Tündéri Vágyak

Negyedik: Maga az ördög

Hogy tud ilyen lehengerlően jóképű és egyben halálosan veszélyes lenni? Az előbb még fel akart gyújtani, most meg egyedül akar velem lenni. Amikor mindenki kiment a sötét szobából szaporábban kezdett el verni a szívem. Pont ezt akarja elérni. Egyedül, szemtanúk nélkül akar végezni velem mint Jennel.

- Miért vagy te olyan más? - elmélkedett halkan Kaiden.

Bár nem állt szándékomban, de csak dadogva jöttek ki a szavak.

- Ha... ha meg akarsz b-büntetni amiért amit a vásáron mondtam...

- Büntetni? - vonta fel a szemöldökét - Épp ellenkezőleg. Nincs szó büntetésről.

- Akkor meg mit akarsz tőlem?

- Fenség.

- Milyen fenség?

- Így szólítasz. A trónörökössel beszélsz. És örülnék neki, hogyha nem adnád meg magadnak azt a luxust, hogy tegezel.

Nem bírtam ki és muszáj volt mosolyognom kínomban. Ez kész röhej. Amilyen jóképű, olyan sokat képzel magáról.

- Rendben. - sóhajtottam, majd a szemébe néztem - Mit akar tőlem fenség?

Őfensége szélesen elmosolyodott majd végignézett rajtam.

- Meg fogod tanulni, hogy itt semmit sem adok ingyen. Amugy meg ne tettesd magad hülyének. Pontosan tudod mit akarok.

- Csakhogy az lehetetlen.

Mélyhangon nevetett.

- Ugyan drágám. Első szabály: nem mondasz ellent a gazdádnak.

- Maga nem a gazdám.

- Akkor mid vagyok, édes? A barátod? - kérdi cinikusan.

Visszafogtam magamban egy káromkodást, mert kezdett dühíteni. Karba tett kézzel próbáltam szúrósan nézni rá.

- Meg akar ölni engem? - a fejemben magabiztosabban csengtek ezek a szavak, de a valóságban csak egy kétségbeesett suttogás jött ki.

A herceg elgondolkodva töprengett.

- Még nem döntöttem el. - felelte szárazon.

Idegesen fújtattam. Újra bevillant a kép Jenről, hogy mégis milyen állapotban lehetett amikor kiemelték holttestét a tóból. Én nem leszek már csak azért sem olyan mint ő. A szívem mélyén tudom, hogy nem ilyen sorsot szán nekem a nagy ég.

- Feltünt magának, hogy nem a szexrabszolgák részlegén voltam? Nem. Én csak egy mosólány vagyok akit nem arra neveltek, hogy megba...

Egyszer csak elöttem termett egy szempillantás alatt én meg ilyedtemben hárahőköltem és a falnak ütköztem.

- Ezt meg, hogy csinálta?

- Elmondom mi lesz. - kimért, kandúrszerű rugalmassággal közeledett felém - A gazdád vagyok. Pont. Pár perc múlva jönnek érted a személyes őreim és a lakrészedre kísérnek ami az én szárnyamban lesz. - megállt elöttem és csak néhány centit hagyott köztünk - Szépen lefürdesz, belakod a kis szobádat. Amugy megjegyzem, hogy óriási luxusban leszel egy rabszolgához képest. Lesz egy tiszta és rendezett szobád, ágyad, ruháid és szabad kijárásod lesz a kertbe. Természetesen a birtokon kívűlre nem mehetsz ki ugyanis nem vagyok ostoba és kinézem belőled, hogy megkísérelsz egy szökést.

- Azt jól teszi, ugyanis nem maradok itt ezen az átkozott helyen. - szinte köptem a szavakat.

Lusta, gonoszkás vigyort kaptam.