de abbahagytam mert elkezdett dörögni az ég és összerezzentem.Ekkor Leon közelebb húzta magát hozzá és a fülembe súgott.
-Sssss..Lejla én tudom,hogy le tudod győzni a félelmet erősebb vagy ennél a viharnál.-mondta Leon lassan és ugyan olyan nyugodtan minta az előbb.Megint villámlott,már kevésbé ilyedtem meg mint az előbb.Körülbelül két percig álltunk így mikor már csak a kezem remegett és nem ijedtem meg annyira.
-Most már elég lesz.-mondtam és kifordultam Leon öleléséből.Leon is utánam fordult és mosolygott.Lefeküdtünk az ágyba ekkor már legalább este tizenegy óra volt.Én oldat feküdtem Leon pedig ugyanúgy,csak a keze az én oldalamon volt. Még mindig villámlott de már kevésbé zavart.Egy ideig még éreztem ahogy Leon engem néz a félhomályon keresztül és mosolyog aztán elaludtam.