A révész lánya

8. Labirintus

A kincsvadászatot végül Medék csapata nyerte, aminek Raknéék annyira nem örültek, de engem nem éppen zavart. Én kifejezetten jót szórakoztam Desen, amikor valami olyan helyre lépett, ahova nem kellett volna, vagy valami olyat nézett meg, amit még annyira se kellett volna. Végül viszont mind épségben térünk vissza a kiinduló pontra, elköszönünk a fúriától, majd haza indulunk és a lányokkal út közben megbeszéljük, hogy meg kellene látogatni Minot, mert biztos halálra unja magát és hogy elmehetnénk bátorság próbázni.

Des persze belemegy a dologba. Szegényem még nem tudja mi az a bátorságpróba. Izgatottan és fáradtan válnak el útjaink, ahogy én haza indulok a lányok északra az Éjpalotába, Des pedig Asphodelos felé. Otthon persze apa gyanús tekintettel vár, de nem mondok neki semmi mást, minthogy a lányokkal a fúriáknál voltunk. Ez egyelőre lenyugtatta a kedélyeit, így elengedett a hétvégén Minohoz is. Tehát csak addig kellett valahogy kibírnom, ami annyira nem volt bonyolult, főleg, hogy minden nap találkoztam Desel, és sétáltunk egyet, még pár csókot is kaptam tőle, amik bearanyozták a napomat.

Végül eljött a hétvége is, először felvettem Dest, majd felhajóztunk az Éjpalotáig, ahogy a lányok is beszálltak és tovább indultunk az Álmok birodalma felé, hogy megkeressük Minot, akit a barlangjában meg is találtunk a nagy kivetítője és irányító pultja előtt.

- Lányok! Oda nézzenek, milyen okból ért az a megtiszteltetés, hogy Hádész legszebb teremtményei meglátogatnak? - Tárja ki a karjait a félig bika félig ember lény.

- El akarunk csábítani egy bátorságpróbára. - Kuncog Med.

- Még mindig lélegzet elállítóak a kígyóid. - Kacsint rá a fiú. - Rakné! Csak nem új habfürdőd van, csodás az illatod.

- Idióta vagy Mino! - Kuncog a lány.

- Oh, és Cassy! A legszexibb csaj aki a Styx vizén valaha megfordult. - Néz végül rám. - Még mindig nem gondoltad meg magad? - Fogja meg a kezem.

- Megtennéd, hogy leveszed a kezed a barátnőmről Minotaurusz? - Hallom meg a hátam mögött Des hangját.

- Hadész? Te meg hogy kerülsz ide? Mit akar ez jelenteni? - Hebegi a fiú előttem, mire elnevetem magam.

- Igen Mino, ő Hadész, vagy Des, ahogy tetszik. És én hoztam, úgy van itt és azt, amit mondott, a barátnője vagyok. - Mondom a nyakam vakarva.

- Apád ki fogja csinálni! - Pislog rám a minotaurusz.

- Igen, tudom, hogy ez a vég vár, de igyekszem kiélvezni, amíg még élhetek. - Mosolyodik el Des. - Amúgy az az izé mi? - Mutat a kivetítőre, mire Mino elvigyorodik.

- A labirintusom tovább fejlesztett változata. Régen csak fel le rohangáltak egy labirintusban, itt már mindenkinek egyéni labirintusa van, ami az őrületbe kergeti. Olyan jól sikerült, hogy ide szokták hozni a Tartaroszból azokat, akikkel nem tudnak mit kezdeni, itt elvannak egy darabig, aztán rájuk se lehet ismerni, mikor visszamennek. Ezekkel a karokkal lehet változtatni az egyes labirintusokon, összeengedni őket, vagy elhitetni velük, hogy egy helyen vannak. Néha egész vicces dolgok ki tudnak belőle kerekedni. - Magyarázza lelkesen, de annyira, hogy már a karjaival is elkezdett hadonászni, az már komoly beleélést szokott jelenteni.

- Ez bámulatos! - Mondja Des elképedve.

- A fiúk meg a gépeik. - Forgatja meg a szemeit Rakné.

- Ilyenkor elveszik nekik a világ. - Fonja maga előtt össze a karjait Med.

- Na, mindjárt megoldom a dolgot. - Kuncogom. - Hé fiúk! - Kiáltom. - Charon az ajtóban van! - Erre mind a ketten lefagynak és lassan fordulnak meg.

