Is This a Dream?

9.fejezet

*Hanna szemszöge*

Mozgalmas és nehéz. Ezzel a két szóval tökéletesen le lehetne írni a mai napunkat. Először is reggel miután beérkeztünk, a leendő tanárainkkal kellett találkoznunk, és megbeszélnünk hogy mikor hová kell mennünk. Ez eltartott úgy délig, mert az épület hatalmas, és mert miért ne, majdnem minden oktató másik szinten van. A lift meg csodával határos módon elromlott a múlt héten, legalábbis a portás ezt állítja, ezért folyamatosan lépcsőztünk.

- Hulla vagyok... - sóhajtotta a mellettem sétáló lány, miközben a hátát masszírozta.
- Én is, és a mai nap még nem is volt nehéz. Mi lesz velünk a jövőben?! - fogtam a fejem.
- Nem tudom. - igazította meg a piros dzsekije ujját, majd a farzsebéből érdeklődő arckifejezéssel előhúzta a telefonját ami folyamatosan rezgett.
- Mi az? - nyújtottam felé a fejem, de ő csak a tenyerével visszatolt, felvette, majd elköszönt és visszacsúztatta a zsebébe a készüléket.
- Basszuskulcs, elfelejtettük, ma van Taemin szülinapja! - nézett rám kétségbeesetten, majd a legközelebbi kisbolt felé vettük az irányt, ahol vettünk a szülinaposnak ajándékot, majd mivel már úgyis a belvárosban voltunk szóltunk a többieknek hogy veszünk tortát is.

Egy egyszerű csokitorta mellett döntöttünk, mert gondoltuk azt mindenki szereti. Szerencsére igazunk is volt ezzel kapcsolatban.
- Megjöttünk! - léptünk be az ajtón, ahol ledobtuk a cipőinket.
- Gyertek! Taemin még nincs itthon, Kai elment vele gyakorolni. Fél nyolcra jönnek haza, addig még van -nézett a kezén lévő órára Taeyong- egy óra.
- Hol tartatok eddig? - kérdezte a mellettem álló mire Lee Thank You megfogta a fejét.
- Sehol. Bacont még be tudtam fogni, de a többieket lehetetlen volt. A szobáikba bezárkóztak. - sóhajtott, majd kivette a kezünkből a cuccokat és bevitte a konyhába.
- Felmegyek lerángatni őket. - indult meg Rebeka. És tényleg sikerült neki, mert kevesebb mint öt perc múlva már a nyomában érkezett a szobákban eltűnt három tag.
- Na, mondjátok gyorsan hogy mit kell csinálni! - ült le a székbe Ten, majd amint észrevette a cukrászdában kapható papír dobozt, ránk nézett. - Milyen torta?
- Csoki. - válaszoltam, mire felcsillant a szeme.
- Örömmel csinálok bármit ennek a sütinek a közelében. - ugrott fel, de a tekintetével éhes oroszlánként figyelte a szülinapos tortáját.
- Akkor te elmész innen. - értelmezte a helyzetet Mark. - Gyere, díszítsük fel a házat. - rángatta magával, mire mindannyian hálásan figyeltük a távolodó fiúkat.

- Oké, akkor Baek segít nekem főzni, Lucas keres valami normális filmet, lányok - fordult felénk - ti meg egy kicsit nem tudjátok ezt a háborús területet rendbetenni? - biccentett Taeyong a ház kupisabb fele felé.
- De, na gyere Hanna. - ragadta meg a kezem Beka, és magával rángatott az első helyre azaz a nappaliba, ahol a kanapén ült a két fiú.
- Na, ha ennyi volt a díszítés, akkor segíthettek pakolni. - mosolyogtam rájuk, mire felugrottak és összevissza beszéltek mindenfélét. Mark elment megkeresni a nemlétező lufikat, míg Ten azt mondta hogy valamit a szobájában hagyott.
-Férfiból vannak, az tuti. - sóhajtottam, mire a mellettem álló lány felnevetett.
- Legalább nem leszenek útban. - vonta meg a vállát, majd körbenézett. - Kezdjük ha még ma végezni akarunk.
Eléggé sokáig tartott volna a pakolás, de hála az égnek Lucas besegített, így fél nyolc előtt öt perccel végeztünk.
- A díszítés elmarad, de nem baj. - rázta meg a fejét a fiú. - Gyertek, nézzük meg hogy hogy haladnak a konyhában.
Hát, kicsit érdekes látványt nyújtott a tetőtől talpig lisztes Baekhyun, aki az egyik széken üldögélt, miközben a másik próbálta menteni a menthetőt.
- Azt hiszem hogy inkább rendeljünk valamit. - dobta ki az elégett húst a rapper.
- Benne vagyok, mivel még nem akarok meghalni. Sírnának utánam a nők. - bólogatott Baekkie, mire mindannyian felnevettünk.

- Az biztos, hogy sírnának utánad. Vagy azért mert szomorúak a halálod miatt, vagy azért mert örülnek, és örömkönnyeket hullatnak. - lépett be a helyiségbe Mark.
- Hallod tudod hogy hogy kell lelépni a munka alól. - rázom meg a fejem. - De nehogy azt hidd hogy legközelebb is megúszod.- tördeltem az ujjaim, mire felnevetett.
- Én a helyedben nem nevetnék. Évekig boxolt. - vigyorodott el Beka, mire a fiú abbahagyta a nevetést és rám nézett.
- Ezt megbeszélhetjük mondjuk egy csésze kávé mellett. - mondta ijedten, mire felnevettünk.
- Gyorsan, mindenki bújjon el! Megjöttek! - kiáltotta Ten, aki eddig az ablakban állt. Ennyit arról hogy a szobájában hagyott valamit.
Rebeka és Bacon az asztal mögé ugrottak, Mark a falhoz simult, Ten a hűtő takarásába állt, Taeyong az ajtó mögé ment, mi Lucasszal pedig leültünk a fal takarásában álló Mark mellé.
- Hahó! Hol vagytok? - kiabált be a konybába Taemin, mire mindannyian kiugrottunk a rejtekhelyünkről.
- Boldog szülinapot! - kiáltottuk teljesen egyszerre.
- Jaj srácok, és lányok - nézett ránk - nagyon szépen köszönöm. - ölelt meg először engem, mert én álltam hozzá a legközelebb. Végül egy csoportos ölelés lett, aminek a közepén ragadtam Taeminnel.
- Engedjétek el szegényt, különben nem lesz kit ünnepelni! - kiáltotta el magát Kai, mire mindenki elengedte a fiút.
- Még ma is rossz kedve van...- motyogtam a mellettem álló Rebekának, aki egyetértően bólogatott.
- Mindenki válasszon valamit, Bacon fizeti! - csúsztatta a pizzéria prospektusát elénk Ten.
- Miért én? - háborodott fel a fiú.
- A lányok nem fizethetik, ahogy a szülinapos sem, Mark a legfiatalabb így ő is kilőve, Kai feltartotta Taemint, úgyhogy megvolt a mai jócselekedete, Taeyong főzött de nem lett belőle semmi, Lucas elvégezte a rá kiszabott feladatot, és én hasznos voltam és leléptem, nehogy zavarjak valakit. Így maradsz te. - számolgatott az ujján.