Az életem mindennapjai

8

Eléggé elaludtam. Borzalmasan keltem. Aludtam volna még.

-HÉ SADIE,ÉBRESZTŐŐ!-ordította Finn felettem.

-Úristen mi van?-kérdeztem fáradtan a többiektől

-Forgatás. Már el is felejtetted?-közölte Noah

-Úristen! Tényleg! Menjetek ki,felöltözöm,és indulhatunk!-majd rájuk csuktam az ajtót.

Gyorsan felvettem egy kék-zöld foltos pólót ,és egy magas derekú sötét farmert. Úgy néztem ki benne,mintha egy bohóc lennék. Mindegy

Kicsaptam az ajtót,majd kimentem,inkább kifutottam a többiekhez akik nyugodtan TV-ztek.

-Indulhatunk!-mondtam.

Hirtelen kuncogásba kezdtek a többiek,majd Caleb fel világosított miről is van szó.

-Sadie,csak fél kettőre kell ott lennünk-és tovább nevettek

-De jó. Ezért kellett felkelteni kilenckor? Hát kösz-mondtam szigorúan,majd kissé elmosolyodtam.

Finn,Gaten,és Millie oda jött hozzám megölelni,én meg elég furcsán éreztem magam. Azért ennyire nem kell megbocsátani.

--

Elindultunk a forgatási helyszínre,majd nyitva maradt a szám. A sok kamera,zöldháttér,stb...nagyon rég láttam ilyen dolgokat. 

-Ó sziasztok.-köszöntött minket két elég barátságos férfi.

-Szia Ross,heló Matt!-köszöntek vissza nekik.

-Bizonyára Te vagy Sadie,igaz?-kérdezte azt hiszem Ross.

-Igen,én lennék.

-Rendben,élőben is megfelelsz mindennek. Azért állj rá a mérlegre,és mérjék le,hány inch vagy.-mondta.-és nyugodj meg,nem harapunk,lehetsz velünk laza is,hisz a szereped is olyan lesz. Mintha a barátaid lennénk. És persze azok is vagyunk.

De jó. Ha már esetleg nőttem 1 inchet,akkor már nem is vagyok jó a szerepre?

Megmérték a magasságom,és még mindig ugyanannyi vagyok,és nagy meglepődésre nem is híztam. WoW. Komolyan...

--

Felvettem a "jelmezem",raktak rám egy kevés sminket,a szöveget tanulmányoztam,és nagyon hamar megtanultam. Érdekes,a valóságban semmi se olyan,mint az első évadban. És most se lesz olyan.

-Oké,akkor 3...2...1...MEHET!-ordított az operatőr.

--

Nem sok szerepem volt az első részben,de így is nagyon élveztem. A második részt is ma forgatjuk,úgy hogy kaptunk fél óra pihenőt,majd vissza a kamerák elé. A második részbe legalább kicsit beszélek is. Mondjuk az elsőben is beszéltem,na mindegy.

-Gyertek,vége a pihenőnek!-mondta Matt,majd mindenki beállt ,ahova állították.

Amikor már minden megvolt,megint meghallottuk a szent 3...2...1-et,és utána a MEHET!-et.

--

Az volt most a szerepem,hogy nyissam ki a szekrényajtómat,és pakoljak bele,majd oda jönnek hozzám Calebék dumálni. Hát jó.

-Szia Max. Én Dustin vagyok,és ő it..

-Lucas

-Tudom,a kukkolók.-itt magamban nagyon sokat nevettem,de már nem akartam újabb bakit,nagyon sokszor végig csináltuk ezt a jelenetet.

-Nem! Nem,nem,nem! Igazából mi nem is kukkoltunk-védekezett Caleb,az az Lucas.

-Nem,félreérted! Nem dehogy,mi csak aggódtunk érted,mert tudod új vagy itt meg minden.-mondta Calebnek igazat adva Gaten.

-Igen,a Te érdekedben!

-A sulinkban nagyon sok a szekagép.

-Olyan sokan vannak,hogy az őrület-mondta Caleb.

-Igen.

-Ezért van nálatok protonágyú? -mondtam. Ez a második dolog ,amin szintén nagyon nevettem.

-Hát ezek nem működnek. De! Nekem itt van ez a tök praktikus kis csapdám. Nézd meg. Gomb nyomásra nyílik,és csukódik. Nézd! Voilá! Baró,nem? Nem? oké,de,szóval este beszélgettünk és új vagy itt,gondoltam nincsenek barátaid,akikkel csokit gyűjthetnél,és félsz a szekagépektől,szóval arra gondoltunk,hogy nyugodtan velünk jöhetnél.-mondta Gaten

-Nyugodtan?-kérdeztem

-Igen! Nálunk demokrácia van,a többség úgy döntött,hogy jöhetsz.

-Nem is tudtam,hogy ekkora megtiszteltetés veletek menni-gúnyolódtam

-Igen,hát mi tudjuk hol adják a nagy csokikat.

-Eléggé rátarti vagy.-közöltem

-Igen,abszolút! Ömm.eljössz?

Szemetforgattam,becsaptam a szekrényajtót,és elhúztam.

--

Összeségében a forgatás jó volt,a harmadik,negyedik részt,egy hét múlva forgatjuk. Vissza mentünk a szállásra,és karaokeztünk,illetve Finn megdicsért,hogy ügyes voltam.

-to be continued-

Kitalált történet,saját story