𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄

CHAPTER 14

~ Bárcsak olyan ember lennék, akinek két személyisége van a veszélyes helyzetekre... tudják, Bruce Wayne, Peter Parker, Hannah Montana... ~

✧

Már a második adag kávémat iszom és még mindig kómás vagyok. A telefonom csak csörög és nem tudom miért. Éjjel szemhunyásnyit nem aludtam, a gondolataim ellepték az agyamat.
A barátaim pedig folyamatosan írogatnak, s végül rájöttem az okára.
Hogy ma én vagyok a szülinapos, akit zaklatni kell a csodálatos üzenetekkel.

A közös fürdőben a tükör előtt állva, észrevettem maszatos arcomat. Bámulatosan festek és most pont úgy nézek ki, mint az öt éves kishúgom amikor kakaós csigát falatozik. Pedig én csak egy sor csokit ettem, amitől a kedvem is a helyére állt. A szüleim egyre jobban hiányoznak és olyan rossz, hogy Bellának folyamatosan hazudnom kell.
Ő még csak nem is tudja, hogy a többiekkel Anyát és Apát keressük vagyis a szüleinket.

A fürdőből a nappaliba mentem, ahol ott volt Wanda és Vízió. Mindketten felköszöntöttek, bár őszintén elmondták, hogy csak múltnap tudták meg Tony-tól, ezért semmilyen születésnapi bulit nem tudtak szervezni nekem. Mondtam nekik, hogy nem gond, mivel amúgy sem szeretem a bulikat és a nagy meglepetéseket.

- Néha úgy érzem, hogy Tony nem az, akinek mutatja magát. Úgy viselkedik néha, mintha az apám lenne, ami persze tök jó... De...

- De nem az! - fordult felém Wanda, aki eddig a tévét bámulta.

- Tudom, hogy nem az, csak olyan furán viselkedik velem, amit nem igazán értek.

- Tony szeret mindenki felett apáskodni. Néha én is úgy érzem mintha az apám lenne, pedig nem az. Egykor pedig gyűlöltem, de az már régen volt.

- Jó, hát végülis igazad lehet.

- Nem lehet, hanem biztos. Tony-nak nincsen gyermeke, és ha lenne is arról mi már réges-rég tudnánk. Hány éves is lettél? - váltott témát hirtelen.

- Tizenkilenc - válaszoltam tömören.

- Azta! - lepődött meg - Többnek nézel ki...

- Ó, hogy én ezt már mennyiszer halottam. - nevettem fel.

- Na és mi a helyzet a katonával? - súgta a fülembe. - Forr köztetek a levegő. Ne is tagadd le, hisz látom, amit tátok, és ezt sokan látják. Jaj istenem, olyan édes az ahogy Bucky pihenteti rajtad két szép szemét. Natasha-val mindig ezen mosolygunk, hihetetlen, hogy egyikőtök sem mer lépni a másik felé.

Ekkor ebben a pillanatban Bucky és Sam lépett be a szobába. Tekintetem egyből megakadt a katona felső testén. Fekete pólója jó szorosan simult rajta, s ezzel jól kimutatta izmait. Alul pedig szeder színű sport gatyát viselt, hosszú vállig érő haját kontyba fonta. Olyan volt, mint egy kis golyó a nyak hajlata felett.

- Isten éltessen téged nagy lány! - ölelt át mosolyogva Sam. - Hány éves is lettél?

- Tizenkilenc. És igen, tudom, hogy többnek nézek ki.

- Akartam mondani - vakarta meg zavarában a feje búbját.

Kis idő után Bucky is a közelembe merészkedett. Boldog születésnapot kívánt, majd megölelt jó szorosan, és magamra hagyott, amit egyébként nem is értettem.
Néha úgy érzem ő is hasonló érzéseket táplál felém, mint én az ő irányába. De most kétségeim vannak, és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy az érzéseim tévesek.

- Boldog 22. születésnapot, angyalom! - mondta Tony, amint meglátott a szobában a szófán ülve.

- Köszönöm, Tony. De egyébként 19 éves vagyok, azért ennyire nem kell túlozni. Három év sokat számít, bár amúgy igazad van. 22 évesnek érzem magam a lelkem mélyén. De azért köszönöm, hogy nem felejtettél el. - nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem.