Az életem mindennapjai

2

Hajnali 2:07 perc van. Egyszerűen nem tudok aludni. Mindig a castingon jár az agyam. Hirtelen hallottam,hogy valaki a folyosón kinyitja az ajtót. Remélem Mitchell az,vele most szívesen beszélgetnék. Lassan kinyitottam az atót,és megláttam a szőke haját.

-Hé,Mitchell! 

-Sadie? Te miért nem alszol?

-Ezt én is kérdezhetném.-mondtam neki felhúzott szemöldökkel-nem akarsz bejönni beszélgetni?

-A castingról szeretnél?

-Ja

-Jól van megyek,de max.fél órát,mert fáradok.

Bementünk a szobámba,majd törökülésben felültem a notebookom elé,Mitchell pedig a mellettem lévő babzsákra huppant.

-Amúgy...-kezdte el Mitch

-Igen?

-Szurkolok,hogy felvegyenek. Eszméletlenül jó sorozat.

-Tudom-fordultam vissza a notebookom felé-de egyenlőre az a fontos,hogy anyáék egyáltalán beleegyezzenek.

Hirtelen azthallottuk, hogy valaki jön felfelé a lépcsőn. Eszméletlenül megijedtem,főleg azért,mert ha anya az,akkor tuti leszid,mert holnap,vagy is ma,iskola van,és így nem fogja megengedni a castingot!

-Te is hallod?-kérdezte Mitchell

-Nem,süket vagyok,szerinted?-szóltam rá halkan. Aztán kipattant a fejemből egy ötlet.-tettesd,hogy alszol,és én is tettetem,jó?

-Minek?

-Mitchell,nekem fontos a cast! Kérlek!

Valaki elkezdte babrálni a zárat,egyből lefeküdtem az ágyba,és Mitchell is elterült a babzsákon.

Hunyorogva néztem az ajtót,amikor bejött, egyből a haját csekkoltam (nem értem miért,mindenki vörös,aki meg szőke,velem van) rájöttem,hogy anya az. Oh no.

-Tudom,hogy fent vagytok,még mindig borzalmasan súgsz Sadie-mondta mérgesebben anya.

Felkeltünk Mitchellel

-Anya,tudom,hogy most borzalmasan haragszol...

-Igen,pontosan Sadie!-üvöltött. -mit keress itt a bátyád? Neked is már aludni kéne,Mitchell.

-Csak a castingról akart velem Sadie beszélgetni,mert nem tudtunk aludni.

-Pontosan-mondtam 

-Sadie...-ült le mellém anya

-Igen?  

-Gondolkoztam a castingon,és mivel most volt a szülinapod...rendben van.

-Úristen anya,imádlak-öleltem meg.

-Shht a fiúk már alszanak,és apád is. Mostmár Te is aludj. Ma iskola. És emellett természetesen haragszok is még.

-Oké. Jó éjt.-az még kicsit bántott,hogy haragszik,de egy idő után elmúlik.

-Jó...-és anya elesett a küszöbben. Hatalmas röhögés követte,majd felsegítettem,és akkor már ténylegesen jó éjtet kívántunk egymásnak.

-to be continued-

kitalált történet,saját story