Call me your DADDY - |Park JiMin|

4. - Számok

Jimin:

Jó volt összefutni Taevel, beszélgetni és beülni kajálni egy nyugodt helyre, ám az idő kegyetlen lassan telt és gondolataim minduntalan Elizára terelődtek. Hiányzott a kis tündérkém, ami eléggé furcsán vette ki magát, hiszen alig ismertem két hete és máris ragaszkodtam hozzá. A büdös boszorkány befészkelődött a szívem közepébe és nem akaródzott eltűnni onnan. Délutánra már szabályosan szenvedtem. Hiába pakolásztam át ezerszer a lakásom, hiába néztem filmet, semmi sem kötött le igazán, így négy óra után pár perccel az épület folyosóján lézengve, unott pofákat vágva vártam szívem hölgyét, hogy végre megérkezzen az oviból. Cipőimmel random mintákat rajzolgattam a kőre, majd mintha ceruzával csináltam volna, elsatíroztam talpammal és újat kezdtem. Ezt elismételtem minimum egy tucatszor, majd sértődötten lebiggyesztve alsó ajkam a földre ültem. A lift csilingelését hallván felkaptam fejem és feszülten szuggeráltam a felvonót. Eliza az enyémhez hasonló durcás ábrázattal lépett ki onnan. Elolvadtam édes látványától, majd megköszörültem torkomat. A kislány abban a minutumban felemelte buksiját, angyali pofiján üdvözült, széles mosoly terült el, mely gesztust automatikusan utánoztam. Szemei boldogan csillantak fel, aztán őszinte örömmel felkiáltott.
- JIM!!!
- KIRÁLYLÁNY!!! – kurjantottam én is.
Eliza futásnak eredt, karjaim közé vetve magát. Vigyorogva, szemeim lehunyva lélegeztem mélyet babás illatából. Ismételten úgy éreztem, őt ölelve én vagyok a földkerekség legboldogabb embere.
- Jim, Jim, Jim, Jim, Jim – kántálta nevemet ujjongva.
- Nagyon hiányoztál Minimanó! Órák óta itt várok rád, de nem haragszom, mert nagyon szeretlek – motyogtam megpuszilva pufók arcát – Jó volt az ovi? Ettél rendesen? Nem bántott senki? – zúdítottam rá kérdéseimet.
- Jó – húzódott kissé hátrébb nagyot bólintva – Baba nyamnyam, poszi oté – simogatta saját pocakját bólogatva.
Sashara lestem, akinek tekintetéből nem tetszést szűrtem le. Rosszallóan ingatta fejét, testtartása túlzottan merev volt. Kérdőn emeltem meg szemöldökömet.
- Az rendben van Jimin, hogy aranyosnak találod Elizát és kedves vagy vele, de ne viselkedj úgy, mintha az apja lennél, kérlek – mondta komolyan.
- Nem is viselkedek úgy – ellenkeztem továbbra is ölelve a kicsit.
- Dehogynem – kardoskodott, miközben előhalászta kulcsait és kinyitotta otthonuk ajtaját – Felnőtt férfiként lehetne annyi eszed, hogy távolságot tarts tőle és nem hagyod, hogy túlságosan is megszeressen. Neked meg sem fog kottyanni, ha turnézni mész, de rá igazán gondolhatnál – dorgált.
Szavai rossz szájízzel töltötték el számat. Igaza volt, mégsem lettem volna képes elsiklani Eliza felett és figyelmen kívül hagyni ezt az édes teremtést. Feltápászkodtam, biztosan tartva a kislányt, követve Sashat lakásukba.
- Nem tilthatod el tőlem – jelentettem ki elszántan.
- Eszemben sincs, mivel szeret téged. Viszont, tarts egy kis távolságot – mondta a konyhában ügyködve.
- Rendben – egyeztem bele – Maradhatok vacsira? – lelkesültem fel.
Sasha lesújtó pillantással ostorozott, amitől ismételten Aranyhaj jutott eszembe.
