Park Jimin úgy dönt, lakást vesz. Az ingatlan kicsi, költeni is kell rá, nincs az épületben sem konditerem, sem uszoda, sem spa részleg. Egyetlen extra jár hozzá, a két éves szomszéd kislány olykor átszűrődő édes kacagása és tündéri éneklése, Jiminn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sasha:
Pocsékul éreztem magam, mikor a kislányomra néztem. Eliza mérhetetlen szeretettel és csodálattal pislogott a mellette ülő, színezgető Jiminre. Tudtam, hogy csalódni fog. A srác egy idol. Értelemszerű, hogy a hosszú, kemény munkával töltött évek után magányos és vágyódik egy társra, családra, ám mindezt betudtam múló szeszélynek. Biztosra vettem, ha Jimin elutazik turnéra, vagy visszakerül a neki normális hajtásba, megfeledkezik rólunk. Úgy álltam ehhez az egészhez, hogy Eliza megkaphatja -még, ha kevéske időre is- a hőn áhított apa karaktert, aztán feledésbe merül minden. Tisztában voltam vele, ez nem kevés sírással jár majd, de egyszerűen képtelen voltam Jimint komolyan venni. Annyira nem illett bele a mi világunkba. Az anyagi gondokba, a kilátástalanságba és a szörnyű múltba, ami mögöttem lapult. Park Jimin maga volt a tökéletesség, a csillogás, a hírnév, a nagy betűs Idol. Evidens, hogy imponált számára ez az egyszerűnek tűnő életvitel, melyet nap-nap után megélhetett velünk. - Nézd Királylány, rajzoltam neked egy pillangót – tolta Eliza elé a lapot a srác vidáman. - Óóóh – tátotta el száját lenyűgözve a kislány, majd felemelte az alkotást, megmutatva nekem is – Anyanya, né! - Azta! – erőltettem mosolyt számra – Nagyon szép – dicsértem. - Azon töprengtem, mikor voltál utoljára randizni? – érdeklődte Jimin újabb rajzba kezdve. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, melyikük élvezi jobban ezt az ebéd utáni programot. Jimin, vagy Eliza? Mindenesetre, jól elszórakoztak ketten, míg én elmosogattam és a ruhákat vasaltam. Elmorfondíroztam a kérdésén, nem emlékeztem. David sosem volt egy randizgatós típus, én pedig, nem erőltettem. - Még a gimiben – vontam vállat. - Mi? – döbbent le – Kötelességem orvosolni a problémát – állt fel, aztán leguggolt Eliza elé. Lányom ismét csillogó, boldog szemekkel, mosolyra húzódó ajkakkal leste az idol minden rezdülését. - Nyuszifül, mit szólnál hozzá, ha elvinnélek Titeket anyával randevúzni? Felötöztök csinosan és elmegyünk valami szuper helyre. Hamizunk, játszunk, beszélgetünk... – vázolta fel tervét. - Hah? Táttá? – tágultak nagyra egyébként is hatalmas, őzike szemei – Te, baba, anyanya? - Igen, Picúr – bólintott mosolyogva Jimin – De, előtte aludnod kell egy kicsit és szót fogadni anyának és ha felkeltél, elkészülődtök, aztán elmegyünk autóval. Na? Benne vagy? - Aha, jó – bólogatott Eliza. - Mit tervezel? – ráncoltam homlokom. - Az meglepetés. Altasd el a hercegnőmet, és kábé egy óra múlva... - Másfél – helyesbítettem. - Még jobb – csettintett – Sietek értetek – puszilta meg Eliza pofiját és ölelte meg. - De... Jimin elejét véve tiltakozásomnak adott röpke, mégis édes csókot ajkaimra, majd sürgetve elhúzta a csíkot. Megrökönyödve néztem kislányomra, aki hirtelen pattant fel a kanapéról. - Baba táttá Jim – közölte felnőttes komolysággal szobájába indulva. Rumlit sejtve iramodtam utána, míg Eliza határozott léptekkel állt meg a komód előtt, kihúzva a legfelső fiókot. - Mem csina – jegyezte meg földre hajítva a legelső, kezébe kerülő ruhadarabot. Nevettem édes izgágaságán. Az ilyen momentumoknál gyűlöltem a legjobban az apját. Lemondott róla, más férfiak pedig bármit megadtak volna azért, hogy családjuk lehessen, mint például, Jimin...
