Sosem teném meg! ( Bakugo x Reader) [Átírás alatt]

7.

Lassan egy hét telt el a balesetem után és lassan egy napja, hogy kikerültem a kórházból. Katsuki minden nap hozott virágot, valamint házikészítésű ételt, amit állítása szerint ő készített nekem. Persze én meglepődtem, hisz nem gondoltam volna, hogy főzni is tud. Azóta kezdem úgy érezni, hogy az emlékemim amik állítólag elvesztek, többé vissza sem térnek, bár ezt ki tudja, hogy be fog-e esetleg következni. Számomra ez az egész helyzet nagyon furcsa, hisz meg kell szoknom, hogy van egy pasim, aki néha nem úgy viselkedik, ahogy azt először gondoltam. Azt hittem egy imádni való szeretetbomba ez a srác, de rá kellett jönnöm, hogy a külseje ellenére, igen csak lobbanékony természetű. Bár nem mindig vevődik észre, csak akkor, ha társaságban vagyunk. Másokkal szemben, mint egy ördög úgy dühöng, néha a semmin is, bár lehet ez azért van, mert haragszik magára, hogy nem védhetett meg. Viszont abban kezdek kételkedni, hogy igazán szerettem őt. Olyan tökéletes férfinak tűnt ott a kórházban, de már ez az érzés elmúlt, mikor jobban megismertem a belső világát. Igazán ocsmány, hisz magának való és igazán akaratos egy teremtmény, aki olykor túlzásba visz dolgokat. A minap például illetlen helyen ért hozzám és mikor megkértem, hogy hagyja abba, nem tette könnyen, meg kellett fenyegetnem, hogy elhagyom, ha nem hagyja abban, persze megtette ezután és, így már nem ér hozzám, csak ha én akarom, de persze én nem engedem. Nem is értem, hogy szerethettem bele egy ekkora egómajomba mint ő, aki azt hiszi, hogy ő a király és mindent megtehet engedélykérés nélkül.

Már pár napja próbálkozik, hogy vissza hozza elveszetnek vélt emlékeim, mikor hirtelen erős fejfájás kezdett el gyötörni.

- Hé [Név], mi a baj? -hajolt le hozzám a földre, mikor a fájdalomtól lerogytam oda. Nem túl kellemes érzés, hogy pont az én szobámban ér ilyen "meglepetés".

-Nem tudom, erősen fáj a fejem! - jelentettem ki, ekkor pedig egy képkocka villant be, amin épp én és a szőke fiú voltunk, ahogy az osztályteremben hozzám simult.

A fiú aggódva rohant le a konyhába, ahol előkotorászott egy doboz fájdalom csillapítót, amit egy pohár vízzel együtt felhozott nekem.

- Tessék, ezt vedd be! - morrogja rekedtes hangján, majd ide adta a gyógyszert és a vízet.

Bevettem a pirulát, majd pedig a poharat vissza adtam neki, aki lerakta a kisszekrényre, aztán pedig leguggolt mellém és magához húzva az ölébe vett és simogatni, masszírozni kezdte fejem. Nem kicsit eset jól a tette és a gyógyszer hatása is hamar el kezdett mutatkozni rajtam, hisz negyed órán belül, úgy beszélgettünk, mintha ez a fejfájás meg sem történt volna.

- Katsuki...Láttam valamit. - kezdtem bele teljes komolysággal a témába, amitől a fiú arca is elkomolyodott, bár nem mintha eddig nem lett volna elég komoly.

- Na! Kiváncsi vagyok rá, hátha az emlékeid egy töredéke. - kicsit izgatottabb lett, szemében pedig a remény egy foszlánya csillant fel.

- Az osztályteremben voltunk, csak mi ketten és... Hozzám bújtál, de én ellöktelek. -motyogtam halkan és jobban elterültem a fiú ölében. Nem igazán szeretem amikor ő kezdeményez ilyen dolgokat, de most kifejezetten jól érzem magam az ölében.

A fiú csak elmosolyodott, valamint szeme néhány másodpercre bekönnyesedett, de remekül vissza fogta a könnyeit és egy megkönnyebbült sóhajt ejtett ki ajkai közül.

-Ez mégsem tartott olyan sokáig mint gondoltam...Pár hónap alatt vissza is fog térni a régi éned! -nevetett fel önelégülten a srác.

-Ennek örülök, de mi van, ha nem akarom? - kérdeztem meg, közben pedig kimásztam a fiú öléből és szembe ültem vele. Az arca hirtelen elsápadt aztán pedig ismét megszólalt.

-Ezt...Hogy érted? Nem akarsz emlékezni arra, hogy mennyire szerelmesek voltunk? - kérdezte, hangja pedig egy pillanatra elcsuklott. Biztos vagyok benne, hogy nagyon rosszul esett ez most neki, de tudnia kellett, hogy érzek.

