Is This a Dream?

4.Fejezet

Üdv Szöul!
•Hanna szemszög•
A nagyszüleimet nagyon könnyen meggyőztem az utazásról. Igaz, sokáig kérdezgettek arról hogy megleszünk-e Bekával, amire mindig ugyanazt a választ kapták. Megértem aggodalmuk okát, de tudunk magunkra vigyázni.

Reggel arra keltem hogy a nagyi berobog a szobámba, felkapcsolja a lámpát. Milyen fitt családtagjaim vannak...

- Kelj fel, vagy elkésel, és akkor az álmodnak lőttek.- mondja "kedvesen", majd elindult az ajtó felé. - A reggeli lent vár.
Nagy nehezen kimásztam a puha ágyamból, és a szürke mamuszomba bújva lementem a konyhába, ahol a nagyszüleim vártak a reggelivel.

Gyorsan belapátoltam a tányéromra kiszedett ételt, és felmendtem a szobámba. A földön a bőröndöm és a sporttáskám hevert, a könyvespolc hiányos volt az elpakolt könyvek miatt, az íróasztalom pedig majdnem üresen állt az ablak alatt. Miután befejeztem a nézelődést a mára kikészített ruhában ácsorogtam a kocsi bal oldalán és néztem ahogy a mama bezárja az ajtót és felém indul.

Fél óra múlva már a bőröndjeinkel álltunk a családunk előtt, és hallgattuk a szentbeszédet.

- Bármi van hívtok.- kezdi nagyi

- Nem kóboroltok el.- Folytatja Beka anyja- és ez főleg rád vonatkozik!- néz rá a lányára, mire az említett elkezd nevetni.

- Nem szabálytalankodtok.- mondja papa.

- Ugyan úgy tanultok mint eddig- mondja Rebi anyja.

- Na, erre ne számíts! - mondja Beka, mire az anyja mérgesen rá emeli tekintetét, és már kezdené a kiabálást, hogy hogy képzeli, de a hangosbemondó megelőzi őt.

- Rendben, nem csinálunk marhaságot. -ígérjük meg, abban reménykedve, hogy befejezték a parancs osztogatást.

-" kérjük a Szöulba tartó járat utasait, hogy jelentkezzenek be. A gép 15 perc múlva indul"- mondja a hangosbemondó.

Elköszöntem a nagyiéktól és oda fordultam Rebihez. Most vettem észre hogy ott van mögötte a motorja.

-Te azt komolyan hozni akarod?- kérdezem döbbenten.

- Aha- válaszol szűkszavúan.

Szinte minden rendben volt a becsekkolás és az út alatt. Én elhagytam egy bőröndöt és egy táskát. Rebi meg jól össze veszett az alkalmazottakal. A jegy eladóval és azzal a személyzeti taggal, aki a csomagokat rakja be a gépbe. Természetesen, ez a motor miatt történt.
De végül megoldottuk ezt a problémát, ezzel pedig biztonságban utazik velünk a barátnőm élete. Az egyetlen baj csak az hogy később viszik ki a házhoz.

Az út elején sikeresen össze vesztünk egy utaskisérővel, aki elkezdett flörtölni velünk. Én nem figyeltem rá és inkább zenét hallgatva elfordultam, és az ablakon bámultam kifelé. Természetesen a nyugalmam nem tartott sokáig, mert kevesebb mint 2 perc múlva a hangoskodó barátnőm egy tálcával akarta leütni a srácot.
A veszélyt észlelve gyorsan lefogtam a mérges utitársam. Miután elküldte melegebb éghajlatra, morogva leült a helyére, és elkezdett olvasni.

Az út többi részét alvással, zene hallgatással és olvasással töltöttem.

- Keljenek fel, 2 perc és megérkezünk.- mondja a srác aki flörtölni próbált. De amint észreveszi hogy a tálca még ott van és a vörös hajú barátnőm ébredezik le is lépett.

Össze szedtük a cuccainkat és már meg is érkeztünk.

A szöuli reptér hatalmas és nagyon szép. Mikor elhagytuk a repülőt, egy fekete Porschét pillantottunk meg, amiben egy negyvenes évei közepén járó kicsit ősz hajú férfi ült, aki mondott valamit a sofőrnek, aki az ajtaját kinyitva elindult felénk. Nem tagadom elég ijesztően festett. Mintha valami FBI ügynök, vagy katona lett volna. Ezt szerintem Rebeka is észrevette, mert amikor hozzánk ért ő hirtelen vigyázba vágta magát. Alig tudtam visszatartani a röhögést, főleg amikor megláttam hogy milyen furán néz ránk a sofőr.Kérdőn hozzám fordult, mire én csak legyintettem hogy haggya csak, most szökött ki a diliházból.