Call me your DADDY - |Park JiMin|

10. - Riválisok

Jimin:

Igaz a mondás, miszerint a jót könnyű megszokni. Mindössze egyszer aludtam Sashaval, mégis kegyetlenül hiányzott az élmény. Maga a tudat, hogy szabadon ölelhetek valakit álmomban, megpuszilhatom félkómásan, elképesztően mámorító tud lenni. A saját lakásom rettenetesen magányosnak és ridegnek hatott a szomszédoshoz képest. Hiányzott belőle Eliza szerteszét hagyott játékainak látványa, Sasha finom parfümjének illata, mely mindent körbelengett. A kanapémon fetrengve szenvedtem drámaian, nyögve, férfiasan hisztizve. Lassan tízet mutatott a mobilom kijelzője és fáradt is voltam, az alvás mégsem ment. Hirtelen elhatározással caflattam ki az erkélyre, majd leselkedtem be a másik ajtón. Sasha szerencsémre épp egy pohár vizet kortyolgatott, így halkan bekopogtam az üvegen, ami miatt a nő megugrott, aztán gyilkos pillantással illetve nézett rám. Idióta bájvigyort villantottam felé, mire megforgatta szemeit, de végül megkegyelmezve kitárta az ajtót.
- Szia Sasha! Képzeld, a lakásomba pont most törtek be, viszont sikerült elmenekülnöm, hála Istennek. A gond az, hogy a rablók megfenyegettek, nem maradhatok ott tovább és nincs hol aludnom. Megszánsz? – tekintettem rá könyörgően.
- Hozom a láncfűrészt – közölte unottan, visszaindulva otthonába.
- Na, na! – kaptam csuklója után – Gyilkosságért lecsuknak. Az is előfordulhat, hogy azóta már elmentek. De... de akkor sem mehetek haza, mert végre hajtottak valami nagyon brutális, nagyon gusztustalan rituálét. Esküszöm, – bizonygattam kétkedő pillantására – fogtak egy ártatlan csirkét, elvágták a nyakát és mindent összedzsuváztak vele. A falakra valami szimbólumokat rajzoltak vérrel. Hasonlóak, mint a tündérkém rajzai, csak ezek sokkal parábbak. Ja, tényleg. Szerintem, ne is akard látni. Sejtéseim vannak arról, mi lehet ez. – suttogóra fogtam a hatás kedvéért – Démoni átjárót nyitottak a lakásomban.
- Hű. Ez de izgi – biccentett elismerően – Hozom a sót.
- Mi? Minek só? – húztam vissza megint – Megakarod enni a csirkét? Már elvitték, semmi bizonyítékot nem hagytak hátra – hazudtam tovább.
- A só védelmi körhöz kell. Csinálsz vele egy fasza kis karikát a szőnyegre és elalukálhatsz benne, a saját otthonodban – magyarázta – Tudok én ilyen medzsikeket, ne aggódj – paskolta meg vállamat.
- De... de akkor sem mehetek haza, mert... mert egerek vannak. Ja. A csirkevérre jöttek és tutira valami mutáns egerek ezek, mert láttam, amint majdnem megették a másik szomszéd macskáját – cifráztam. 
Sashaból kitört a nevetés, amit zavartan figyeltem. Hátravetett fejjel, vidáman kacagott rajtam, ami mosolyt csalt arcomra. Ha már megnevettettem, csak befogad éjszakára, nem?
- Annyira hülye vagy Jimin – fogta tenyereibe arcomat, lehúzva magához és édes csókot nyomott ajkaimra.
Persze, nem kellett engem noszogatni, késlekedés nélkül viszonoztam, elmélyítve azt. Egyik kezemmel nyakára simítottam, másikkal derekára, biztosan tartva a kontaktust.
- Hagy aludjak veled – kérleltem szájába nyögve a szavakat, mire bólintott.
- Előtte zárd be az erkélyajtódat te démonhunter – szakadt el tőlem erőteljes akcentussal kiejtve az angol szavakat, ami miatt nevettem.
Kapkodva tettem eleget a vicces utasításnak és tértem vissza hozzá. Hátulról körülfonva karjaimmal andalogtunk el a hálószobáig, ahol felbátorodva foglaltam el előző este kisajátított helyemet az ágyon. Sasha még felkapcsolta az éjjeli fényt, -bizonyára Eliza miatt-, aztán bebújt mellém. Sokkal jobban éreztem magam így, a közelében. Sasha oldalára fordult, mire háta mögé ficánkolva szorosan átöleltem. A hajából áradó kellemes illat megnyugtatott. Olyannyira, hogy alig pár perc múlva el is aludtam.

