𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄

CHAPTER 7

~ Nem azt szeretem,
aki tetszik. - Az tetszik,
akit szeretek. ~

❦

Esteledik, a nap már lemenőben van, de még így is ontja magából a meleget.
A Central parkban sétálunk Peterrel.
Közben várom, hogy Parker mondja a mondandójából a lényeget. Rég volt már, hogy mi ketten ennyi időt töltöttünk el egymás társaságában, de ha akad rá alkalmunk, akkor azt mindig kihasználjuk.

- Szóval elárulod végre, hogy ki az a pasi, aki annyira megtetszett neked? Nem tartom kizártnak, hogy miatta felejtetted el a találkánkat...- fonta össze karajait mellkasa előtt.

- Ennyire tudni akarod, hogy ki az illető?

Peter válaszképpen hevesen bólogatott.

- Okès, akkor mit szeretnél tudni róla?- ültem le egy padra.

- Először is nevét.- ült le mellém.

- James Buchanan Barnes, de mindenki Buckynak szólítja...- pillantok rá félve, mivel nem tudom, hogy milyen reakcióra számítsak.

- Na ne már,- meghökkentően bámult maga elé, majd rám emeli a tekintetét.- az a Bucky, akire gondolok? Ha igen, akkor egy kicsit idős hozzád, nem?

- Egy kicsit talán igen.

- Hány éves lehet vajon igazából? Száznál több tuti nincs, de ha mégis, akkor ne kezdj ki vele...

- Nem értem az összefüggést Peter.- értetlenül kezdem el fürkészni a fiút.
- Mellesleg meg Livvel randizgat, úgyhogy semmiféleképpen nem kezdenék ki vele. Meg amúgy sem jönnék vele össze!- jelentettem ki határozottan.

- Azt a rohadt!- megdöbbenve, kikerekedett szemével méregetett, és láttam rajta az arcán, ahogy igyekszik feldolgozni a hallottakat.

- Tudom, én is ilyen arcot vágtam amikor megtudtam.

- Tehát a barátnőd Liv Bucky-val jár? Ezt nem akarom elhinni...

Peter és Liv sosem jöttek ki egymással. A drága barátnőm szerint nem szabadba egy nyomival barátkozom. Mondta ezt régebben, és mondja ezt most is. Peter-t én egyáltalán nem tartom szánalmasnak, sőt. Ő a legjobb fiú haverom, és szerintem ő az egyetlen igaz barátom.

Peterrel megbeszéltük, hogy haza megyünk, vagyis a bosszúállókhoz. Tony és a többiek még nem tudják, hogy Peter velem tart a bázisra. Mindenestre egy jó kis meglepetést okozunk majd nekik.

Kezemet a kormányra helyezem, elfordíttom a kulcsot és beindittom a járgányt. A rádió felé nyúlok, hogy felhangositsam, mert az egyik kedvenc zeném csendült fel. Peterre pillantok mosolyogva és látom, hogy élvezi a melódiát.

- Imádom a Led Zeppelin-t! Mi ennek a számnak a címe?- érdeklődőtt a dal iránt.

- Jaj Peter, ez a csodálatos mű, nem a Led Zeppelintől van, hanem az AC/DC-től! Hogy lehet ezt a kettőt összekeverni?
Egyébként a zenemű címe Back in Black...

- Jólvan na, nem mindegy? Tökre ugyan az a kettő!

- Tessék?- kapom rá a tekintetemet hirtelen.
- Ezt többé megnehaljam tőled Parker! Tökre nem ugyan az a kettő...

- Oké..., de amúgy ez a lemez kié?

- Tony-é. Miért?

- Semmi-semmi, csak meglep, hogy te is szereted az ilyes fajta zenéket, mint Tony.

- Mégszép, hogy szeretem. Nem most jöttem le a falvédőről, nagyon régóta ismerem és kővetem az AC/DC munkásságát!

- Mr.Stark is oda van az ilyen zenékért.- suttogta alig hallhatóan, de én mégis meghallottam.