- Na, légyszí! – villantottam meg legjófiúsabb mosolyomat – Anyukám megengedte és ígérem, szót fogadok, megeszem a zöldséget is és legalább, játszhatok Elizával, míg a néni csinálja a vacsorát – hecceltem.
- Néni? – ugrott meg szemöldöke.
- Ezt igennek veszem – vigyorogtam szélesen – Eliza futás!!! Mehetünk játszani! – kiáltottam befutva a kislánnyal a szobájába, aki erre kacagott.
- Vegyen át itthoni ruhát! – harsogta utánunk Sasha.
Elizával az ölemben lecsücsültem a komód elé, kihúzva a legfelső fiókot. Azt már tudtam egy-egy véletlenszerű hallgatódzásomból, hogy a nő a óvodai és egyéb csinos ruhákat a gardróbban tárolja, a komódba az „itthoni” darabok kerülnek. Ismerve csajszikám háklis hozzáállását a divatvilághoz, szakszerűen kaptam ki a legcsillogósabb, legflitteresebb pólót, felmutatva neki.
- A kis hölgy engedelmével, a mai vacsorához ezt a csodás, minden igényt kielégítő Prada felsőt ajánlanám, ezzel – emeltem ki egy hasonló szoknyát – az alsóval. Mindkét darab kiemeli kecses alakját és hangsúlyozza angyali babapofiját, melyhez foghatót földi halandók elenyészve láthatnak a legendás élőlényekről szóló filmekben. Azé’ figyuztad Eliza, hogy összeraktam ezt a művészi monológot? Tiszta Shakespeare vagyok – nyomtam puszit a törpe illatos hajába.
- Jó – bólogatott.
Eliza kimászott az ölemből és elkezdett kibújni pólójából. Mivel, gombos volt hátul, így hisztizve, toporzékolva nyafogott, mert nem sikerült levennie.
- Várj Kincsem, segítek – duruzsoltam megnyugtatóan.
Megállt a tombolásban, mire kihámoztam a gombokat fogságaikból, majd megszabadítottam a felsőjétől. Hálásan mosolygott rám, kiérdemelve egy újabb puszit, ezúttal a homlokára. Büszke voltam rá, amiért teljesen egyedül, ügyesen felvette a másik pólót és a szoknyát is. Miután végzett az átöltözéssel, visszatelepedett az ölembe, ez alkalommal szembe velem.
- Ábugyi, bigyubigyu, gyubigyubi – mondta komoly pofival, angyali hangján.
Felnevettem édes baba halandzsájára. Elképesztő volt ez a kislány és minden – még a legapróbb, legjelentéktelenebb – megmozdulásaival is elkápráztatott, levéve a lábaimról.
- Mi lenne, ha ufonauta nyelv helyett, tanulnánk pár értelmes, új szót? – ötleteltem.
- Te? – mutatott mellkasomra.
- Igen, velem – mosolyogtam – Mondjuk, kezdjük a számoknál. Egy... – néztem rá várakozóan.
- Egy – ismételte.
Mérhetetlen büszkeséggel pislogtam rá, és jutalmul megtapsoltam. Eliza szégyenlősen kuncogott, behúzva nyakát.
- Kettő...
- Tettő...
- Három...
- Háj...
- Nem Édesem. Három – artikuláltam erőteljesebben.
- Há...
- Három...
- Hájjjaa – sikkantotta.
- Három. Három. Mond, hogy répa – próbálkoztam keményebben.
- Hájjjomm – emelte fel kezecskéit örömködve.
- Hurrá! – tapsoltam bolond módjára – Eliza tud számolni! Eszméletlen okos vagy bébim – dicsértem megsimogatva fejét.
Bár kicsit nehézkesen, sokszor pöszén, vagy sejpítve, aznap délután megtanítottam az én hercegnőmet ötig számolni. Pár furcsán kimondott szótól, melyeket egy két éves kis törpe gagyogott, boldogabb voltam, mint a színpadon állva, vagy díjakat nyerve és mindezt Eliza miatt...