Sosem teném meg! ( Bakugo x Reader) [Átírás alatt]

2.

Másnap reggelt is ugyan úgy kezdtem. Elvégezten reggeli rutinom, majd elindultam a suliba. Mikor beértem az oszályba, Yao egy olyan dologgal fogadott amit nem akartam elhinni.

- Nem mondod, hogy Bakugou a pasid! -suttogta a fülembe.

- Ezt te honnan szeded? Ez nem igaz! Attól még, hogy együtt takarítottunk, nem azt jelenti, hogy egyből járunk. - mondtam picit mogorván.

- Nekem Todoroki mondta és még azt is mondta, hogy hallgatozott, mindent tisztán hallott.- mondta Yao, halkan nehogy Todoroki meghalja.

Én erre semmit sem tudtam reagálni, lesokkoltam. Mérgesen Todoroki felé kezdtem sietni, majd megszólítottam.

–Mit képzelsz? Miért hallgatóztál? Miért terjesztessz rólunk hülyeségeket, ami mellesleg nem is igaz?. -mondom mérgesen.

–Mert az osztályba hagytam valamit és visszaakartam menni érte de nem mertem koponi, így csak kínosan hazasiettem. Nem találtam ki semmit sem. Te mondtad, hogy adsz egy esélyt Bakugonak.- mondja a fiú teljes nyugottsággal.

–És mit hallotál még? -kérdem mérgesen, majd meglátom az éppen az osztályba belépő Bakugout. - Az, hogy adok egy esélyt Bakugonak az nem azt jelenti, hogy arra értettem, hogy járunk. Pusztán csak illetlenül viselkedett és még egy esélyt adtam neki, hogy helyre hozza, amit tett és a jó oldalát mutassa, hogy ne kelljen itélkeznem.

–Semmit esküszöm csak azt, hogy meséltek magatokról. - mondja kissé idegesen, majd a többire bólintott egyet.

–Rendben de ha kiderül hogy hazudtál...- kezdtem el de nem merem befejezni a mondatot, ám Bakugou aki a hátam mögött volt megszólalt.

–...megölek! -mondja, a tőle megszokott hangerővel.

XXX

A beszélgetésünket csak a csengó hangja szakította meg. Mindenki leült a helyére, majd el is kezdődött a nap első tanórája. Az órán megbeszéltük, hogy elmegyünk egy erő felmérő vizsgára a nap folyamán. Kissé féltem ugyanis a képességem nem valami erős és nagy esélyel nem fogok jól teljesíteni.

—Bakugou szemszög—

Figyelve a lányt észrevettem, hogy kissé ideges. Az óra után felálltam és oda mentem hozzá. Nem szokásom a libákat megnyugtatni de ez van, most kell megmutatnom, hogy nem olyan vagyok, mint aminek gondol, hiaz így nem fog kedvelni. Bár nem is értem magam, miért is akarom, higy egy csaj kedveljen?

–Oi liba, mi az talán félsz, hogy elverlek? -kérdeztem a szokásos mosolyommal, azaz a többiek szerint, beképzelt mosolyommal.

–Igen...-motyogta halkan, lesütött szemekkel.

–A kedvedért megpróbálom vissza fogni magam. - morrogtam a lánynak. Nem igazán akarom, hogy féljen vagy ilyensmi, így be kell válalnom, hogy most nem csillogtathatom ellene a tudásom, feltéve, ha, majd megküzdhetek vele.

–Nem is biztos, hogy egymás ellen kell majd megküzdenetek. Az is lehet, hogy csapatmunka vagy valami teljesen más lesz. - szólt közbe Deku, belekotnyeleskedve a beszélgetésünkbe.

–Ki kérdezett téged szaros?!-üvöltöttem rá, hisz csak nem hagyhatom annyiban, hogy ezt tegye. Ő mégis csak Deku.

–Senki, senki! -habogott össze vissza a fiú. Ez ismét mosolyra csalta arcom, szeretem, mikor gyengének mutatja magát valaki, mikor rámorgok.

XXX

Nem sokára eljött a küzdelem ideje. Csapatokra lettünk osztva. Én és az a szaros Deku kerültünk egy csapatba. Az első ellenfelünk Négyszemű és az a Félarcú barom volt. Nagy nehezen sikerült őket legyőzni, ám a következő ellenfélünk [Név]-chan és Kerek arcú volt (Í.m: nem tudom, hogy szólítja pontosan Bakugou Urarakát de nálam Kerek arcú lesz.)

