PROLOGUE

3K 193 5
                                    

Molly Henderson vagyok, egy tizennyolc éves, majdnem átlagos lány. Az öt éves kishúgommal élek New Yorkban. A szüleinket négy éve nem láttuk. A húgomat Bellát én nevelem már egy éves kora óta. Anyára és apára nem is emlékszik. Nos igen, az anya és az apa szó nem szerepel és nem szerepelt a kishúgom életében. Anyáék mindig is a munkájuknak éltek, de sosem mondták el nekem, hogy mit is dolgoznak valójában. Ha meg is kérdeztem tőlük, akkor a válasz mindig az volt, hogy "TITKOS". Nem voltak jó szülők, de mindig is a legjobbat akarták nekem és a húgomnak. Tudom, hogy nem direkt léptek ki az életünkből, hiszen Bella még nagyon kicsi volt, amikor elhagytak minket. Viszont még sincsenek mellettünk a mindennapjainkban. Anya az utolsó hétben elhatározta, hogy jó anya lesz. Abban a pár napban tényleg úgy viselkedett, mint egy igazi anyuka. Aztán egy hideg októberi napon a szüleim kaptak egy hívást. Apa csak annyit mondott nekem, hogy munka ügyben el kell utazniuk egy kis időre. Azóta a nap óta nem hallottunk róluk, és még azt sem tudjuk, hogy életben vannak-e. Amióta én nevelem a húgomat sokkal érettebbnek érzem magam, mint ahány éves vagyok.
Amikor Washingtonból  New Yorkba költöztem Bellával, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy itt fogok rátalálni a szüleimre és az igaz szerelemre.

𖣔

"Ha nagyon szeretsz valakit, többet kívánsz neki, mint magadnak."

𝐓𝐎𝐔𝐂𝐇 𝐌𝐄  Where stories live. Discover now