Az életem mindennapjai

11-part 2-

Vissza felé teljesen fagyott volt a hangulat. Ő se szólalt meg,és én se igazán. Igazából én csak azért nem szólaltam meg, mert a veheted,ha gondolod mondatán gondolkodtam. 

A kínos csendet az törte meg,hogy elkezdett szakadni az eső. Hurrá.

-Hé,Sadie

-Igen?

-Gondolom nem akarsz megázni.

-Már így is vizes vagyok,nem mindegy?-nevettem fel.

-Gyere,átölellek,valamennyire védve így a hideg esőtől. Nem akarom,hogy megfázz,vagy valami.

Nyáron? Nyáron minek fáznék meg? De inkább nem kérdeztem vissza,csodás volt vele lenni. 

-Huuu,dúl a láv-röhögött Caleb,mikor meglátott minket.

-De romcsiii-tette hozzá Millie.

-Khmm,csak azért öleltem át Sadiet,mert féltem,hogy megfázik,és az gáz lenne,mert holnap forgatás meg minden.

-Nyáron,megfázni? Dudeee-röhögött Noah.-nem akarsz velem kicsit beszélni négyszemközt? 

-Nem?-húzta fel a szemöldökét Finn. 

-Jaaj,gyere már. Pár percről van szó. -könyörgött Noah-annyi idő alatt csak nem fázik meg Sadie.

Elkezdtem röhögni. Nem tudom miért. Hála Millie megint segített. Magához ölelt,hogy ne látszódjon a mosolygásom. 

-Látod? Millie majd védi az esőtől.

Annyira elkezdtem röhögni,hogy azt szerintem mindenki hallotta. Millie is kuncogott,és próbálta lefogni a számat,hogy ennél már ne legyen kínosabb a helyzet.

Finn megforgatta a szemeit. Lesajnálóan körbenézett,majd sóhajtva Noah-hoz fordult.

-Jól van,dude.-pacsiztak,és elindultak a férfi mosdó felé.

*Betekintés Finn szemszögébe*

Mikor végre odakullogtunk a mosdóhoz,már szerintem eltelt 100 év is. 

-Na,mi az?-kérdeztem összefont karral. 

-Jaj,bro,a vak is látja,hogy neked bejön Sadie Sink. -mosolygott a tipik Noah mosollyal.

-Ez nem igaz!-füllentettem. Tény is való,elég csinos lány. A vörösek mindig is vonzóak voltak számomra. 

-Kérlek,nekem bármit elmondhatsz. Semmit se mondtam tovább,ezt se fogom.

-Jó. Jól van. Csinos lány,elég vonzó. Elérted amit akartál-böktem ki,és egyre jobban félek,hogy nem kellett volna. Lehet,hogy Sadie meg tudja,ő pedig nem így érez. Ugh,elég gáz szitu lenne. 

-Tudtam,tudtam,tudtam! -énekelgetett Noah,majd elindult vissza felé- Finn,gyere,menjünk vissza.

*Vissza Sadie szemszögébe*

Mikor már a fiúk egy nyolc perce elmentek,mi fagyiztunk.

-Szerintetek mit beszélhetnek?-kérdeztem.

-Hát,gondolom valami titkos fiús dolgot-mondta Millie,majd rám nézett és elnevettük magunkat.

-Szerintem rólad beszélnek Sadie-mondta Gaten.

-Csak beszéltek,mert jönnek-tette hozzá Caleb.

Megfordultam,és a naplementében jött a két fiú. Mintha lassított felvételbe láttam volna őket. Eszméletlenül jól nézett ki Finn a naplementével. 

-Na,vissza jöttünk-huppantak le mellém.

-Lassan indulni kéne a szállásra-mondta az órájára nézve Millie.-egyétek meg a fagyit,aztán indulás haza!

--

Miután végeztünk a fagyizással,átöltöztünk az öltözőben,összepakoltunk,stb,vissza mentünk a limuzinhoz. 

Beültem hátra. A legszélén Finn ült,mellette én,másik oldalamon Millie,Millie oldalán Noah,őt követte Gaten,és végül Caleb. 

-Jó volt a mai nap-közölte boldogan Gaten,majd elkezdett valami mulatósat énekelni,amin jót szórakoztunk hazafelé. 

--

Mikor már jó fél órája otthon voltunk,unatkoztam,ezért gondoltam kicsit Jakuzzi-zok. A szobában van. És ráadásul van a falon egy művízesés is,amit belehet kapcsolni,ha fürdesz,de most inkább hagytam. Teljesen beleéltem magam a pezsgésbe,amikor hirtelen valaki megbökte hátulról a vállam. Hátra fordultam. 

-Szia-mondta Finn.

-Szia?

-Nem jöhetnék én is? Unatkozok.

-Gyere-mondtam. Éreztem,hogy a gyomrom elkezdett kalapálni,és a pillangók felébredtek. 

-Hogy hogy itt vagy egyedül?-kérdezte.

Vállat vontam. 

-Értem. -igazából ennyit beszélgettünk. Ismét. Szuper. Aztán később bejött Millie,és Noah is,ők megtörték a csendet,és nagyon jó lett a hangulat. 

Kitalált történet,saját story.

-to be continued-