Az életem mindennapjai

15

Mindenki táncolt, nagyon de nagyon hangos zenére. 

Én és Finn ülve maradtunk, természetesen lesokkolódva.

-Hé vöröske-szólt egy idő után hozzám-nem akarsz mellém ülni?

Bólogattam, majd mellé ültem. Imádom a parfümje illatát...

-Na és akkor most mi lesz?-néztem bele sötét barna szemeibe.

-Hát, osztozunk egy ágyon-kacsintott, majd meglöktem, de persze játékosan.

-Tudod, nem bánom-mondtam ki, ami már rég óta nyomja a lelkem.

-Nem bánod?-sokkolódott le még jobban, majd végül közelebb ült hozzám, én pedig nem ellenkeztem. Mikor csókol már meg úgy, hogy nem áll semminek a hatása alatt?

A háttérben Ariana Grande - Into You című száma ment, szóval csak még jobban bele életem magamat a helyzetbe.

-Ömm-szólt közbe a pillanatba-azt hiszem átpakolok akkor a Te szobádba-mosolygott ám, majd adott egy pacsit... ez most komoly?

Finn elment, én meg egyedül maradtam. Nem tudom...szerintem épp ideje lenne elmondani neki, hogy mit érzek iránta. Ha már eddig nem vágta volna le.

Felálltam, majd lassan megindultam a szobája -azaz a volt szobája- felé. Benéztem, de épp ott volt Noah, ezért inkább hagytam az egészet. Úgy is majd eljön a megfelelő pillanat.

A többiek abbahagyták az ünneplést (végre), szóval letusoltam, fogat mostam, stb. 

Mikor vissza értem a szobámba, épp Millie pakolta össze a cuccait.

-Hé, Mills-szóltam neki.

-Igen?-ültetett le az ágyra maga mellé, majd megfogta a kezem.

-Ezt komolyan gondoltad? Tudod, hogy fülig szerelmes vagyok Finnbe. Nagyon kellemetlen lesz most ez az egész. Persze örülök nektek, de...

-Nyugi S-vágott a mondatomba- nem lesz semmi gond. Ha zavar Finn, max. lerúgod az ágyról-mosolygott, majd zárta össze a bőröndjét, és nyitotta ki az ajtót.

-Szeretlek Mills-öleltem meg, majd elment. Nem maradtam egyedül, mivel az ajtó előtt várakozott Finn, pizsamában...

-Gyere-invitáltam be.

-WoW, de szép ez a szoba! Ugyan olyan, mint a miénk- röhögött.

-Tehetek én arról, hogy ilyen szépek a szobák?-feküdtem be az ágyba.

-Nem, de arról igen, hogy Te ilyen szép vagy-hangsúlyozta ki a Te szót, majd befeküdt mellém.

-Finnie, előbb nem kéne kipakolni?-fordultam felé, majd megvillantotta gyönyörű mosolyát.

-Van annál jobb dolgom is.

-Mint például?-röhögtem.

-Mint például melletted lenni. És veled aludni. Veled kelni. Stb. -karolt át.

Rátettem a fejemet a mellkasára, és úgy Netflixeztünk. Ő közben engem simogatott addig, míg el nem aludtam.

--

Reggel

Igaz, lefekvés előtt még minden csodálatos volt. De miután Finn is elaludt... Noah-nak egy Nobel díjat adnék, hogy ezt kibírta!

2x lerúgott az ágyról, és egész éjjel keresztben aludt. Ha két órát tudtam aludni, örülök.

-Jó reggelt-köszönt, és látszik rajta, hogy ő hála jól aludt.

-Szia.

-Na miért vagy ilyen morcos?-felült.

Mikor megláttam, hogy milyen édes kócos hajjal, egyből elment belőlem az összes harag.

-Ilyen vagyok reggelenként-mosolyogtam- kérsz reggelit?-álltam fel, majd megfogtam a kilincset.

-Ágyba!-mondta, majd bólintottam. Senkinek se vinnék ágyba reggelit, de neki igen.

Kimentem a konyhába, de csak Noah volt kint.

-Szia Sadie! Milyen volt az első estétek?-kérdezte.

-Kérem vissza Milliet!-röhögtem.

-Tudom, hogy borzalmas. Hát figyelj, legalább együtt alszotok. Nem?-mosolygott.

-De...-majd neki álltam egy kis gofrinak. 

Noah vissza is ment a szobájába, csak azt várta meg, hogy kész legyen a kaja. Pasi...

Hoztam magamnak 3, és Finnek 4 gofrit. Mikor vissza mentem a szobába, Finn vissza aludt. Mellé ültem majd néztem, hogy milyen édes. Enni se akartam, csak őt nézni. Adtam egy puszit az orrára, amire felkelt.

-Hát Te?-kérdezte álmosan.

-Ja, csak meghoztam a reggelit-nyújtottam felé a tányért.

-Köszönöm-puszilta meg az arcom, amire én teljesen kipirultam, éreztem, hogy melegség járta el az arcomat-valaki kipirult-röhögött.

-Ja nem! Én csak...-kezdtem bele.

-Nem gáz- mondta, majd adott a számra egy puszit, amitől már szerintem lángolt a fejem.

-Bocsi, ki kell mennem a mosdóba! Egy perc és jövök!-mondtam, majd kint elsírtam magam örömömben.