𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄

CHAPTER 5

~ A végén nem az ellenség szavára emlékezünk, hanem a barátok hallgatására. ~

❦

Nem biztos, hogy jó ötlet volt felkelnem a pihe-puha ágyikómból. Ugyanis reggel, amikor kiléptem a szambámból, olyas valakivel találkoztam, akire egyáltalán nem számítottam. Bármikor szívesen látom Livet, de itt és most nem. Nagyon nem. Node, hogy miért? A válasz egyszerű. Tegnap kiderült, hogy Bucky Livvel, az én legjobb barátnőmmel randizott. Lehet, hogy Livvel nem olyan jó a kapcsolatunk, mint régen, de akkor is barátnők vagyunk. Tehát, Buckyra semmiféleképpen nem gondolhatok, de amúgy sem szabadna rá gondolnom. Várjunk csak, az én gondolataim miért is terelődnek rá, ha amúgy sem érzek iránta semmit?

- Molly, minden rendben?- tette fel kérdését Steve. Eddig fel sem tűnt, hogy a konyhában tartózkodik.

- Persze.- válaszoltam bizonytalanul. A tekintetem a kanapén ülő Buckyra és Livre terelődött. Most először érzem azt, hogy irritál a barátnőm viselkedése.

- Mi zavar ennyire? Az, hogy a barátnőd Buckyval és nem veled foglalkozik, vagy az, hogy Bucky a barátnőddel és nem veled foglalkozik?

- Mi? Jézus, nem! Dehogyis! Örülök a boldogságuknak, csak nem tudom, hogy Liv mikor lett ilyen...

- Milyen?- nézett rám értetlenül.

- Ilyen...ilyen kihívó. Sosem öltözködött így...

- Az emberek változnak, Molly.- mondta, majd egy pohár kávéval a kezében csatlakozott Buckyékhoz.

Abban igaza van Stevenek, hogy változnak az emberek. Na de, hogy ennyire? Liv mindig is farmernadrágban járt el akar hová is ment, most meg túlzottan rövid, bőr szoknyát visel. Én érzem magam kényelmetlenül az ő helyében. Persze ő is tizennyolc, mint én, és talán picit fiatalabb is nálam pár hónappal, de ez lényegtelen. Viszont én nem hordok ilyen ruhákat, de nem is szeretnék. Bulizni sem járok, viszont Bella mellett nem is tudnék. Kicsit csalódtam Buckyban, mert nem gondoltam volna róla ezt. Ő neki is csak a külső számítana és semmi több? Valójában, reménykedem abban, hogy ez nem így van.

Mivel mindenki el volt foglalva az én kis barátnőmmel, ezért vissza mentem a szobámba Bellához. Ő még szerencsére alszik, ami szokatlan, mert idegen helyen, meg úgy általában ő az, aki előbb felkel. Ezért van mindig az, hogy ő kelt fel engem és nem pedig fordítva.

Időközben elvégeztem a reggeli teendőmet és Bella is felébredt, aminek kifejezetten nagyon örülök. Kicsit álmos tekintete van még ugyan, de hamar fel tud pörögni. Tonynak hála óvodába sem kell járnia, így ezzel élvezheti a nyár minden percét. Nekem viszont dolgoznom kell, most szabadságot vettem ki a hétre, de már csak pár nap és vége.

- Ma ugye elmegyünk fagylaltozni? Bucky megígérte.- az ágy szélén állva tette fel kérdését, majd bukfencezett egyet és ezt még legalább háromszor megismételte. Tettétől halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Ha Bucky megígérte, akkor az biztos úgyis lesz! Különben is, minek ígér olyat, amit nem tud bezáratni. Igaz? Attól függetlenül még betarthatja a szavát...

- De te is jössz, ugye?- állt fel az ágyon és közben engem nézett nagy boci szemekkel.

- Nem tartom jó ötletnek. Itt van Liv és nem szeretnék közéjük állni. Szóval nem hiszem, hogy megyek.- dőltem le az ágyra, majd hol Bellát, hol a plafont fürkésztem.

Most képzeljétek el. Négyen mennék fagyizni, Bucky, Liv, Bella és én. Miről tudnánk beszélgetni? Semmiről. Livvel és Buckyval is tudnék dumálni, de külön-külön. Valamiért nem tetszik, hogy Bucky egy ilyen lányt választott magának, mert ő jobbat érdemelne. A barátnőm megváltozott olyannyira, hogy nem is ismerek rá.