Tündéri Vágyak

Nyolcadik: A legifjabb herceg

NASIRE

Nem is tudom mikor voltam ilyen friss utoljára. Valóban jól esett a zuhany, pláne, hogy egy komplett medencében kellett elintéznem a tisztálkodást. Mivel az éhség gyötört, ezért próbáltam rövidre fogni a fogmosást, fésülködést és a fürdést. A hajam is megmostam, hogy az is tiszta legyen.

Viszont hiába néztem bele a tükörbe, csak egy senkit láttam. A melleim átlagos méretűek, de nincsenek izmaim és a csípőm pedig széles. Nem értettem mi vonza a herceget abból ami rajtam van. Bizony... csak egy senki. Még a kardforgatáshoz sem értek. Nem tanultam meg az önvédelem szabályait.

Segíts...

Megrezzentem a hirtelen hangra. Mégis honnan a francból jött ez a hang?! A fejemben szólalt meg, de mégis mintha a falakból zengett volna.

Egy hideg lehelletet éreztem a tarkómon.

Már nincs sok időm...

Megpördültem, de nem volt mögöttem senki sem.
Sikítani támadt kedvem, de muszáj lecsillapítanom a zakatoló szívemet.

- Ki vagy te? - szóltam a semmibe.

Ez furcsa. De lehet, butaság az egész. Tündérek. Valószínű csak egy tündér űz tréfát az elmémmel. Vagy kezdek megőrülni.

***

Egy törülközőt magam elé tekertem és kiléptem a fürdőszoba ajtón. Körülnéztem, mire egy tündér hímmel találtam szembe magam. De nem Kaiden volt az.

Dorian. A legifjabb herceg. Le sem tagadhatják Kaidennel, hogy testvérek, leszámítva azt, hogy neki vörös helyett arany szeme volt. De ezek az arany szemek most melegség helyett hideg gyűlöletet árasztottak. Amik mellékesen, most felém irányultak.

Meg sem próbáltam leplezni a meglepettségemet.

Szinte már hihetetlenül gyönyörű volt a fekete hajával, határozott állkapcsával és széles vállával. Sötétkék tunikája kirajzolta a szálkás, karcsú testét. De a tartásából kiérződött az a hanyag lustaság. Tudja magáról, hogy felsőbbrendű. És nem érzi, hogy ezt bizonygatnia kell.

- A bátyámnak mindig is érdekes ízlése volt a lányok terén. - hangjában el volt rejtve egy pici undor és megvetés.

Bátorságot erőltetettem magamba, de így is teljesen lemesztelenítve éreztem magam ahogy végigmért a szemeivel. Nem mertem elkapni a tekintetemet az övétől, hátha akkor támad amikor nem figyelnék. Bár nem tudom milyen képességgel rendelkezik a herceg, de minden érzékszervem azt súgja, hogy menekülnöm kell előle. Nagyon messzire. Ha el tudok egyáltalán.

- Hol van Kaiden? - megremegett a hangom.

Apró, számító mosoly ült ki a szája sarkára.

- Éppen fontos dolga akadt. Én meg kapva kaptam az alkalmon és úgy döntöttem megnézem magamnak a bátyám új szajháját.

Éles fejbekólintásként éltem meg a jelzőt amivel illetett engem. Szajha. Csak egy egyszerű kurva. Nem.

- Nagyon hasonlítasz Jenre. - oldalra döntötte a fejét és úgy vizsgálta az arcomat - Bár ő szőke volt, de a szemetek egy az egyben ugyanolyan. Neked is rémült zafír szemed van.

Jen. Minden idegszálam megdermedt. Megszorítottam a törülközőm szegletét.

Kimért macskaléptekkel megindult felém és bár iszonyúan féltem, nem hátráltam meg. Hihetetlen, hogy minden mozdulatából sütött a hercegi báj és arrogancia.