Az életem mindennapjai

11-part 1-

Reggel örömmel keltem fel,mivel tudtam,hogy holnap forgatás lesz,és természetesen ma megyünk strandra. Érdekes lesz. És remélem kicsit romantikus is.

Délelőtt nem nagyon volt semmi izgalom. Kb. egész végig apával,anyával,Mitchellel,Calebbel,Jacey-el,és Spencerrel beszéltem facetime-n.

--

-Indulhatunk?-kérdezte Noah izgatottan Millie-től.

-Igen,beszállás a limuzinba!-terelt minket Millie.

-Hé,vöröske-szólt hozzám göndör fürtjei alól Finn.

-Igen?

-Várod?

-Aha. Te?

-Én is.

Na,evvel elintéztük. Egy újabb tartalmas beszélgetés. Igaz,kéne vele beszélnem,mivel a kiszemeltem,de ha nem is lenne az,akkor is a kollégám. 

Oda fordultam Finn felé,majd lassan ő is rám nézett,a fél mosoly rajta volt a száján.

-Na?-kérdezte.

-Jól nézel ki ma.-zártam rövidre. Így vissza gondolva,nem tudom,hogy jó ötlet volt-e,de kicsúszott. Ez van.

-Kösz-nézett rám furcsán,majd mosolygott.

-Ne értsd félre.

-Nem értettem.

-Akkor jó.

De jó. Megint egy kínos beszélgetés. Láttam Finnen,hogy nem érti,mi van. Igazából én se értettem.

Hála az égnek Millie kihúzott a csávából. Örök hála neki.

-Sadie,gyere már előre!

-Megyek!-ordítottam,majd konkrétan futottam,ott hagyva hátul Finnt.

-Kösz,hogy kihúztál a pokolból-mondtam Millie-nek hálásan.

-Bármikor. Erre vannak a barátnők.

Útvégéig Millie mellett maradtam,és fontos csajos dolgokról beszéltünk. Pl. a kapcsolatom Finn-el. Vagy az övé a fiúkkal. Lehet nem tűnik fontosnak,de kb. 100000x megtudjuk beszélni azt,amit elsőre is megértettünk.

--

Mikor kiszálltam a limuzinból,egyből megcsapott az óceán illata. Nagyon jó volt itt lenni. Főleg a barátaimmal. Na meg persze Finn-el.

-INDULÁS A PARTRA!-ordította Caleb,majd a fiúk előre rohantak,mi meg hátul kullogtunk Millie-vel.

-És mióta jön be Finn?-vont kérdőre Millie.

-Úgy kb.másfél éve szerettem bele.

-WoW,és azóta szereted?

-Igen.-sóhajtottam.-elég nehéz volt elhinnem,hogy egyszer is lehetne nála esélyem,mivel ő szupersztár,én meg egy szimpla civil.

-Ez nem igaz! Kijön a második évad,és Te is "szupersztár,, leszel. De Finn nem az. És hidd el,van nála esélyed. Ahogy nézni szokott rád...

-Millie! Elég! Pontosan. Csak rám szokott nézni. Az emberek egymásra szoktak nézni. Ennek így nincs semmi értelme.

-Próbálj meg esetleg közeledni hozzá.

-Hidd el,próbáltam már. Elég nehéz.

-Hé,csigák!-szólt közbe Gaten.- jöttök már? Nincs kit lefröcskölni!

-Megyünk!-ordítottam majd megfogtam Millie kezét,és brutális sebességgel hajtottunk az óceán felé.

--

-Hé,Sadie,vigyázz!-és ugrott egy bombát Finn,a másik oldalamon pedig Noah.

-Közveszélyesek vagytok-nevettem fel,majd Finn elém úszott,és megfogta az egyik kezem.

5 másodperc csend után végre megszólalt.

-Khm...Sadie...-kezdett bele,én pedig kérdőn néztem rá.- TE VAGY A KÖZVESZÉLYES!-majd felemelt,és beledobott a vízbe. 

Kitört mindenkiből a nevetés,hallottam a víz alól. Már azt hittem,mást akar mondani.

Szép lassan feljöttem köhögve.

-Finn,gyere ide,most elkaplak!-mondtam,kicsit köhécselve.

Egy ideig kergettük egymást,amíg hirtelen meg nem botlottam valamiben. 

-Au!-mondtam.

-Mi az?-kérdezett fürkészve Finn.

-Azt hiszem megvágta valami a talpam. Kimegyek,nyugodtan maradjatok még,csak keresek valamit,amivel letudom kezelni.-ahogy kimondtam,Finn vissza rántott.

-Megyek veled. Várj meg.

--

Kimentem a mosdóba,lefertőtlenítettem a sebet,és bekötöttem egy ronggyal.

-Jobb?-kérdezte Finn.

-Jobb-mosolyogtam,majd kikerültem volna,de megállított,közelített felém,de szerintem meglátta a rémült arcom,ezért inkább megölelt csak. Aztán az is lehet,hogy ez a saját kis verzióm :C

Ölelés után,lassú léptekkel elkezdtünk vissza sétálni a parthoz. 

-Hogy lehet,ilyen gyönyörű,élénk vörös hajad?

Kicsit megtorpantam. Ez most hogyan jött?

-Genetika. De ez most hogy jött?

-Nem tudom. Rád nézek,és ez az első. Nagyon szép  a hajad vizesen. De igazából mindig.

-Ezt most vegyem bóknak?-mosolyogtam rá.

-Veheted,ha gondolod.

Veheted,ha gondolod? Ez most mit jelent?

-to be continued-

Kitalált történet,saját story.