Tündéri Vágyak

Második: Hóvirág

A kastély felé vezető út hosszú és kényelmetlen élmény volt, főleg testileg. Kb még 11 rabszolgát választottak ki mellém, míg várakoztam. A hercegek nem törődtek a kényelmünkel és egy más leharcolt, nyitott fedelű hintót hozattak nekünk amit pónik húztak. Az övéjük egy drágakövekből és friss krókusszal bevont aranyló kocsi volt amit egy unikornis húzott. Mit nem adtam volna, ha közelebbről megnézhettem volna magamnak azt a tüneményesen szép állatot. Bár régen élek itt, még én sem láttam mindent.

Megérkeztünkkor ámulatba ejtő látvány tárult elénk. Nagy falak védték a királyi palotát amik vagy 15 méteres nagyságúak voltak. A palota annyira hatalmas volt, hogy vagy 30 tündér dinasztia is elfért volna benne. Egy virágos kert keretezte az épületet. Mágia segítségével napfény borította a királyi palota udvarát ami még üdébbé varázsolta a kertet. Annyi szín, annyi boldogság.

Keresztülmenve megpillantottam pár kerekfülű sorstársamat akik gazolással tevékenykedtek. Kertészeti munka. Igazán nem rossz beosztás tekintve, hogy a friss levegőn lehetsz és nem vagy annyira bekorlátozva mert csak te értesz ahhoz amit csinálsz.

Kék trollok őrizték a palotát lándzsákkal és tőrökkel. Rusnya és valószínűleg szívós teremtések akikkel nem akarsz összetűzésbe kerülni.

A hercegek elöttünk haladva vezettek minket a palotába. Kaiden lopva odasúgott valamit Doriannak, mire ő meg Elias férre mentek tőlünk. 2 lány felé tartottak, az egyik talpig lilában a másik sötétkékben pompázott. Dorian velünk maradt felügyelni. Az lányok fenségesen csillogó selyem ruhájuk lelógott a fűre, ami úgy tűnt nem zavarja egyikőjüket sem. Hunyorognom kellett, hogy kivegyem a vonásaikat. Arra a feltételezésre jutottam, hogy az arcuk szinte egy tükörkép. Leszámítva, hogy a sötétlila hajúnak erősen kivan húzva a szeme cicásra. A kék hajú a természetesebb vonalat képviselte és az arca sokkal jobban ki volt pirosodva.

A kék hajú nagy vigyorral futott Kaiden nyakába, hogy megölelhesse. Aztán Eliast is, de őt majdnem fellökte olyan nagy hévvel ugrott neki. Elias és Kaiden arcára őszinte mosoly ült ki a boldog tündérlány reakciója miatt. A másik iker nem mosolygott. Ő csak biccentett a hercegeknek illedelmesen. Hidegen és távolságtartóan fogadta őket. Egy arcizma sem mozdult azon a gyönyörű orcáján. Kaiden védelmezően átkarolta a derekát és úgy mosolygott le az apró teremtésre. Még egy puszit is nyomott a hajára amit a lány egy enyhe fintorral hálált meg. Első alkalom volt amikor őszinte boldogságot láttam a hercegeken.

És akkor rájöttem.

Az ikrek Freya és Fallon hercegnő. A királyi család legifjabb tagjai. És egyben a legdrágább kincsei az Elemek udvarának.

*****

Adtak nekünk ruhát, némi ételt és bevezettek a nem túl előnyös lakosztályunkba. Bár engem Chaol és Tess egy istállóban nevelt fel így megszoktam a szélsőséges körülményeket.

Kérdezheti az átlag tündér vagy ember, hogy tényleg ilyen kegyetlen nevelőim voltak? Én azt válaszolnám, hogy igen. Rosszak voltak, de nem a legrosszabbak. Nem azért éltem egy putriban mert élvezték megtenni velem, hanem mert alapból szegények voltunk. Kaptam büntetéseket. Hol fájdalmasat, hol kellemetlent. De ha illedelmesen viselkedtem és nem kerültem bajba akkor volt meleg étel a faasztalon és tiszta ruhát kaptam. 2 ruhám volt amit 3-4 naponta váltogattam. Tess mindig kimosta nekem a közeli patak vizében. Még könyveket is kaptam amiket megengedték, hogy olvassak. A tündér mitológiákon éltem le az életem, csak hogy legyen egy kis szórakozásom a munka mellett. Szóval nem panaszkodhatok túlzottan, mert valakinek még ennyi sem adatott meg.

A rabszolgák szobái a föld alatt voltak ahol eléggé fülledt és nyirkos volt a levegő.

2 személyes szobák voltak ahol volt rendes ágy, egy éjjeli szekrény, és még egy szekrény a ruháinknak (ami nem sok akad). Egy kis ablak sem volt egyik szobában sem, így gyertyákkal és fákyjákkal világítottunk. Rosszabb is lehetne.