Első: Találkozás

59 1 0
                                    

Tess azt mondta minden rendben lesz... Tess azt mondta minden rendben lesz... ezt mantrázom magamban megnyugvás képpen ugyanis elfogott az idegesség.

Rabszolgaként éltem az életemet miután Tündérföldére kerültem 12 évesen. Chaol és Tess "neveltek" és megtanították nekem az engedelmes rabszolgák viselkedési stílusát. Mik a jogaim, miket nem tehetek meg és a viselkedés. Na az a legfontosabb. Egy rabszolga minden esetben alárendeli magát a gazdája kívánságainak, még akkor is ha az a komfortzónáján kívül esik. Ezt lehet érteni bármilyen értelemben. Tess házában többnyire mosnom, főznöm és takarítanom kellett és cserébe nem vertek el, adtak meleg ennivalót minden nap és tiszta ruhát.

A tündérek (mint megtudtam) évtizedek óta rabolnak el embereket és rabszolgaként vagy a szeretőjükként tartják számon őket. Szóval ha hallasz a hírekben olyat, hogy rejtélyesen tűntek el emberek az valószínűleg ide köthető. Normál embernek eszébe sem jutna ide jönni ebbe a barbál világba, ugyanis a tündérek nem olyanok mint Csingiling vagy a Fogtündér. Gonoszok, mérhetetlenül őszinték és kegyetlenek (legalábbis az emberekkel).

Tess iszonyat boldog volt amikor meghozta nekem a hírt, hogy a királyi családból lehet kifognak választani engem és őket szolgálhatom életem végéig. Nem tudtam mit reagálni erre. 18 éves lettem, vagyis nagykorú és a nagykorú emberek elszegődnek egy új gazdájukhoz ahol végérvényesen ott maradnak. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a királyi családot szolgálhatja.

Rabszolga vásár. Undorító egy rendezvény. Életemben csak egyszer voltam ilyen vásáron, amikor 14 évesen Chaol elvitt egyre. Állítása szerint érdemes látnom, hogy mit fogok átélni amikor felcseperedem és elhagyom őket. Borzasztó volt a látvány amikor az embereket sorba rendezték mint a bolti kirakatokban az árukat. A vásárlásra kész arisztikrata tündérek pedig úgy méregették őket mint a levágott állatokat.

Különböző szekciókra bontották a fiatal és az öregebb embereket. Voltak olyan szekciók ahol teljesen meztelenre vetkőztették a nőket-férfiakat. Őket adták el szexrabszolgaként. Szerencsére engem Tess és Chaol nem annak szántak így ruhában vagyok.

Egy órája állok itt, de még mindig nem érkeztek meg a hercegek. Chaol elmondása szerint a 3 fiútestvért küldték, hogy válasszák ki az újdonsült halandóikat. A király és a királyné be nem tenné a lábát ilyen fajta koszfészekbe, úgyhogy az utódaikra bízták a döntést.

Dorian a legkisebb, Elias a középső és Kaiden a legidősebb fivér. Mind a hármukról terjengenek igen szaftos pletykák, hogy mennyire bohém életmódot élnek. Főleg Kaiden aki még a halandókkal sem fél összeszűrni a levet. Állítások szerint a rabszolgái általában csinos fiatal lányok akiket esténként a szobájában fogad. Viszont ezek a lányok nem öregedtek meg, hanem 25-30 körül haltak meg amíg a szépségük kitartott. Miután Kaiden úgy gondolta már elhasználódtak kedvtelésből megölte őket kegyetlen és fájdalmas módon.
Elborzaszt a gondolat, hogy az ő rabszolgája is lehetnék... feltéve ha kiválaszt.

A gondolataimat félbeszakítva, a rabszolgatartó mesterünk csörtetett be és parancsra intette, hogy rendeződjünk sorba mert a hercegek megérkeztek. Tudtam mi a dolgom: állat fel, vállakat kihúzni, kezek hátra kulcsolva és nem szabad megszólalni ha csak nem hatalmaznak fel rá. És bár a viselkedésem teljesen illedelmes rabszolgához méltó, legbelül mindig más voltam. Kicsikoromban is tudatosult bennem, hogy nem szabad elveszítenem önmagam. Belül mindig is tudtam, hogy elfogok menekülni egyszer erről az otromba helyről.

És ekkor a hercegek beléptek a terembe. Nem bírtam a késztetéssel és muszáj volt ha csak egy pillanatra is, de oda pillantanom. Nagyot nyeltem a hercegek látványától. Ahogy mesélték, tényleg nagyon fessek és nem tünnek többnek mint 20 emberi év. A fülük hegyes, az arccsontuknak határozott vonala van, az ajkuk telt. A szeműk nem megszokott színű, mint egy embernek. Az én kék szemem a mosólányok szinbóluma.

Tündéri VágyakTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang