𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄

CHAPTER 2

" A hosszan tartó szerelem néha az első találkozásból virágzik ki. "

𖣔

Egy újabb napsütéses reggelre ébredtem, és mint minden nap, most is Bella volt az, aki miatt megébredtem. Boldog voltam, de miért? Tegnap este nagyon nehezen aludtam el. Tony Stark sikeresen felkavarta az életemet. Ha esetleg tényleg igaz a tény, hogy a szüleim életben vannak, akkor benne vagyok. Megszeretném őket keresni, és Bellának joga van megismerni a szüleit.
Talán egy nap újra egy család leszünk. Nem tudom hogyan viselném el, ha anya nevelné Bellát helyettem, de az biztos, hogy egyedül én ismerem a világon a legjobban a húgomat.

- Ma sem megyek oviba?- kérdezte hason fekve mellettem, és közben a lábait a levegőben tartotta.

- Szeretnél menni?- kérdeztem, majd megcsikiztem, mire ő jóízűen elkezdett nevetni.

- Molly hagyd abba!- kezdett el kiabálni levegőért kapkodva. Mivel már úgy nevetett, hogy alig kapott levegőt, ezért leálltam a csikizéssel.- De én nem szeretnék oviba menni!- állt fel az ágyon, majd elkezdett ugrálni örömében. Természetesen a maciját erősen szorongatta a kis kacsójában.

- Akkor ezt megbeszéltük.- mosolyogva vizslattam a még mindig boldogan ugráló kishúgomat.

- Ma is palacsinta lesz reggelire?- nézett rám kérdőn, majd félre döntötte a kisfejét.

- Nem! Nem lehet mindig ugyan azt enni. Ha eljössz velem bevásárolni, akkor te választasz magadnak reggelit! Áll az alku?

- Áll az alku!- rázott velem kezet.

Miután megegyeztünk, felöltöttem magamra egy elviselhető kinézetet. Majd, miután magammal végeztem, rögvest Bellát is felöltöztettem. Egyedül a fésülködés ment nehezen. Öt éves, de olyan hosszú haja van és olyan sok, ezt biztos anyától örökölte.

- Nem akarom copfba kötni a hajamat!- futott ki nagy lendülettel a fürdőszobából.

- Majdnem negyven fok van. Megsülsz odakint a levegőn!- futottam én is utána, de én nagy szerencsémre megbotlottam, aminek az lett a következménye, hogy meghorzsoltam a térdem. Komolyan, mint gyerekkoromban.

Bella csak jót kacarászott rajtam, sőt megkért arra, hogy játsszam el újra az esésem. Megtenném én neki szívesen, de a lábam feladta a szolgálatot.

- Tessék, hoztam sebtapaszt. Micimackós, csak ilyet találtam itthon.- nyújtotta át tapaszt.

- Annyira szeretlek!- suttogtam neki.

A sebtapaszt sikeresen rátapasztottam a sebhelyre. Igen elegáns. Ennyi idősen Micimackós tapasz van a térdemre ráragasztva.

- Én is szeretlek!- ugrott a nyakamba. Mondjuk most egyszerű volt neki, mivel a lépcső előtt ültem, nyújtott lábbakkal.

- Akkor végre copfba köthetem a hajad? Teszek bele rózsás csatot, az úgyis illik a a fehér színű, rózsás mintás szoknyádhoz.

- De csak, ha kapok csokit!

- Hékás, nem szabad zsarolni! De jó, legyen. Csak had kössem össze a hajad...végre.

Ezután már mind a ketten készen voltunk, így együtt, kézen fogva indultunk el bevásárolni. Az ajtót be zártam a duplájára, mert biztos, ami biztos. 
New York egyik legszebb részén élünk, az egyik kertvárosban. Az ismerősöm szállásol el minket, aki Los Angelesben él. Egy évben talán egyszer, ha haza látogat, ezért ajánlotta fel nekem és Bellának, hogy költöztünk be hozzá.
Különben meg az én fizetésemből nem tudnék egy ilyen házat fent tartani. Nem mintha nem keresnék jól, de azért nem milliókról beszélek.