𝑻𝒓𝒂𝒏𝒔𝒛𝒗𝒆𝒔𝒛𝒕𝒊𝒕𝒂 ×𝑌𝑜𝑜𝑛𝑆𝑒𝑜𝑘× 🔞 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

3.rész

Jó olvasást! 😊
___________________________________

Reggel szokásosan keltem, mint mindig szoktam hétvégén. Viszont volt egy kis probléma a reggeli merevedésem sokkal intenzívebb volt a megszokottnál. Nincs mit tenni rá fogtam hosszomra és elkezdtem magam ki elégíteni. De nem ment. Valami meg változott volna? Úgy döntöttem meg próbálom úgy, mint tegnap este. Lehunytam a szemem és le játszottam magam előtt a tegnap történteket. Ahogy meg csókolt ahogy a szemembe nézve szopott. Az eredmény ismét meg lett elmentem. Kitágult szemekkel bámultam magam elé.
- Lehetetlen. - megint meg tettem ki vertem rá és most teljesen magamtól nem úgy, mint tegnap este.

...

A nap további részében nem csináltam semmit a tévé előtt ültem estig. Aztán egy gyors zuhany után mentem aludni. Valamiért nagyon magam alatt voltam egész nap. Másnap szintén meg történt ugyan az, mint tegnap. Kora délutánig otthon ültem olvastam a könyvet, amit haza hoztam. De annyira nem kötött le. Végül felöltöztem és elindultam a szórakozó helyre. Nem miatta megyek csak nem ismerek más helyett, ahol alkoholhoz tudok jutni. Most pedig inni akartam. Még mielőtt elindultam volna otthonról felhívtam a főnököm, hogy holnap nem tudok bemenni. Jobb lesz így nem akarok másnaposan dolgozni.

Mikor oda értem bent leültem a bar pult elé és rendeltem.
- Mit keresel itt? - kérdezi egy mellettem ülő srác.
- Te meg ki vagy? - pillantok felé majd vissza mert meg kaptam az italom.
- Már nem is emlékszel rám? Pedig szépen ott hagytál péntek este. - visszafordultam felé.
- Te vagy az? - kérdezem bár szavaiból már tudtam a választ.
- Akkor még is csak emlékszel. - hajtja le a fejét.
- Sajnos igen. - iszok egy kortyot.
- Gyere velem beszélgessünk. - fordul teljesen felém.
- Felejtsd el. - rázom meg a fejem.
- Egy újjal se fogok hozzád érni. Itt túl hangos a zene. - végül bele mentem le húztam a puharam tartalmának maradékát és ki mentünk az utcára. Elindultunk az egyik irányba nem volt olyan sötét mivel nem volt még olyan késő.

- Várj meg itt. - szalad el mikor bemegyünk egy játszótérnek a területére. Oda megyek a legközelebbi padhoz és leülök a háttámlájára. Nem telik el sok idő és visszajött.
- Elkapod? - kérdezi, de nem tudom miről beszél, mert elállja a fényt így nem látom. Ki nyitom a kezem jelezve, hogy dobhatja. Sikeresen elkaptam. Meg néztem mi az egy Hell energia italt tartottam a kezembe.
- Ha iszunk közbe könnyebb beszélgetni. - ül fel mellém és nyitja ki sajátját majd iszik bele. Én is így teszek mármint csak tennék. Mikor ki nyitottam majdnem az egész rám borult még szerencse, hogy csak a kezemre. Mivel pont úgy ültem, hogy a lábamra nem ment helyette a padra folyt.
- Balfasz. - nevet fel mellettem majd iszik egy kortyot.
- Ez te miattad történt. Fel rázódott miattad. - kezdem el a kezemről lerázni a még ott maradt folyadékot.
- Bocsi na. Gyere ide. - vesz elő a zsebéből egy zsepit majd fogja meg kezem és törli le róla. Elkezdem az arcát tanulmányozni fiúhoz képest egész aranyos. Felemeli fejét így egész közel kerültünk egymáshoz. A kezét még mindig az enyémeken hagyta.
- Milyen puha a kezed. - nézek szemébe majd az ujjaira és végig simítok rajta. Ismét felemelem fejem ő pedig elhúzza kezét és előre fordul.
- Meg ígértem, hogy egy ujjal se nyúlok hozzád szeretném betartani. - néhány centivel arrébb ül ez után csend lett.

- Miről szerettél volna beszélni? - töröm meg a csendet.
- Bocsánatot akarok kérni. Tudom, hogy nem volt szép tőlem, amit tettem, de értsd meg nekem ez volt a munkám. - végig magaelé néz.
- Már meg történt ezen nincs mit szépíteni. - iszok bele a kissé hiányos dobozba.
- Inkább nekem kéne bocsánatot kérni amiért úgy beszéltem. Sajnálom. - már szinte lyukat égettek a földbe annyira nézem.
- Köszönöm. - felé fordulok még mindig előre felé néz
- Ez lehet furán hangzott, de neked hála rá jöttem valamire. - mosolyog.
- Mire? - figyelem az arcát.
- Ilyen módon sose fogok előrébb jutni az életbe így felmondtam. - felemelte a fejét és rám nézet.
- Lehet egy talán furcsa kérdésem? - néz a szemembe. Bálintok és várom mit szeretne.
- Meg csókolhatlak? - kérdezi nekem pedig ki kerekedik a szemem.
- Mi? - kérdezek vissza.
- Nem baj, ha nem. - fordul előre.
- Én csak...nem tudom mért, de nem olyan volt a csókod, mint másnak. Nem tudom mi volt más, de szeretném újra át élni. - ha bele gondolok nem rossz srác csak olyan dologba keveredett, amibe nem kellett volna.
- Legyen. - meglepetten felém kapja a fejét.
- Biztos? - közelebb csúszok hozzá.
- Igen. - fogom meg az állánál fogva és hajolok ajkaira. Mielőtt rá tapadnék meg állok érzem a leheletét párnáimon. A szívem dobban egy nagyobbat lehunyom a szemem és birtokba veszem azokat a méz édes ajkakat.

2020.02.22