Az életem mindennapjai

14

Heyhoo evribádi<3

Igeen, tudom, azt mondtam, hogy pénteken lesz a következő rész, de most unatkozok, szóval gondoltam megírom.

Jó olvasást!

---

-Wattahel

-Ömm, a számból vetted ki a szót-mondtam összeráncolva a homlokomat.

-Jól csókolsz-vigyorgott-ja, bocsi amúgy, most hánytam-csuklott el a hangja.

-Khmm-köszörültem meg a torkom. Yummy...

-Merre van a sz-szobám?

-Kérdezd meg Noahtól-forgattam meg kék szemeimet, majd ott hagytam az "úriembert,,

-Hé, Sadie, most mi van?-hallottam hátam mögött a hangját-ne durcizz már be!-kuncogta el magát, de hátra se fordultam.

A könnyeimmel -és a haragommal- küszködve bementem a szobámba, ahol Millie épp olvasott.

-Elegem van!-dőltem be mellé az ágyba.

-Na miért? Várj, hadd találjam ki...Finn!-fordult felém Millie.

-Kitaláltad...

-Na most még is mit csinált?-mosolygott.

-Hát a helyembe lennél, nem mosolyognál! Lesmárolt, de véletlen, és tisztára részeg! Mikor tudja, hogy szeretem! Adhatna jeleket, hogy érdemes lenne továbbra is utána futnom.

-Azta csajszi! Picit lassabban. Szóval lesmárolt, de...-kezdett bele, majd Finn benyitott, persze kopogás nélkül.

-Helló lányok-dölöngélt jobbra-balra.

-Finn, most szerintem nem kéne itt lenned...-tessékelte Millie ki a szobából Finnt, de Finn mozdulni sem akart.

-Sadie...-kezdett bele-azt hiszem szeretlek...-csuklott.

-Én is szeretlek, de részeg vagy! Holnap már nem is fogod tudni mi történt ma-fogtam a fejem.

-dE éN tÉnYlEg-majd Millie rácsukta az ajtót.

-Köszi, bubba-öleltem meg.

---

Reggel felkeltem, majd videochateltem az egész családdal. Rég beszéltem velük. Jó újra.

-Szia Sadie!-köszöntött Gaten, és Caleb. 

-Sziasztok. Üljetek le! Apa, anya, Jacey, Mitch, Spencer, Caleb most mennem kell, később beszélünk!-hajtottam le a notebookom tetejét.

-Na hát, két nap és forgatás-mondta Gaten fapofával.

-De jó...-sóhajtottam.

-Mi a baj, Sadie?-kérdezett Caleb.

-Finnel tegnap volt egy kis konfliktusunk...

-Ja, én emlékszem!-ugrott be Gatennek-nem ittam sokat, és mondta, hogy fülig szerelmes beléd, de Te elhajtottad a f...

-Hogy mi?-vágtam bele a mondatába-szóval igaz lenne?

-Mi lenne igaz?-kérdezték egyszerre.

-Mindegy-mosolyogtam, majd felálltam, és elindultam Finn és Noah szobája felé. Bekopogtam, de nem jött válasz, ezért benyitottam. Olyan édesen alszik...Noah viszont nem volt ott.

-Bumm!-jött nekem hátulról.

-Jézus Noah, megijesztesz! Halkan!

-Na mi ez a kukkolás?-vigyorgott.

-Hát, olyan aranyos. Vagy is, csak megnéztem, hogy alszotok-e még, én már itt se vagyok! Finnek ne mondj semmit-mondtam, majd kimentem a szobából.

-- 

Mikor már felébredt mindenki (Finn volt az utolsó, mily meglepő) kávézás közben megbeszélést tartottunk.

-Finn emlékszel mi történt tegnap?-kérdezte Millie.

-Nem-válaszolt.

Megköszörültem a torkomat, amire rám nézett.

-Sokat ittam?-kérdezte.

-Sokat, de nem eleget!-röhögött közbe Caleb.

-Bőven elég volt, sőt rohadt sok is-vágtam közbe.

-Sadie, nem vagy az anyja, aki megmondja neki, hogy mit csináljon. Egy életünk van, ki kell élvezni-szólt vissza Caleb.

-Attól még aggódhatok érte-néztem Finn szemébe.

-Mekkora szerelem van itt-táncolt Gaten, de én csak megforgattam a szememet.

-Ha már a szerelemnél tartunk...-szólt közbe a kínos hangulatba Millie-Noah és én egy párt alkotunk!-jelentette be az örömhírt, majd megcsókolták egymást.

Nagyon jó lett a hangulat, mindenki éljenezett, pezsgőt is bontottunk, ami végül összetört, mert én nyitottam ki:)

-Viszont Sadie...Noahval úgy döntöttünk, hogy egy szobában szeretnénk aludni...

-ÓÓÓÓÓ!-szóltak közbe a fiúk.

-Hadd mondjam végig!-szidta le őket, mire mindenki tudta, hol a helye-ezért, ha nem nagy gond, Te és Finn egy szobába kerülnétek...-kacsintott rám

Hogy mi?! Nem, ez nem lehetséges! Nem hagyhat ilyen helyzetben egyedül! De úgy látszik mindenki ünnepelt, kivéve Finnt, és engem, akiket lesokkolt a helyzet.