- Nincs is itt! - Mordul meg Mino.

- A szívbajt hoztad rám Cassy! - Teszi kezét a mellkasára Des.

- Ti meg elfelejtettétek, hogy itt vagyunk! - Vágom csípőre a kezem. - Szóval Mino jössz velünk bátorság próbázni? - Teszem fel megint a kérdést, hátha most választ is kapunk rá.

- Még szép, hogy megyek! Csak előbb elrendezem a labirintusokat, nem akarjuk, hogy a játékosok megszökjenek. - Nevet gonoszul és a kezeit összedörzsölve.

- Őrült agytröszt. - Kuncog Rakné.

- De olyan édes. - Néz félig lehunyt szemekkel Med a fiúra, aki már éppen azon dolgozik, hogy a labirintusoknak ne legyen semmi baja, amíg ő távol van.

- Igazán elmondhatnád már neki, hogy bejön neked! - Böki könyökével oldalba Rakné Medet.

- Kronosz ments! Dehogy! Még a végén visszautasít és oda a barátságunk is. Felejtsd el! Jó nekem ez így. - Biccent a lány, miután suttogva leszidta a pókot.

- Hát te tudod! - Vonja meg végül Rakné a vállát.

- Készen van! Akkor indulunk hölgyeim? - Fordul felénk Mino.

- Indulunk ám! Alvilágiak a csónakba! - Adom ki kurjantva a parancsot, mire mindenki nevetve száll be a ladikomba, amit én lassan visszavezetek a Léthe folyón egészen Kronosz barlangjáig. Ahol kiszállunk és felsorakozunk a barlang szájánál. - Akkor Des kedvéért a szabályok. Ez egy ilyen kérdéses játék. Két lehetőséged van, vagy válaszolsz a kérdésre, amit feltesznek neked, vagy bemész Kronoszhoz. Minél előrébb vagyunk a játékban annál beljebb kell menni. Kiesel, ha nem mersz bemenni és nem válaszolsz. Vége a játéknak, ha valaki meg meri fogni Kronosz lábujját, vagy késő délután lesz, mert haza kell vinnem mindenkit és apa megöl, ha megint kések vacsiról. - Forgatom meg a szemem, majd elnevetem magam, mikor meglátom Des tátott száját és hitetlenkedő tekintetét.

- Ti meg vagytok húzatva? Megfogni Kronosz lábát? Én azóta próbálom elkerülni, mióta kijutottam a gyomrából! - Mutat a barlang belseje felé Des.

- Fújj! - Fintorodik el Mino. - Tudom, hogy ez így volt, de muszáj volt erre emlékeztetni? Most felfordult a gyomrom. - Teszi kezét a szája elé.

- Nyugi Mino, ha szerencsénk van, akkor Cassy megint gyorsan nyer és mehetünk beszökni Elysiumba bogyót szedni, meg piknikezni. - Teszi a fiú vállára a kezét Med.

- Hogy-hogy megint te nyersz? - Néz rám Des kérdő tekintettel, de én csak kuncogok, mire Rakné válaszol neki.

- Mindig Cassy nyer! Ő meg meri fogni a lábujját. - Rázza ki a hideg a lányt.

- Szereti a gránátalmát! - Vonom meg a vállam, amivel elérem, hogy mind furin nézzenek rám. - Most mi van? - Kérdezem értetlenül.

- Honnan tudod, hogy szereti a gránátalmát? - Biccenti oldalra a fejét Des.

- Hát egyszer úgy játszottunk, hogy volt nálam egy és mikor megfogtam a lábujját, fejre állított és kiesett az alma a zsebemből, ő felvette, engem meg letett a földre. Azóta tudom, hogy hozni kell magammal. Szerintem beidomítottam, hogy ha megfogom a lábujját kap gyümölcsöt. Néha nagyon állatiasan tud viselkedni. - Mondom elgondolkodva és az álamat megtámasztva.

- Direkt olyan, így könnyebb kordában tartani, vagy mi. Elméletileg Athéné ötlete volt, és meg kell hagyni azóta is működik, semmi probléma sem volt vele. - Magyarázza Des.

- Na jó alvilágiak, de most már kezdjünk játszani, mert a végén annyi lesz az idő, hogy egy kört se tudunk lejátszani! - Szakítja félbe a beszélgetést Med, mi pedig szépen szót fogadunk és elkezdődik a kérdezz vagy rohanj játékunk.