Tündéri Vágyak

Hatodik: Tökéletesen tökéletlen

Álmomban egy könyvtárnak kinéző tágas teremben tartózkodtam. És atya világ! Életemben nem láttam ilyen sok könyvet mint amennyi itt volt. Valószínűleg a királyi palota főkönyvtára volt, mert itt a térképektől elkezdve a történelmi mitológiákon át a mese regényekig minden volt. És ez az illat! A könyvek illatánál nincsen jobb.

Általában ha álmodom rémálmok gyötörnek. De ez most nem tűnik annak. Túl nagy a nyugtató csend.

Meleg érzés járt át ahogy lassan végig sétáltam a polcok sokaságán. Nem bírtam egyszerűen betelni a látvánnyal. Olyan volt mintha a polcoknak nem lenne végük. A bőrkeményedéses ujjaimmal végigsimítottam a könyvek gerincét. Vastag porréteg maradt az ujjaimon.

Ezek a könyvek jó régen itt álhattak. Kiskorom óta kedveltem a könyvek társaságát és ha szomorú is voltam valami miatt akkor valamilyen olvasmány volt az egyetlen menedékem.

Megakadt a szemem egy igazán érdekes példányon aminek arany borítású csomagolása volt. Kíváncsiságomból adódóan muszáj volt megérintenem és majdnem hátra hőköltem meglepettségemben. Enyhe csípő, rázó érzést éreztem amikor megprobáltam leemelni. Mosoly szökött az arcomra.

Újra megpróbáltam leemelni, de most nem éreztem semmit. Tele volt porral, ugyhogy muszáj volt kicsit megtisztogatnom, hogy lássam mi van a borítóra írva. Ingem ujjával addig törölgettem amíg jól láthatóvá vált a cím és a szerző. Mivel sötét volt, ezért az ablak mellé mentem, hogy ne kelljen hunyorognom olvasás közben. Az álomban nappal volt szerencsére.

"Az erő alkonya" - Salome Maronda

Soha nem hallottam még ezt a nevet, de címéből arra következtetek, hogy egy kitalált regényről van szó.

- Nem kéne megkérdezned előbb, hogy elveheted e? - szólt egy hang a hátam mögött.

Felsikítottam és elejtettem az arany könyvet. Szegény könyv kinyílva, pofával lefelé esett le.

- És még rongál is! Szemtelen! - dühöngött a női hang.

Ahogy megfordultam egy szemüveges, felkontyolt szőke hajú nőt láttam. És atya ég, hogy milyen kis aprócska volt! Pedig én sem vagyok az a nagyon magas, de ő neki a feje kb a mellemig érne. A bőre színe tökéletesen napbarnított és az arcvonásai is nagyon szépek voltak. Könnyed sifon ruhája jól illett az alakjához. A szeme olyan világos kék volt, hogy szinte  világított. Nem volt hegyes füle, sem olyan vonásai amik olyan tündériek lettek volna, de volt benne valami különös. Mágiát éreztem ami biztosan belőle áramlott ki. Tehát biztos, hogy nem ember volt. De akkor mi? Mindenesetre ha őszinte akarok lenni akkor kirázott tőle a hideg.

Most az arcvonásait eltorzította egy grimasz.

- Csak úgy megjegyzem, hogy az a példány több mint 200 éves ugyhogy jobban teszed, ha nem hagyod ott a földön főleg ilyen állapotban! - mutatott mérgelődve a könyvre.

- Oh bocsánat - megráztam a fejem, hogy kijózanodjak a meglepettségemből és sietve felvettem - Nem tudtam, hogy nem szabad, azt hittem egyedül vagyok.

- Minden könyvtárban van egy felügyelő és nála kell bejelentkezni. - karba tette a kezét és gyanakvóan méregetett - Mikor jártál utoljára könyvtárban?

- Őszintén szólva nem emlékszem.

Így is volt. Mielőtt oda kerültem volna Chaolhoz és Tesshez maximum az iskolám könyvtárából kölcsönözhettem ki tankönyveket. De ezekre nem nagyon emlékszem már.

- És... maga lenne a felügyelő? - kérdeztem óvatosan.

- Oh dehogy! Még csak az kéne, hogy egész nap számon tartsam ezt a rengeteg könyvet. Szeretek olvasni, de akkor sem érné meg.