*&*&*&*

Eliza puszijaira ébredni a földkerekség legcsodálatosabb élménye. A kislány puha tenyerével arcomat, hajamat simogatta, közben aranyosan beszélve tüneményes hangján.
- Idebújsz Nyuszifül? – motyogtam neki félálomban.
Kuncogva mászott fel a matracra és bújt hozzám. Buksiját mellkasomra hajtva játszadozott a nyakláncomon függő medállal, tündérien dudorászva. Büszkén kóstáltam, már felismerem a dalt.
- Kicsuvicsu dududu. Áhh, bigyubigyu. Kicsuvicsu dududu...
- Édesem! – morogtam.
- Hah? – nézett fel rám ártatlanul.
- Ma mutatok neked olyan zenét, amit mi csinálunk a srácokkal. Ez a vicsuvicsu dudduddu már irritál. Jó?
- Mem – vágta rá.
- Do you know BTS? – loptam el YoonGi hyung egyik legismertebb mondatát.
- A-a – ingatta fejét.
- Hol a telefonom? Mini nem láttad a háló-hálómat? – lestem körbe.
A csöppség kezembe nyomta az éjjeliszekrényen heverő holmit, amiért cserébe kapott egy cuppanós puszit a fejére. Megnyitottam a YouTube-ot, majd random elindítottam a Dope-ot. Nevetnem kellett, amikor Eliza édesen integetett a kijelzőn felbukkanó NamJoonnak.
- Bonszojá – próbálta ismételni a hallottakat.
Száját meglepetten eltátotta Jungkookra és majdnem agyérgörcsöt kaptam, amikor fennhangon megjegyezte bólogatva, hogy „csina”. Féltékenységemet és felháborodásomat azonban elfeledtette velem Eliza boldog sikkantása, felfedezve engem.
- JIM! JIM! NÉ’ JIM! – kántálta mérhetetlen örömmel.
- Igen, ott vagyok – vigyorogtam. 
A refrénnél felpattant, ugrándozva az ágyon. Nagyon tetszett neki a zene, amiért büszke voltam magunkra. Eliza eléggé válogatós volt ezen a téren és őt lenyűgözni a karrierem csúcsa, esküszöm. Kezecskéivel próbálta utánozni a látott mozdulatokat, közben kiáltozva.
- Dope, dope, dope... – visszhangozta Hobit követve – Csapcsaja, csapcsaja – következett Suga.
TaeHyung részénél azonban ledermedt mozdulat közben, aztán térdeire csücsülve hajolt előre a kijelzőhöz, „o”-t formázva kicsiny ajkaival.
- Babáé – jelentette ki komolyan.
Totális felháborodással tekintettem az én gyönyörűséges kis angyalkámra, akit nagyon úgy tűnt, el is vesztettem Tae megjelenésével. Bosszankodásom tetőfokára hágott, ugyanis Eliza áruló módjára vissza is tekerte a sráchoz a videót.
- Hé! Helló-halló kisasszony! Nem pasizunk. Két éves vagy hékás – adtam hangot kiakadásomnak és jobbnak láttam váltani.
A következő videóra nyomtam, ami a Baepsae volt. Ezzel sem jártam jobban. Jungkook megint „csinosnak” lett kikiáltva, Tae pedig előlépett valami baba istenséggé.
- Szászujá, bászéjjá, szászujá, bászéjjá... – énekelgette fejecskéjét ide-oda billegtetve.
Gyerekes és ostoba dolog, de veszettül közel jártam a síráshoz. Eliza, aki a világom közepe volt és akinek addig, én is a világot jelentettem, két MV után le is cserélt TaeHyungra. Tudtam, hogy ez csak gyerekes csodálat, ennek ellenére mérhetetlenül elszomorított.