Is This a Dream?

13. Fejezet

•Hanna szemszög•

Ez a park egyszerűen gyönyörű. A nap fénye játszott a tó víztükrén. Áthatolt a falevelek között és érdekes mintákat alkotott. Az egész olyan megnyugtató volt. A nyári meleget kicsit enyhítette a gyenge szellő ami fújdogált. Voltak akik leheveredtek egy egy fa tövébe olvastak, beszélgettek vagy éppen a tananyagot nézték át egyedül vagy csoportokban. Mi inkább a sétálást választottuk. Egy darabig csöndben sétáltunk egymás mellett és csak hallgattuk a környezetünk hangjait. Hangos nevetés, kiabálás, madárcsicsergés. Az egyik tanár és osztálya egy üres részen gyakorolt a diákokkal énekelni. Nem sokáig bírtuk beszéd nélkül. Végül megszólaltam.

- Furcsa nem? Ha pár nappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy hamarosan Szöulban sétálgatok az új iskolám rohadt nagy parkjában és egy házban fogok élni a SuperM-mel először megkérdezem nem-e részeg vagy nem kapott-e hőgutát, utána meg kiröhögném.

- Olyan mintha valami regényben, esetleg valami elcsépelt filmben lennénk. De ha őszinte akarok lenni kíváncsi vagyok, hogy ezután milyen folytatása lesz a történetünknek. És komolyan örülök neki, hogy te is itt vagy velem ebben a furcsa csavarban. Van egy olyan érzésem, hogy ennél még sokkal de sokkal több minden fog velünk történni a közel jövőben és tudod, hogy nekem  mindig igazam van. - fordul egész testtel felém. Erre csak elmosolyodom és átölelem.

- Én is nagyon örülök neki,  hogy itt vagy velem - súgom oda halkan neki mégis hallotta mert csak még szorosabban ölel - Na de most már induljunk vissza mert mindjárt itt van értünk a mi drága sofőrünk, ráadásul úgy ölelsz, hogy majd megfulladok. - engedem el nevetve.

Rebeka nevetve válaszol.

- Rendben akkor menjünk.

Szép komótosan vissza indultunk a lépcsők elé ahol már várt minket Changhoon. Köszöntünk neki majd beszálltunk a kocsiba. Az út csendesen telt hazáig. Ott aztán kidobott minket és megbeszéltük, hogy egy óra múlva kb vissza jön és elvisz minket az edzésre. Changhoon elmondta, hogy Jonathan üzeni ma elmarad a nyelvtanulás mivel a táncot előre kellett hozni és valamennyi úgyis ragad ránk az iskolában a nyelvből ezért arra ma nem kell mennünk. Holnaptól viszont vissza áll minden a rendes ütembe.

Becsörtettünk a hűvös lakásba ahol megint egyedül voltunk. A fiúk mindig sokáig dolgoznak akár a szóló akár az együttes tervein. Ha nem tudnám, hogy én is erre vállalkoztam akár hülyének is nézhetném őket amiért ennyire agyon dolgozzák magukat. De hát ha sikerül a debütálás ugyan ilyen lesz az én életem is. Sőt az elején még sokkalta többet is kell majd dolgoznom mint nekik most.

Egyenesen a konyhába mentünk ahol kerestünk valami ehetőt, ugyanis még nem ebédeltünk. Ezt a hasam hangosan tudtomra is adta. Végül mikor befejeztük az ebédet immáron jól lakva pihentünk a nappaliban. Én a tv-n próbáltam valami elfogadható műsort keresni míg Beka eltűnt valahova. Találtam egy csatornát ahol valami dorama ment éppen. Sajnos így hogy nincs felirat hozzá nem igazán értem, hogy miről beszélnek. Annyit viszont megállapítottam, hogy a főszereplő lány titokban valami híres tervező és gazdag család tagja csak elhagyta a családját. A fiú meg hát valami énekes lehet. Legalábbis sok rajongónak kinéző ember szerepelt ebben a részben akik kiabáltak a lánnyal. Gondolom megmondták neki, hogy hagyja békén az ő drágalátos idoljukat. Na mindegy. A srác iszonyat szerencsétlen egy ember, mondjuk a lány is az.

Teljes figyelmemet lekötötte a dorama így nem vettem észre menyire múlik az idő. Mikor vége lett ennek a résznek, ami fogalmam sincs milyen sorozatnak a hányadik része volt, néztem csak rá a telefonom kijelzőjére és konstatáltam, hogy már csak kevesebb mint 10 percem van összekapni a cuccaim és elkészülni az edzésre mielőtt Changhoon megérkezik. Amilyen gyorsan csak tudtam felugrottam a kanapéról és kettesével szedve a lépcsőfokokat felfutottam a közös szobánkba. Rebeka fejhallgatóval a fején hallgatott valami rock zenét. Hogy honnan tudom? Még így is halottam a zenét olyan hangosan hallgatta. Lekaptam a fejéről az eszközt majd idegesen közöltem vele, hogy most azonnal kezdjen el készülni.