Tündéri Vágyak

Ötödik: Freya

Izgatottan néztem a felhevült testemet a méretes tükrömben. A domborulatok, ahogy a fekete fehérnemű rásimul az enyhe halmokra.

Mindig is a jobb génekkel rendelkeztem.

Csücsörítve tekergetni kezdtem sötétlila hajamat és elégedetten állapítottam meg: Rohadt dögös vagyok. A lovaglás és a futás megtette a hatását.

Az idő már az éjszakába borult, így csak néhány gyertya világítja meg az amúgy nem túl színes szobámat. Utálom a színeket.
Utálom a képmutatást.
Utálom ha alábecsülnek.
De legfőképpen talán az dühít fel a legjobban ha megmondják, hogy mit csináljak. Igen... és ezt pontosan 65 éve tűrnöm kell a szülő anyámtól és apámtól.

Szerintem nem lenne újdonság egyik családtag számára sem ha megállapítanám, hogy Fallon volt a családi kedvenc. Anyuci kicsi lánya típusnak született, de én mindig is más voltam. Ki gondolta volna, hogy az egyik iker hercegnő túlzottan más lesz? Hiszen az árt a hírnévnek! Oh, hogy oda ne rohanjak!

Hímsoviniszta apámat inkább nem veszem számításba, mert neki még az édes kis Fallon sem lágyított meg a szívét. De anyám. Na, a nagy Norina királynő a nép szemében egy áldott és kedves teremtésnek van elkeresztelve, mert megsegítette az éhező tündéreket.

Mekkora hazugság! Ő az egész családban a legnagyobb képmutató!
*Gyűlölöm.
Ő is gyűlöl engem.

Gúnyos mosoly szökött az arcomra valahányszor eszembe jutott több emlék is amikor engem szidott le anyánk és nem az ikremet, még ha nekem is volt igazam.

Hátravetett fejjel hangosan felröhögtem.

Oh, bár halna meg Norina királynő és kerülne az égi démonok közé, hogy azok széttépjék!

Végigmértem mégegyszer csaknem meztelen testemet és megbizonyosodtam róla, hogy jól választottam fehérnemű ügyileg. A fekete csipke tökéltesen harmonizált a porcelán bőrömmel. És ez a CIPŐ. A 10 cm-es magassarkú gyönyörűen kirajzolja a félhomályban az eddzett lábaimat.

- Freya hercegnő! - szólt mögöttem May a cselédem - Kaiden herceg van itt. Látni óhajtja.

Lopva rápillanottam az órára ami majdnem éjfélt ütött. Tökéletes.

A tükörben negédesen rámosolyogtam az emberre.

- Küld be.

A cseléd engedelmesen pukedlizett, aztán elindult ajtót nyitni.

Kaiden trappolt be a hálószobámba még felöltözve. Nem sokáig marad így.

Kecsesen szembe fordultam vele és a kívánt hatás elérése érdekében oldalra döntöttem a csípőmet, hogy lássa a lényeget. Ügyes voltam, ugyanis Kaiden nem akarta levenni rólam a szemét és hol az arcomon időzött a tekintete, hol a testem minden részén. Megfigyeltem, hogy az ádámcsutkája folyamatosan fel és le mozgott.

- Nem apróztad el. - nyögte ki végül.

Szélesen vigyorogtam.

- Még senki nem látta rajtam ezt a szettet. - suttogtam.

- Még szép, hogy nem. - morgott, majd a komódom felé fordult és megakadt a szeme a hódolóim levelein.

Kaiden kimérten oda baktatott, felkapta az egyiket és olvasni kezdte.

-  Szívemnek szép rózsája, lelkemnek szenvedélyes kulcsa. Minden porcikádat kívánom, akár a zsenge méh az édes akácmézet... - olvassa szórul-szóra - Whirl Grey? - felvont a szemöldökét - Annak az ostoba politikusnak a fia? Azt hittem ennél jobb ízlésed van húgom!