Sosem teném meg! ( Bakugo x Reader) [Átírás alatt]

6.

[Név] szemszög

Vasárnap nem igazán történt semmi csak takarítottam és elmentem bevásárolni. Hazaérve pedig egész lefekvésig sorozatokat néztem.

Hétfő reggel is úgy kezdődőtt mint a többi hétfőm. Felkeltem és a reggeli rutinom után elmntem suliba. Megérkezve bementem az osztályba, majd nemsokára elkezdődtek a tanórák. Az órák unalmasak voltak de mindig éreztem magamon Katsuki tekintetét. Ez annyira megnyugtató. Ebédszünetben ettünk sok finomságot és olyan dolog történt ami nem hittem hogy meg fog...Katsuki megcsókolt. Mindenki kerek szemekkel nézett ez után minket de a legidegesítőbb Monoma volt. Folyton cukkolt amikor csak lehetett. Gyülőlőm azt a srácot. Azt mondta hogy nem érdemlem meg Katsukit és hogy kopjak le. Szerencsére ezt szerelmem is hallota és el is verte szerencsétlent. Amióta "együtt vagyunk" Kacchannal azóta nagyon gonosz lettem, akárcsak ő. Ha cikiztek csak kiélveztem ahogy a barátom jól elveri az illetőket. Viszont egyszer Kirishima túl lőtt minden határon. Együtt mentünk a betervezett gyakoró harcra. Út közben nagyon sok mindent megtudtam róla, majd csak arra lettem figyelmes, hogy a falnak nyom és megfenyeget, hogy hagyjam el Katsukit különben nagy bajban leszek. Megijedtem, ezután meg közölte, hogy viccelt és hogy nem meleg. Megkönnyebültem de azért egy kicsit még féltem. Megérkeztünk ezután hallgatva az utasítast és a sorsolást vártunk a sorunkra. Mivel elég erős vagyok mások szerint, kihúztam a döntőig, majd mikor eljött az ideje szembenéztem az ellenséggel aki nem más volt mint Deku. Elfoglaltuk helyünket ezt követően, egyet sóhatva néztem szemeibe. Egymással szembeálva vártuk a jelzés, hogy mikor kezdhetünk. Amikor Aizawa-sensei megadta a jelzést egyből támadtam a piros kristályomal de ő széttörte. Egyszer csak arra leszek figyelmes ,hogy a hátamba van és ekkor... minden megszakadt.

Mikor felébretem a korházba találtam magam és egy ismeretlen fiú fogta a kezem.

- Úgy őrülők hogy jól vagy.- mondta a fiú.

- Te meg ki vagy? -kérdeztem.

Ekkor a fiú elkomolyodott és mintha pánikolni kezdett volna, végül nagy nehezen megszólalt.

- Én vagyok az, Bakugo Katsuki.

Fogalmam sem volt, ki az a Bakugo Katsuki, bár ő nagyon mondogatta, hogy együtt vagyunk, és hogy a párom. Viszont mivel nem hittem neki el ezt, ezért kicsit dühösen felpattant és egy zöld hajú fiú felé vette az irányt, akit meg is ütött keményen mikor odaért. Csak mi hárman voltunk a korteremben, épp ezért nekem kellett volna leállítanom a szőkét, de nem tudtam.

- Bakugo Katsuki, ha a párom vagy állításod szerint, akkor fejezd be és hagyd békén a fiút! -kiabáltam torkom szakadtából, amire felfigyelt. Mivel nem tudtam megmozdulni a sérüléseim miatt, csak a kiabálás jöhetett szóba, ezért tettem ezt.

Ezt a kiabálást az ápolók is meghallották, így azonnal beküldték hozzám a gyógyító hőst Recovery Girlt. A hölgy megállapította, hogy a fejem beverése miatt, nem emlékszem semmire sem. Ettől a fiúk még komolyabbak lette és talán szomorúbbak is. Míg a zöld hajú a bocsánatomért esedezett, valamint megigérte, hogy mindent megtesz, csakhogy visszaszerezzem az emlékemim, addig a másik csak az ablakon kifele bámulta a járókelőket a kórház udvarán. Nem sokkal ezután, a brokkoli fejú fiú távozott, hogy majd kettesben tudjunk maradni a másikkal miután a nővérek is elmentek egy időre. Ahogy az állt az ablak előtt és nézett azon ki, kezdtem rájönni, hogy miért is szerethettem ezt a fiút. Arca hibátlan volt, haja rettentően puhán festett, valamint igazán jól állt neki ez az össze-vissza álló hajkorona. Vörös íriszei ám nem ragyogtak, mégis egyfajta megnyugvást adott, ahogy rám emelte azokat egy idő után. Karjai izmosak valamint felsőteste kidolgozott, amit jól kiemelt a testére szűkülő fekete rövid ujjú póló. Kézfejein az erek kidüllennek és ez igazán elvette a figyelmem másról.

Miután az orvosok és nővérek ismét itt voltak a nap végén, és befejezték  a vizsgálatok maradékját, azt javasolták, hogy Katsuki próbáljon felidézni néhány emléket, miután a fejemen lévő nagy heg begyónyúl, majd távoztak. Kettesben maradtam azzal a fiúval megint, akit lehet emlékeim elvesztése előtt nagyon szerettem.

- Mióta vagyunk együtt? -kérdeztem egy kis idő múlva tőle. Mikor megszólaltam, egyből rám figyelt ismét és ide sétált hozzám, majd az ágy mellett lévő székre telepedett le.

-Lassan egy két hete, hogy lefeküdtünk és talán 1 hete, hogy ezt mások előtt is felvállaltuk, csak ez a gyökér nem tudott róla. -morrogta normális hangnemben -Valamint nem volt alkalmunk erről még beszélni komolyabban...Így lehet most már sosem fogom megtudni, hogy mit is érezhetsz irántam.

-Ha ennyi ideje együtt vagyunk és azt is megengedtem, hogy szeretkezzünk, akkor igazán szerelmes lehettem beléd. -motyogom elpirulva. Nem emlékszem ezekre, de jó hallani, hogy volt/van egy szerelmem, aki ennek ellenére is szeret engem.

Az arca meglepettséget tükrözött, majd némi tétovázás után, felemelte kézfejem és rácsókolt.

-Majd ha ismét kimehetsz a kórházból, akkor megmutatok neked néhány helyet és többet is mesélek, de most kérlek pihenj! -szólalt meg lágy hangon. Az előbb még kiabált a zöld hajúval, most meg ennyire szelíd velem. Igazán sok meglepetést tartogat ez a fiú számomra, és kiváncsivá is tett. Eddig egy tökre kedves srácnak tűnik, akinek a kinézete, vagyis néha a tekintete félelmesztő, de ezen kívül biztos egy szeretetbomba...

Hát ez a rész ennyi lett volna. Tudom hogy rővidebb lett és nagyon sajnálom.
Tovabbi szép napot!