𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄

CHAPTER 1

~ Akiket összeköt a végzet, mindig megtalálják egymást~

❦

Eltudjátok képzelni milyen érzés az, amikor egy nyári, meleg estén nem tudtok elaludni, mert nagyon melegetek van? Na én most pont ebben a helyzetben vagyok.

A fejemet fogva álltam fel az ágyról az éjjelkellős közepén. Mivel nem tudtam aludni, kimentem a konyhába, hogy lehűtsem magam egy pohár hideg tejjel.
Mikor vissza tettem a macskafröccsöt a hűtőbe, a húgom szobájából érdekes hangot hallottam. Rögtön meg is néztem, hogy mi történt, de az égvilágon semmi. Biztos csak beképzeltem.

- Molly, te vagy az?- szólalt meg suttogva a húgom.

- Igen, de mi baj? Miért suttogsz?- ültem le mellé az ágyra.

- Az előbb itt volt egy hosszú hajú bácsi! Nagyon megijedtem, csak engem nézett és nem csinált semmit. Egy könyvet vett a kezébe, amit le is ejtett, majd hallotta, hogy jössz fel a lépcsőn, ezért gondolom elment.

- Menj át a szobámba, én is mindjárt megyek!- jelentettem ki, majd megnéztem azt könyvet, ami padlón hevert.

Jobban megnézve nem is könyv volt, hanem egy kép a húgomról és rólam. Kíváncsivá tett a dolog, hiszen mit keres egy férfi éjnek éjjelén egy gyerek szobában. Ráadásul minek nézegeti a képeinket. A képkeretet visszahelyeztem a polcra, majd észre vettem, hogy az egyetlen képünk a szüleinkről eltűnt. Gyorsan vissza mentem a szobámba, hogy megnézzem Bellát, de ő már mélyen aludt. Viszont nekem nem volt ilyen szerencsém, a gondolataim miatt egy másodpercre sem tudtam lehunyni a szemem.

❦

Reggel az ébresztő órámra keltem, azaz a húgomra. Hát nem jó? Nekem van a világon a legjobb ébresztőm.
Természetesen nem indíthattam a napot máshogy, mint palacsinta sütéssel. Bellának ez az egyik kedvence, és általában minden reggel ezt az édességet kéri tőlem. Míg a palacsintákat sütöttem, addig a nap lágy sugarai lágyan cirógatták az arcomat.

- Juhi, palacsinta! - szaladt le boldogan a lépcsőn Bella.

- Ennyire örülsz neki? Hiszen tegnap reggel is pont ugyan ezt készítettem.- mutattam a friss, meleg ételre.

- Molly? - kérdezte egy kis idő után.

- Igen?

- Mikor megyünk oviba?- nézett rám kíváncsian.

- Ma úgy döntöttem, hogy nem mész. Mit szólnál, ha a mai napot egésznap együtt töltenénk? Erre a hétre szabadságot vettem ki, hogy veled lehessek.

Nos igen. A tegnap történtek óta nem akarom elvinni Bellát oviba. Rémes, de félek, mert még magam sem tudom, hogy ki volt az-az alak, aki belopózott hozzánk az éjjel. Szörnyű belegondolni, hogy valaki képes ilyet csinálni.

- Molly!- kiáltott fel Bella.- Már megint nem figyelsz rám.- vágta be a durcást.

- Ne haragudj!- mivel a gondolataim a tegnap estére terelődtek, ezért az utolsó darab palacsintát ki kellett dobnom a kukába, mert magamhoz hűen elégettem.- Mit is mondtál?

- Azt kérdeztem, hogy- szállt le a székről, majd izgatottan futott hozzám.- megyünk-e a játszótérre?

- Persze, hogy megyünk! Előtte még gyorsan elmosogatok, utána viszont a tiéd vagyok!- kacsintottam rá, aztán neki is láttam a mosatlan edényeknek.