Call me your DADDY - |Park JiMin|

14. - Tervek a jövőre

Jimin:

Sasha még aludt, én pedig a világért sem akartam felébreszteni, így miután halkan felöltöztem, kiosontam a szobából, gondosan becsukva magam mögött az ajtót. Még mindig remegett a gyomrom és libabőröztem, ha visszaidéztem az éjszakát. Egyszerűen csodálatos volt. Sashaval szeretkezni egy olyan élmény, mely megrengette a világomat. Érdekes módon jellemezte egyfajta kettősség. Napközben gondoskodó anyuka, az ágyban pedig ízig-vérig nő, aki pontosan tudja miként kergethet őrületbe érintéseivel. Az első kissé bénázós alkalmunkat jócskán felül múlta. Mintha egy egészen más Sasha lett volna most és ez elvette az eszemet.

Anya boldog mosollyal az arcán ült a falatozó Eliza mellett, csodálva minden apró rezdülését. Tökéletesen értettem őt. A földkerekség legédesebb kislánya volt ez a csöppség.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket vidáman.

Puszit nyomtam anyu arcára, majd Eliza buksijára is. A kislány kuncogott tettemen, mosolyt varázsolva ajkaimra. Annyira imádtam ezt a kis tündért, belepusztultam.

- Hogy aludtatok? - érdeklődte szülőm.

- Már hiányzott az itthoni ágyam - feleltem nagyot nyújtózva - És Ti? Királylánnyal nem volt gond? - simogattam meg az említett hátát.

- Dehogyis. Ez a csepp lányka egy tündér. Olyan jó volt ölelgetni - ömlengett anyukám - Te is jól aludtál Édeske? - címezte a gyermeknek, aki teli szájjal bólogatott - Jimin, azt hittem már sosem jön el a pillanat, amikor nagyszülők leszünk, erre megajándékozol minket ezzel a csodával - érzékenyült el anya.

Csak vigyorogtam, többre nem futotta. Valóban mázlistának éreztem magam a csajaim miatt. Töltöttem egy bögre kávét, majd letelepedtem a Királylány mellé, ujjaimmal babrálva tincseit. Imádtam a hajából áradó babás illatot és biztosra tudtam, sosem fogom megunni.

- Megvetted a lakást? - kezdeményezett komolyabb beszélgetést anya.

- Még nem. Először meg szeretném beszélni Sashaval. Nem akarok a háta mögött intézkedni - mondtam.

Anyával már szó volt közöttünk a témáról, megveszem a szomszédos lakást is, így lényegében nálam laknának Sashaék. Az összes létező terhet le terveztem venni a válláról és ebbe a húzós bérleti díj is beletartozott. Ám nem akarództam ezt úgy, hogy előtte nem beszélem meg vele. Egy kapcsolatban közös döntéseket hoznak és jól akartam csinálni. Egyébként is nehezen sikerült elnyernem a nő bizalmát, eszemben sem volt magamra haragítani egy ilyen húzással.

- Néha nehéz elhinnem, hogy felnőtt férfi vagy - sóhajtott csüggedten anyu - Apropó, nem viszel Sashanak reggelit?

- Persze anya, rázz csak le, hogy kisajátíthasd a gyereket - színleltem bosszúságot.

- Akkor sajátítom ki az unokámat, amikor csak akarom. Ugye Kincsem? Te vagy a mama szeme fénye - bazsajgott Elizának és megdöbbenésemre a lányka határozottan bólintott.

- Engem már nem is szeretsz Hercegnőm? - biggyesztettem le szomorúan ajkam.

Eliza abba hagyta az evést, aztán kicsiny karjaival körülölelte nyakamat. Az a mérhetetlen szeretet átjárt, kellemes melegséget generálva bennem. Biztosan fontam csepp teste köré kezeimet, tucatnyi puszival elhalmozva pofiját. Édes kacaja betöltötte a konyhát, amin anya fejét csóválta. „Felvágós" - sziszegte nekem kelletlenül. Nevettem bosszúságán. Képesek voltunk Eliza kegyeiért harcolni, de hát azt hiszem, ez természetes volt. Persze, örültem annak, ennyire befogadták Sashat és a kislányt és máris családtagként kezelték őket.