Az életem mindennapjai

19

Elérkezett az a nap, amitől nagyon féltem. A haza út...

Már tíz óra volt, mikor felkeltem. Tegnap sokáig buliztunk. Hullának érzem magam.

Finn már nem volt mellettem, de hagyott egy cetlit, hogy:

Szia S ♡

Ne ijedj meg, dehogy mennék haza anélkül, hogy elbúcsúznánk.

Boltba mentem Noahval. Mire felkelsz itt leszünk. 

Puszi:  Finned ♡

Hát, Finn ezt benézted mert még mindig nem vagy itt.

Kiballagtam a konyhába, ahol az egyik széken Millie ült. Caleb és Gaten az xboxon valami hülye videó játékkal játszottak.

-Szia Sadie-ölelt meg szomorúan Millie.

-Sziasztok.

-Oh, hello S!-vettek észre a fiúk.

-Éhes vagy?-kérdeztem Milliet-megmaradt a tegnapi saláta adagom, ha gondolod elfelezzük. 

-Köszi, megvagyok az eper turmixommal. Noahék hazajöhetnének már, körülbelül egy órája elvannak. Nem értem minek kell ennyire bevásárolni, hisz délután kettőkor mindenki megy haza-forgatta szemeit.

-Nyugi, biztos itt lesznek hamarosan-szedtem ki a salátámat a hűtőből-Caleb, mivel játszotok?

-The Last of Us II-válaszolt Caleb helyett Gaten.

-Ha még tudnánk mi az-röhögött Millie.

Meghallottam, hogy valaki babrálja kintről a zárat. Nagy meglepetésünkre Finn és Noah volt.

-Sziasztok-köszöntek-Sadie, na végre felkeltél-fűzte hozzá Finn.

-Hamarabb, mielőtt megjöttetek volna-röhögtem, majd megcsókoltam.

-Óóóó, dúl a láv-hallottam Caleb szokásos mondatát. Felidézi az emlékeimet. Mikor a strandon voltunk...

-Sadie, hoztam neked valamit-mondta Finn.

-Tudod, hogy nem kellett volna-sóhajtottam.

-Megérdemled. Egy Emmy díjas barátnőm van-mosolygott, majd felém nyújtott egy ékszeres dobozt, amiben egy gyönyörű hajtű volt.

-Finn...ez gyönyörű-maradt nyitva a szám. Egyből bele is raktam a hajamba, majd megöleltem. Készítettek a többiek reggelit maguknak, mi meg közéjük ültünk.

-Na és...-kezdett bele Noah, majd megfogta Millie kezét-ha már együtt vagytok, ezt muszáj megkérdeznem: mikor szerettetek egymásba?

-Én Finnbe még akkor, mikor azt se tudta, hogy létezek. Köbö másfél évvel azelőtt, mikor castingoltam-mondtam.

Finn picit lesokkolódott.

-És mikor elsőnek megláttál, beszéltél velem változott a véleményed?-kérdezett Finn.

-Nem, csak erősödött bennem, hogy Te vagy az igazi-röhögtem-na és veled mi a helyzet? Mikor tetszettem meg?

-Hát első látásra szerelemnek nem mondanám, mert mikor a reptéren megláttalak elsőnek, nagyon nem fogtál meg. De lehet azért, mert rossz passzban voltam. Az első forgatáson. Megláttam, hogy milyen tehetséges vagy, kedves és szép. Na meg a legfontosabb, hogy környezetvédő. Akkor már biztos voltam abban, hogy megkedveltelek-mosolygott rám.

-Hahh, az igazság néha fáj-röhögtem össze Millie-vel-de a lényeg, hogy mostmár együtt vagyunk.

-Na, elég ebből a sok nyáladzásból-forgatta meg szemeit Caleb-úgy is lassan indulnunk kell.

-Na mi van papi, féltékeny vagy?-cukkoltam-jól van, tényleg készülődjünk.

Bementem a szobámba, és összepakoltam a ruháimat, dolgaimat, a díjamat, satöbbi. Nagyon fájdalmas lesz itt hagyni Amerikát. De anya nem akar elköltözni Magyarországból. Mindenki benne lenne, kivéve őt. Köszi anya!

Könnyes szemekkel végig néztem a szobánkon (amiben már csak bútorok voltak) és kijöttem a bőröndökkel. 

A limuzin már várt ránk. Mindenki beült, én persze Finn és Millie mellé hátra. 

-Elérkezett ez a nap is-sóhajtott Finn, majd Mills bólogatott.

Én végig lehajtott fejjel búslakodtam, míg a reptérre nem értünk. Kiszálltunk, majd megláttam a vetítőn, hogy az én gépem megy a leghamarabb. Felraktam a bőröndeimet a szalagra, majd ki kísértek a többiek illetve Matt és Ross.

Sorra mindenkit megöleltem.

-Nagyon szeretünk, kislány. Te vagy az egyik legtehetségesebb a castban, és a harmadik évad forgatásnál majd találkozunk-öleltek meg szorosan a Duffer testvérek. 

-Sadie, az utóbbi időkben Te lettél a legjobb barátnőm. Interneten tartsuk a kapcsolatot MINDIG! Nagyon szomorú lennék a társaságod nélkül-ölelt meg Millie. 

-Igaz, az elején nem voltál nagyon szimpatikus, de ez a végére nagyon, de nagyon megváltozott ez a véleményem. Egy jófej, merész csaj vagy-könnyezett meg Noah.

-Jajj barátnőm-röhögött Caleb-nyugi Finn, csak a sorozatbeli-intett Finnek- nagyon fogsz hiányozni, de persze mindketten hallottunk már az internetről. Az időeltolódás pedig ne zavarjon! Ha nálunk hajnal van, írj akkor is, engem nem zavar!-adott pacsit.

-Jól táncolsz a mulatósra, Sadie. Viccen kívül egy intelligens, szép lány vagy. Az elején is szimpatikus voltál, és mindig is az leszel-fejezte be Gaten. 

-Imádlak titeket, srácok!-mondtam sírva-annyi emlékkel gazdagodtam veletek, egyszerűen számolni se lehet! Csodásak vagytok mindannyian, és szeretlek titeket.

-Hé, S-hallottam meg Finn hangját-rólam már meg is feledkeztél?-mosolygott könnyezve.

-Dehogy is!-öleltem meg.

-Tudod, benned találtam meg szerintem azt a bizonyos nagy Ő-t. Elképesztően mesés vagy, és persze csak az enyém. Nagyon örülök, hogy castingoltál, és hogy mi összefutottunk. Nélküled a szívem egy része üres lenne-csókolt meg.

-Mindennap írni fogok, oké?-simogattam meg könnyel teli arcát.

-Kötelező mindennap írnod! De fel is kell hívnod, liveozni is kell együtt!-ölelt meg újra.

Rá mosolyogtam, majd a többiekre. Fájdalmasabb a búcsú, mint gondoltam. A családom a repülőn várt, felszálltam. A srácok megállás nélkül integettek, és puszit küldtek. Leültem a helyemre, mellettem egy ablak volt, ahonnan addig integettem a többieknek, amíg csak lehetett.