Sosem teném meg! ( Bakugo x Reader) [Átírás alatt]

5.

Mikor felkeltem, körülnéztem mert egy pillanatig nem tudtam hol vagyok.
Bakugo még nem kelt fel, úgyhogy gondoltam fel veszem ruháim.
Miközben öltöztem, végig a fiút néztem, mert olyan aranyosan aludt.
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy valaki megölel hátulról, mikor én a tükör felé fordultam. Lágyan mosolyogva néztem a tükörbe, közvetlen a fiú szemébe.

- Jó reggelt Katsuki.- mondtam mosolyogva. Még mindig nagyon édesnek találtam.

- Neked is [Név]‐ mondta miközben ő is elkezdett öltözni. Felé fordultam és mosolyogva néztem végig kidolgozott testén. Pont az ablak felöli részen állt, így még rá is sütött a nap ragyogó fénye. Úgy festett mint az Alkonyatban a vámpírok, annak ellenére is, hogy ő nem csillogott a fény miatt. Miután mindketten felöltöztünk, lementünk a konyhába, hogy együnk valamit.
Mikor leballagtunk egy szőke haju, piros szemű nő fogadott.

- Hát ő meg kicsoda? - Kérdezte, miközben kortyolgatta a kávéját.

- Neked semmi közöd. - vágta a fejéhez szőke barátom az ismeretlen nőnek. -Ő itt az anyám. -mutatta be nekem a nőt.

- Őrvendek!- mondta mosolyogva Katsuki anyukája.

- Én [T/N] vagyok, örvendek. - Feleltem vissza, közben pedig picit kínosan éreztem magam. Most biztos rosszra gondolhat. Biztos, hogy a barátnőjének hisz, és ezt még nem akarom. Először nyugodt körülmények között meg akarom beszélni Katsukival, hisz kiváncsi vagyok mit gondol róla, mi lehet köztünk.

-Katsuki szemszög-

"Ennek is most kell hazajönni!"- mondtam magamban, miközben csináltam az omlettet magamnak és [ Név]-nek. Azt hittem egy hétig nem lesznek itthony erre csak egy éjszaka alatt lerendezték a dolgaikat, ami egy hétig kellett volna tartson. Na mindegy, nem küldhetem el őket, hisz attól még, hogy nagy a szám, anyám nem fog távozni a saját házából.

- Csak szólok kislány, hogy a fiammal nem lesz kőnnyű. És ugye nem beszél veled csunyán? - Kérdezte egy idő után a boszorkány a lánytól. Már itt éreztem, hogy szinte felrobbanok az idegtől, de [Név] miatt próbáltam magam vissza fogni. Tudom, hogy a nyugis énem kedveli, pont ezért akarom azt nyújtani számara, mikor vele vagyok.

- Nem beszél, szerencsére. -mondta a lány, miközben egy kínos mosolyt húzott az arcára.

- Mit értesz azon, hogy "nem lesz könnyű"?- mondtam miközben az asztalra raktam a kész omettet. Valamiért nem értettem, miért állítja ezt. Szerintem meg velem elég könnyű bánni pedig. Ha mindenki azt teszi amit akarok, akkor nem lesz baj, de sajnos senki sem képes ezt tenni.

- Egy csomószor meg fog bántani, mert nem nagyon ért a lányok nyelvén és nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fog elhívni randira.Azt hiszik az emberek, hogy egy nagy nőcsábász ezzel az arccal és testtel, de nem az. -mondta a boszorkány nevetve. Még hogy nem hívom el randira? Ő nem egy holmi liba, -annak ellenére sem, hogy úgy hívom mások előtt- akire még rá sem nézek. Ő az a lány, akit kedvelek, talán jobban is mint bárki mást eddig. Nem volt túl sok szerelmem, de belé első látásra szerettem bele.

-[Név] szemszög-

Miközben ettünk egy csomó dolgot tudtam meg Bakugoról.
Például, hogy ha nem lenne ilyen akkor valószinűleg egy kis angyal lenne. Mindenbe szinte azonnal belemegy ami egy kicsit is perverz dolog, vagy olyan amivel kielégülhet. Megtudtam egy csomó dolgot a múltjáról is és most már nem érzem idegennek a fiút, vagyis csak egy kicsit. Ez csak azért lehet, mert nem ő maga mondta el ezeket, hanem az anyukája. Viszont lassan végeztünk az evéssel, ami után segítettem Mrs. Bakugonak mosogatni is. Aztán sajnos haza kellet mennem, ezért elköszöntem, majd siettem is haza, még mielőtt anya rám kiabálna érkezéskor, hisz azt írtam, hogy hamar haza megyek.

