Sosem teném meg! ( Bakugo x Reader) [Átírás alatt]

8.

Az éjszaka közepén csak annyit hallottam, hogy a telefonom hangosan szól, így kikeltem az ágyból és felvettem a földről a törött eszközt, majd mikor megláttam ki hív, a szemem egyből bekönnyesedett és nem is haboztam tovább, felvettem a telefont.

- Hallo! Katsuki te vagy az? -kérdeztem meg biztonság kedvéért, hisz ki tudja ki lehet a vonal mögött igazából.

- [Név]....~Énnnn sssajnálom...Csak...Tudd, hogy....Szeretlek! - Mondta a vonal másik végéről a szőke, hangja pedig majdnem az összes szónál megremegett. Biztos voltam benne, hogy teljesen részeg.

- Nagyon jól tudom azt, de kérlek mond el hol vagy! Nagyon aggódom érted. - Könyörögtem neki ahogy idegesen szobám egyik sarkából a másikba járkáltam idegességem miatt.

- Az ut...cátokban... -motyogta a fiú erőtlenül.

- Máris megyek! Meg ne mozdulj! - Mondtam végül és leraktam a telefont, aztán hamar magamra kaptam pár ruhát és azonnal szaladtam le az emeletről és egyenessen a cipőtrartóhoz futottam, ahonnan lekaptam sportcipőm és gyorsan lábamra húzva már a házban sem voltam. Sprintelni kezdtem addig, míg oda nem értem a fiúhoz, aki az út közepén állt, kezében egy félig megivott sörrel. Ha nem tudnám, hogy részeg, akkor biztos elpirultam volna a látványtól. Szereteszét álló haja most a szemébe lógott, így nem láthattam vörös íriszeit, egy V nyakú fekete póló volt rajta, valamint egy fekete szűkfarmer, szokásos fekete-fehér Vanssel és egy igazán ehhez passzoló bőrdzsekit viselt. Amint oda értem hozzá azonnal a nyakába ugrottam, majd sírva ölelgettem őt, beletúrva hajába.

- Katsuki! -nyújtottam el a nevét sírva, közben pedig belekapaszkodtam.

- Kicsim... -suttogta és ő is viszonozta az ölelést, sőt mi több, fel is vett az ölébe.

- Sajnálom...Én...Én emlékszem mindenre...Emlékszem arra, ami ezelőtt volt, arra amit mondtál és amit tettél...Sajnálom, hogy csúnyán a fejedhez vágtam, de nagyon rosszul esett, hogy mindig rosszkor vagy rosszul közeledtél felém... - bőgtem a nyakába, közben pedig azt éreztem, hogy elindult valamerre velem az ölében. Léptei egy cseppet sem voltak határozottak, sőt még egyenessen sem tudott menni az alkohol hatása miatt. Végül megállt valahol nagy nehezen és lerakott egy padra, majd levette dzsekijét és rám terítette, hisz én csak egy rövid ujjú pólóban voltam. Bár most így ő volt csak abban, de azzal mentegetőzött halkan, hogy őt a pia melegíti.

- Semmi baj...Nekem, nekem sem kellett volna így beszélnem veled. - állt előttem, miközben beszélt, egyik kezét zsebre dugva, a másikal pedig a sörös üveget fogta, néha belekortyolva.

- Többet ne csinálj ilyent, megijesztettél, hisz tudtam, hogy hülyeséget fogsz csinálni...És igazam is lett. -Néztem fel szemeibe. Legbelül nagyon boldog voltam, és végre meg is értettem miért szeretem a fiút. Azért mert annak ellenére, hogy a fejéhez vágtam, hogy nem szeretem, elérte, hogy belé szeressek egy fél nap alatt. Valamint ez alatt a fél nap alatt, emlékeimet is vissza hozta, így már nem csak a szüleimre emlékszem, hanem az osztálytársaimra és a barátaimra is. Ezek mellet, meg mikor rosszul voltam, ő végig mellettem volt és csak enni meg zuhanyozni járt haza. Ott aludt velem a kórházban és szórakoztatott, hogy ne unatkozzak, így hamar telt vele az idő.

