Oricalcos negyedik lovasa

11.rész

Amelda pov:

-Mégis hol vagyok? Mi ez a hely? – néztem körbe.

Egy réten álltam minden csendes volt. Talán túl csendes. A szél kellemesen fújt sütött a nap minden túl szép volt. Hát tényleg meghaltam?

-Nee sama! – hallottam meg egy ismerős hangot.

Hátrafordultam és Miruko állt velem szemben. Nagy szemekkel bámultam rá meg sem tudtam szólalni.

-Meghaltál. De Nee sama neked még nem jött el az időd. - ölelt meg testvérem. Én csak meredten bámultam előre először nem hittem el hogy ismét láthatom őt.

-Miruko. – öleltem vissza. - Mégis hol vagyunk? - kérdeztem.

-A halál mezsgyéjén. Innen még visszatérhetsz, de én nem maradhatok sokáig. - mosolygott rám. - Csak ezért jöttem hogy lássalak.

-Miruko. - könnyesedett be szemem. - Azt akarod hogy elmenjek? –néztem rá.

-Azt akarom, hogy élj, hiszen várnak rád. - fogta meg kezem. - Az a lány...Ő fog megmenteni. - mutatott a medálra amit még régebben Arisa-nak adtam de ő visszaadta nekem.

-Nem akarom, hogy megmentsen. Itt akarok maradni veled. - öleltem magamhoz. - Annyi év után megint láthatlak. - sírtam.

-De nee sama... - ölelt vissza Miruko. - Neked muszáj visszamenned. –nézett rám és megfogta arcom. - Kérlek, lépj tovább és élj. - mosolygott rám és adott egy puszit.

Megfogta kezem és húzni kezdett a rét közepe felé. Ott állt egy magas fa ahol pár alakot pillantottam meg. Öten voltak. Mikor közelebb léptem vettem észre hogy a két őrző és három lovag áll a fa mellett. Minket vártak. Mint kiderült a három lovag a legendás sárkányok valódi alakja, amit nem mutattak nekünk. Egyikük zöld páncélt viselt az egyik szeme megsérült ő volt Timaeus. A másik kék páncélban volt és hasonlított Kaiba-ra ő volt Critiász. A harmadik piros páncélt viselt szőke haja volt ő volt Hermos. Nagy szemekkel néztem rájuk mire ők csak nevettek a meglepettségemen. Bastet lépett oda hozzám vállamra tette kezét és megszólított.

-Amelda vissza kell menned már várnak rád. Arisa elfogadta a feltételeket. Így visszaküldünk a többiekhez.

-Igen nagy ára volt annak, hogy lehívd az istennőt. Sajnáljuk. - mondta Critiász.

-Igaz hogy szabályellenes ezt tennünk, ahogy az istennő is mondta, de mi mégis megtesszük. Igaz így minket már nem hívhatnak a kiválasztott párbajozók csatába. - szólalt meg Hermos.

-De mindig figyelni fogunk titeket. - mosolygott Timaeus.

-Mi? Mégis miféle feltételről beszéltetek? – néztem rájuk dühösen. - Nem akarok visszamenni. - hátráltam pár lépést.

-Makacs vagy... Amelda igen is sokan számítanak rád. Még nem jött el a te időd. Az istennő tippet adott Yume-nak és Kaiba-nak arra hogy lehetséges visszahozni téged az életbe. Kérlek. - lépett oda hozzám Ré.

-Nem.... nincs már miért élnem. - hajtottam le fejem. - Csak hibát követtem el eddig... -néztem Miruko-ra.

-Nee sama... - fogta meg kezem Miruko.

-Nem igaz. Hiszen lemondtál a bosszúról a szívedben lévő sötétségtől már nem kell tartanod. - mondta Timaeus.

-Mégis miféle feltételekért küldtök vissza? – néztem végig rajtuk.

-Nos az egyiket elmondta Hermos de a másik kettő dolgot nem mondhatom el. - válaszolt Bastet.

-Ideje menned. - szólt Ré.