𝑻𝒓𝒂𝒏𝒔𝒛𝒗𝒆𝒔𝒛𝒕𝒊𝒕𝒂 ×𝑌𝑜𝑜𝑛𝑆𝑒𝑜𝑘× 🔞 🄱🄴🄵🄴🄹🄴🅉🄴🅃🅃

6.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Őszinte leszek nem pont rá számítottam.
- Namjoon? - lepődők meg.
- Te meg mért vagy így le izzadva? - néz végig rajtam.
- Én csak edzettem. Gyere be. - állok fére.
- Te szoktál olyat is? - sétál be.
- Szoktam. - sétálunk a kanapéhoz.
- Én meg azt hallottam, hogy beteg vagy még kaját is hoztam neked. - emeli fel a kezében lévő szatyrot.
- Jól vagyok, de amúgy köszönöm, hogy gondoltál rám. - veszem el tőle a szatyrot leteszem és mellé ülök.

- Azért csak van valami baj, hogy nem mentél be ma dolgozni. - fordul felém.
- Úgy is mondhatjuk. - sóhajtottam.
- Történt valami? - támaszkodik meg a lábán.
- Voltam abban a bárban. - gondolok vissza az első találkozásomra Yoongival.
- Na mesélj. - dől hátra.
- Csak egy italra mentem be semmi extra nem volt. - titkolom el a részleteket.
- Azért csak találtál egy lányt legalább egy éjszakára. - fordul felém.
- Valahogy úgy. - pillantok felé.

Egy hangos koppanás zavart meg minket mire hátra fordultam. Yoongit pillantottam meg aki szomorúan és könnyes szemmel nézet rám vissza.
- Tudhattam volna. - kapja fel a telefonját a földről majd szalad ki a házból.
- Várj. - szólok utána miközben felállok.
- Menj utána. - lép mellém Namjoon.
- Meg se lepődsz? - hajtom le a fejem.
- Engem nem érdekel, hogy melyik nemhez vonzódsz. Most az a legfinomabb, hogy beszélj vele. - teszi vállamra a kezét.
- Igaza van lefeküdtem vele anélkül, hogy éreznék bármit is iránta. Sose érdekeltek a fiúk nem tudom mért tettem. Összezavart, hogy lánynak volt öltözve. De mikor meg történt már tudtam, hogy fiú és önszántamból mentem bele. - kezdek el sírni.

- Tedd fel magadnak a legfontosabb kérdést: Szereted? - sétál elém.
- Nem tudom. - rázom meg a fejem.
- Akkor csukd be a szemed segítek, hogy rá jöjj mit érzel. - teszi két oldalt a vállamra kezét én pedig teszem, amit mondott.
- Válaszolj a kérdéseimre és csak a szívedre hallgass. - nem mondtam semmit csak vártam.
- Mit éreztél mikor meg csókolt mikor már tudtad, hogy fiú. - visszaemlékeztem a játszótéren történt tegnap.
- Melegséget, áramütést, gyorsabban vert a szívem közben. - válaszoltam ki kapcsolva az agyam.
- Milyen az érintése felejthető vagy felejthetetlen?
- Felejthetetlen. - válaszolom.
- Élvezted az együtt létet?
- Igen.
- Lefeküdnél vele újra?
- Igen.
- Mit gondolsz mikor rá nézel?
- Hogy aranyos, de még is férfias, szexi kedves, vicces.
- Utolsó kérdés. Szereted? - néhány másodpercig vártam majd válaszoltam.
- Igen. - folytak le a könnyeim. Ki nyitottam a szemem és Namjoon szemébe néztem.
- Szeretem. - mondtam ki.
- Menj utána hátha meg találod még. - nem kell kétszer mondania egyből elindulok.

...

Fogalmam sincs merre mehetnék végül a játszótér felé veszem az irányt. Meg is találom ugyan azon a padnak a háttámláján ülve, ahol tegnap is voltunk.
- Yoongi. - ölelem meg hátulról.
- Engedj el. - szipogja.
- Nem. - szorítom erősebben magamhoz.
- Utállak. - kezd el sírni.
- Ez nem igaz. - érintem homlokom hátának.
- De azt kellene. - szipog.
- Beszéljük meg. - fordítom oldalra a fejem.
- Minek? Felesleges. Te nem vonzódsz a fiúkhoz. Csak puszta tudat alatti kíváncsiság miatt tetted. Engedj el. - próbálja kezem leszedni magáról, de nem hagyom.
- Beszéljük meg. Kérlek. - könyörgök. Percekig hallgat, de végül meg kapom a választ.
- Rendben. Hallgatlak. - engedi el kezem.
- Köszönöm. - engedem el és foglalok helyet mellette. 

___________________________________

2020.03.01