-Te... se... tégy... ilyent! -morrogta mély hangján, az italtól mámorosan, majd kiitta az üveg tartalmát, aztán pedig eldobta azt a legközelebbi  szemetesbe. Vissza térve hozzám, leült mellém és így a fejem vállára dönthettem, így néztük egy darabig a csillagokat, hisz ebből a szögből nagyon jól látszottak.

- Hol voltál és mit csináltál? - kérdeztem aggódva. - Ugye nem sírtál?

- Te hülye vagy? Nem sírtam...Én Kirishimával és Kaminarival egy remek partyn voltam ahol egy lánnyal nagyon szemezgettem, de aztán mikor végre átölelhettem és majdnem megcsókolhattam volna, hirtelen bevillant a bűntudatom, hogy én nagyon szeretlek és ezzel csak még szomorúbbá tennélek, így fogtam egy sört, aztán elköszöntem a többiektől és leléptem. A többit meg már tudhatod, hisz egyből elindultam feléd, út közben pedig felhívtalak. - mesélte nekem, hangja pedig kezdett újra normálisabb lenni, vagyis már nem akadozott beszédje annyira.

- Hála az égnek! Azt hittem komolyabb bajod lesz és bajba kerülsz majd. De tévedtem. - sóhajtottam nagyot és lassan kezem az ő kezéhez próbáltam csúsztatni, de előtte ki kellett szednem azt a zsebéből, hisz mikor leült, mindkettőt belemélyesztette oda. Végül pedig sikeresen meg tudtam fogni azt.

- Na és a te kezeddel mi történt, úgy néz ki, mintha...- Egyből elhallgatott, majd hallottam, ahogy egy nagyot nyelt. Biztos rájött, hogy ő okozta a lila foltomat. - Ugye nem az amire gondolok? Ugye nem én tettem ezt veled? - hallottam, ahogy hangja elcsuklik, aztán pedig hirtelen felemelkedett és a szemembe nézett. Azt láthatta, ahogy egyből bekönnyesedik a szemem és lassan bólintok, miszerint, igen, ő tette ezt velem. Mikor ezt felfogta, azonnal szorosan magához ölelt, persze viszonoztam az ölelését.

- Semmi baj, nem haragszom érte...Megérdemeltem, mert olyan gonosz voltam veled. - mosolyodtam el, amint megéreztem kellemes illatát, amire eddig nem nagyon figyeltem. De most, hogy már érzem, ismét biztonságban tudhatom magam.

Ezután egy szót sem szólt, csak felállt, aztán pedig felhúzott lágyan és vissza indultunk a házhoz. Mivel anya éjjeli műszakos, csak mi ketten vagyunk a házban, de nem is bánom, legalabb mikor elszaladtam senki sem vette észre, hogy közben mennyire aggódom, valamint senki sem várt otthon, így nem kell magyarászkodni sem senkinek. Amint beértünk, mindketten levettük a cipőinket, valamint a fogasra akasztottam Bakugou dzsekijét is. Bár a fiúnak segítenem kellett levenni a cipőjét, hisz egyre jobban kezdett beütni a pia nála. Nagy nehezen végeztünk ezzel, bevánszorogtunk a nappaliba, ahol leültettem a kanapéra, ameddig hozok neki egy pohár vízet, de mivel makacs egy fiú, ezért a konyhába is követett. Elővettem egy poharat, majd mikor a csaphoz indultam és megeresztettem, megéreztem egy erős és izmos kezet derekamnál, aztán csak annyit vettem észre, hogy a csapot a másik kéz elzárja, aztán a poharat elrakja odébb. Végül pedig a másik kéz is a derekamon landolt, ezt követően finoman megfordított. Szemben álltam szerelmemmel és felnéztem szemeibe. Valami furcsaságot láttam bennük, olyan volt mint a vággyal teli szemek, bár az alkoholtól ködösek voltak. Nem kicsit ijedtem meg, de aztán a félelmem el is illant, mintha ott sem lett volna...