- Kastuki én nem szeretlek! Nem érzem azt, amit akkor érezhettem, amikor összejöttünk, sőt kezdek abban is kételkedni, hogy tényleg nem vertelek át. -böktem ki halkan. Amint ezt kimondtam, a szőke egyből felállt majd pedig elkezdett üvöltözni velem.

-És miért tennél ilyent velem? Miért vertél volna át? Azért mert illetlenül viselkedtem veled az osztályban? Vagy csak a hatalmat akartad kiélvezni, ami a velem való együtt léttel járt? Azért akartál volna kihasználni, hogy megvédjelek Monomától és Todorokitól?! -ordított rám dühösen. Persze én nem mertem felnézni a szemébe, túlságosan is féltem tőle így csak némán, reszketve az érzelmektől ültem a földön lehajtott fejjel. Mikor elhallgatott és észre vette, hogy nem vagyok hajlandó válaszolni neki, a kezemtől fogva felrángatott a földről, aztán folytatta mondanivalóját.

- Ha ez igaz, és tényleg csak gúnyt akartál űzni belőlem, akkor várhatod, hogy ezentúl segítek neked. Tudhattam volna már a közös fürdőzéskor, hogy egy ribanc vagy...Én meg csak hittem neked és belementem a játékodba, amivel csak kihasználtad a gyenge oldalam. -mondta, a végén meg megint önelégülten nevetni kezdett. -De tudod mit, hagyom, hogy elgondolkozz ezen és megbánd, bár ha továbbra is kiváncsi vagy rám, akkor ne keress, nem vagyok hajlandó veled többet foglalkozni. Vége! - Rohan is ki a szobámból, aztán pár másodperc után, a kijárati ajtó becsapódását hallottam.

Én persze elsírtam magam a mondataira, hisz szó sem volt kihasználásról, vagy gúnyos cselekedetekről, én csak szimplán nem tudom elhinni, hogy egy ilyen alakot kedveltem ezelőtt pár héttel. Igazán rosszul esett az amit mondott így hangos zokogásba kezdtem. Ezt persze anya is meghallotta, és azt is látta, hogy Bakugou elviharzik a házból, így feljött a szobába. Mindent elmeséltem neki, ő erre csak átölelt és megnyugtatott, hogy biztos minden rendben lesz. Tudja, hogy Katsuki nagyon szeret és bocsánatot fog kérni idővel tőlem, de én nem hittem neki. Végül több órás beszélgetés és teázgatás után megnyugodtam és elmentem fürdeni. Mikor levetköztem, észre is vettem a karomon egy hatalmas lila foltot, amit a fiú okozott nekem, mikor felrángatott a földről. Elszörnyedtem és próbáltam kiverni a fejemből az egészet, de nem ment. Csak az kavargott a fejemben, amit a fiú mondott.

-Lehet tényleg egy ribanc voltam, aki az élvezetekre hajtott, de megbántam...Fájdalmat okoztam annak, aki mellettem volt egész végig míg a kórházban voltam. És mint minden erős ember, támadásra támadással válaszol, ezért mondta ezeket és ezért...Ezért tette ezt a karommal is. -motyogtam magam elé, ahogy a kádba másztam és elkezdtem áztatni magam.

Miközben ültem a kádba ismét elkezdett iszonyatosan fájni a fejem, ekkor pedig megláttam azt a pillanatot, amiről a fiú beszélt pár órával ezelőtt. Azt ahogyan lágyan átölelt a kádban és erős teste védelmezett engem abban a pillanatban. Ahogy beszívhattam illatát és ahogy elbeszélgettünk, miközben áztattuk magunkat. Erre az emlékre egy könnycsepp is kicsordult ismét amit gyorsan le is töröltem arcomról, majd pedig elkezdtem mosakodni.

Egy fél órás fürdés után, egy pólóban és egy bugyiban jöttem ki a helyiségből, hajam egy törölközővel fel volt csavarva. Amint a szobámba értem mély levegőt vettem és előkaptam mobilom, majd pedig egy bizonyos számot hívtam fel rajta. A névjegyzékben csak annyi volt, hogy "Nagy Robbantó Gyilkos Szerelmem❤️😍". Viszont mint ahogy vártam, nem vette fel a telefont. Ezt egy párszor megismételtem, de semmi nem történt, csak tárcsázta, aztán pedig ezt a hangot hallottam: "A szám nem elérhető, kérem hagyjon üzenetet". Dühös lettem és teljes erővel ledobtam a földre a telefont, aminek képernyője valószínűleg totál káros lett.

-A francba veled! Miért nem veszed fel a telefont?! Aggódok érted, hisz érzem, hogy rosszat tervezel...Csak meg ne sérülj, mert ha meg teszed, akkor magam fogom okolni, ezt te is jól tudod! -kiabáltam magam elé. Szerencsére a szüleim nem hallották meg, még az hiányzik, hogy hülyének nézzenek. Nagyon dühös voltam rá, de legfőképpen magamra. Végül inkább úgy döntöttem, hogy lefekszem pihenni, hogy elfelejthessem ezt az egészet.