XXX

Mikor hazaértem, anya már otthon várt. Nagyot nyeltem, hisz féltem, hogy most leordítja a fejem. De szerencsére tökre kedves volt és megértette, hogy mi áll a dolog mögött. Mindent kitálaltam neki, és nagyon jól elbeszéltünk. Végre éreztem, hogy a szüleim nem csak azért vannak, hogy etessenek meg tetőt adjanak fejem fölé, hanem, hogy megbeszéljük a problémáinkat.

-És ki az a fiú, akinél voltál? Szeretnék tudni róla mindent, ha már ellopta a szíved és beleszerettél! -jelentette ki, majd leült mellém a kanapéra.

-Bakugou Katsukinak hívják és egy igazi kisördög. Folyton kiabál és libának hív. De velem kedves és aranyos szóval nem bánom, hogy ezt teszi és, hogy ilyen néha.

-Oh, szóval Mitsuki fia...-mondta elgondolkodva, majd felnevet. Biztos eszébe jutott valami.

-Ismered Katsuki anyukáját? -lepődök meg és teljesen ráfigyelek.

-Igen, osztálytársak voltunk egy darabig, majd elváltak utjaink. Ő is pont ilyen volt és csak egy valakivel volt kedves...saját magával! -nevet halkan. -Azóta talán csak a kis Katsuki születésekor találkoztunk, ugyanis én is épp akkor készültelek megszülni. -mesélte anya, majd mosolyogva nézett rám. -Túl kicsi a világ! -nevetett tovább. Végül pedig lassan befejezve a beszélgetést, vissza ment a konyhaba én pedig egy darabig a kanapén ülve maradtam. Elvettem a cuccaim, majd felmentem a szobámba és leültem tanulni. Miután végeztem megnézem az üzeneteimet és ekkor veszem észre, hogy a szőke írt nekem. Elolvastam és elmosolyodva mentem fürdeni, majd elintézem esti rutinom. Lementem a konyhába ahol a szüleim fogadnak. Vacsoráztunk, majd fel is futottam a szobamba és ágyba bújtam. Nem tudtam aludni így csak forgolodtam, Végül fél óra múlva már melyen aludtam.

Katsuki szemszög

Miután a lány elment segítettem anyának a vacsora készítésben ami nagy szó. Nem vagyok kedves...csak néha. Miután végeztem ezzel írtam a lánynak, és jó északát kivántam neki. Megvacsoráztunk és átbeszéltük a napunkat, bár én nem mondtam túl sokat. Ez az egy jó dolog a szüleimben, mégzozzá, hogy mint ahogy egy igazi család szokta, átbeszéljük a dolgokat.Végeztem a vacsival, majd felmentem a szobámba...Imádom a hétvégét és erre csak most jöttem rá. Leültem a számítógépem elé és játszani kezdtem rajta, mint ahogy szoktam hétvégenként, elvégre nekem is kell egy kis lazítás. Egyszer csak megrezzent a telefonom, majd oda pillantva láttam, hogy [Név] írt.

Liba : Szia Katsuki...Gondoltam írok mivel nem tudok aludni. Remélem nem zavarlak.

Te: Csá, semmi baj nem zavarsz

Liba: Annak örülök, nincs holnap kedved eljönni velem a parkba?

Te: Hogy mindenki meglássa és azt feltételezzék, hogy együtt vagyunk? Nem köszi, nincs kedvem.

Liba: Ááá értem...

Te: Ez nem azt jelenti, hogy haragszom!

Liba: Mindegy, jó éjt!

Te: Jó éjt!

Miután csevegtem egy kicsit a lánnyal, folytattam tovább a dolgom. Kb fél 2 lehetett mikor meguntam, majd lefeküdtem aludni.

Ez a rész ennyi lett volna.
Köszi hogy elolvastad, tovabbi szép napot!