A révész lánya

10. Olympos

Mélyeket lélegezve igyekszem magam lenyugtatni, ahogy azt várom, hogy Des megérkezzen és elinduljunk. Tegnap eljött és elmondta, hogy szeretne felvinni a testvéreihez, én pedig apa engedélyével beleegyeztem. Apropó apa, akiről kiderült, hogy anya, ami kicsit még furcsa, de hát ez van. Majd megszokom. Szóval tegnap rendeződtek a gondjaink és szerintem szorosabb kapocs alakult ki köztünk, mint amilyen valaha volt.

- Mehetünk Cassy? - Hallom meg szerelmem hangját, mire vigyorogni kezdek.

- Persze! Apa üzeni, hogy vigyázz rám! - Kuncogom, ahogy megfogom a kezét.

- Tudja, hogy úgyis fogok. Csodásan nézel ki! - Suttogja, megcsókolva. Én meg csak mosolygom és örülök magamban, hogy a fekete szettem tetszik az alvilág urának. Az út az Olymposra sokkal gyorsabb volt, mint vártam. Viszont mikor felérünk az ajtóba muszáj rászorítanom Des kezére. - Minden rendben lesz. - Suttogja, én meg biccentek, mire belépünk az istenek lakhelyére.

Minden világos és ambrózia illatú. Az összes isten jelen van, akik most mind minket bámulnak, majd egyszerre kezdenek el beszélni. Érzem Desen, hogy egyre idegesebb lesz, én azonban csak felemelem a szabad kezem és lehunyom a szemem. Magamban csak egy mondatot kántálva. "Én vagyok az alvilág révésze!" Mikor megérzem az evezőm súlyát a kezemben és a köpenyem nyomását a fejemen a márvány padlóhoz koppintom az evező fáját, mire mindenki elhallgat.

- Egyszerre csak egy! - Mondom a csuklyám alól.

- Ki vagy te? - Kérdezi az istenek királya, mire elengedem az evezőt ezzel eltüntetve azt és a köpenyem is, majd kihúzom magam.

- Cassiopeia vagyok, az alvilág révészének Charonnak a lánya! - Az istenek nagyokat pislognak rám, mikor Des átöleli a derekam.

- És a szerelmem! - Teszi hozzá, mire felmosolygom rá.

- Na, de Hadész kedves, nekem is ezt mondtad! Mégis, hogy válthatsz le engem, egy istennőt! Én vagyok az alvilág úrnője! - Kiáltja el magát a szőke hajú Persephone úrnő.

- Aki semmit se tud a birodalmáról és akit mindenki utál a birodalmában. Gratulálok! - Motyogom az orrom alatt.

- Mit mondtál kis féreg? - Lép elém.

- Hogy semmit sem tudsz a birodalmadról! - Húzom ki magam, mélyen a szemébe nézve. - Többet tudok a birodalmadról, mint amit te. De nekem nem a koronád kell! Én az ex férjedet akarom, akit teljes szívemből szeretek. - Mondom, most már elengedve Des kezét.

- Többet tudsz! Persze! Legyen kihívlak egy versenyre. Melyikünk tud három Athéné által kiválasztott kérdésre válaszolni az alvilágról. - Ahogy ezt kimondja a bölcsesség istennője mellénk lép.

- Elfogadom a bíra szerepét, ha Hadész hitelesíti a válaszokat. - Néz Desre, aki biccent. - Ifjú, Cassiopeia, elfogadod a versenyt? - Kérdezi tőlem, mire lehajtom előtte a fejem.

- Elfogadom. Athéné úrnő! - Válaszolok, a terem gyorsan átalakul Athéné és Des egymás mellett foglal helyet, én és Persephone egymás mellett állunk, körben pedig a többi isten ül és minket figyel.

Hermész POV

A szemembe húzom a sapkámat és csak hallgatom a beszédet, mikor megjelenik Hadész és a lány, aki kiköpött mása Charonnak. Mosolyogva figyelem őket, még emlékszem, mikor Cassy pólyás baba volt, ahogy Charon magához szorította könnyes szemekkel Zeusz előtt és most tessék egy igazi nő lett. Természetesen Persephonenak nem tetszett annyira az új helyzet így kihívta a lányt egy versenyre. Én a körben elfoglalom a helyem és megint arcomba húzom a sapkám.