Szaros Deku egy ideig csak dumált valami csapatmunkáról, majd mikor meghallotuk a jelzést egyből a lányok felé vettem az irányt. Meglátva, [Név]-et aki pánikolni kezd, inkább csapattársát támadtam, ám egy pillanatban hátulról megvágott egy késsel, az akit nem akartam megsebezni semmi féle képpen. ( Í.m: [Név] közelharci fegyvere a kés, majd később meglátjátok miért kell neki.)
Szerencére nem volt mély a seb, hisz a jó reflexemnek köszönhetően el sikerült térítenem. Majd hirtelen nem tudtam mozogni.

-Ez lenne a képességed Liba?!-kiabálok rá.

-Valami olyasmi-nevet, majd hirtelen megmozdult a karom és saját magam robbantom fel.

-MI A SZAR?!-kiáltok fel ismét.

-A képességem nem csak a mozgásodat akadályozza de vérért cserébe képes vagyok irányítani téged és kiristályok is ki nőnek a sebedből ha akarom ezzel akár a karod is lerobbanthaton a helyéről. -nevet és a sebemre mutat, amiből kristályok nőnek ki. -Egy mozdulattal megtudlak ölni, ha azt akarom.

Elszörnyedtem a kristályok láttán, de ekkor a szaros egy támadással elintézte Kerek arcút, így már csak hárman maradtunk állva. Nagyon meglepett, hogy ennyire bekajáltam neki, hogy fél tőlem.

-Vigyázz Deku, ne engedd, hogy megvágjon! -kiabálom a fiúnak, majd hirtelen újra mozgásképes voltam de váratlanul, az ellenfél kidőlt. Ezzel megnyertük a kört. Nem is haboztam, a lányhoz futtam aki a földön volt. Valoszinűleg elájult. Felkaptam menyasszony pózba (Í.m: a kedvenc kifejezésem ez xD), majd rohantam is vele Recovery Girl-hez. Ám nem csak én tettem ugyan ezt hanem szaros is, mivel Kerek arú is megsérült, nameg ez volt az utólsó meccs. Megérkeztünk a gyengélkedőbe, ahol már Recovey Girl várt minket. Miután ellátta a lányok sérüléseit ott hagyott minket.

-Mit gondolsz [Név] képességéről?- szólalt meg egy idő múlva Deku.

-Erős. - mondtam, majd a sebemre néztem ahonnan már a kristályok eltüntek.

-Az de nem értem pontosan, hogy működik. -mondta lehajtott fejjel.

-Egek...Nos ha megvág írányitani tud és a sebedbe csinál kristályt ami nem tudom hogy minek jó, azt mondta, hogy ferobbanthassa a karom is vele, de nem tette. Valamint azt mondta, hogy egy mozdulattal képes megölni amit én se tudom, hogy csinál.-sóhajtok.

-Majd ha felkel szerintem többet tudunk  meg róla és a képességéről. -jegyezte meg és elgondolkodott. - Miért vagytok ennyire jóban?-nézett rám kíváncsian a zöld hajú fiú.

-Feltéve ha elmondja. - mondtam a szokásos hangnememben. -Semmi közöd... Honnan veszed, hogy mi jóban vagyunk? Nem azért hoztam be, mert közöm lenne a csajhoz, szimplán a hősök segíteni akarnak az embereken, én pedig hős akarok lenni. -magyaráztam annak a brokkolinak.

-Csak nem tetszik neked?-kérdezte nevetve.

-Inkább csak te vagy szerelmes! -Jelentem ki határozottan.

-Nem is igaz...-motyogott zavartságában-egyébként Urarakának hívják.

-Kit érdekel hogy hívják? Engem biztos nem. -Feleltem morrogva.

-Engem! -mondja kissé mérgesen a srác.

-Nem érdekel.- vágtam vissza neki, majd befogom a fülem.

Ő csak értetlenül nézett rám, majd észrevettük a mocorgást a lányok ágya körül. Megláttuk, hogy mindkettő minket bámul kerek szemekkel. Elvörösödve néztük a lányokat majd megszólaltam...

Ennyi is lenne ez a rész remélem tetszett.