Is This a Dream?

10.fejezet

Fáradtan nyitottam ki a szemem. Próbáltam rájönni hogy hol vagyok, de ezt csak akkor sikerült amikor megláttam a szanaszét alvókat. Lucas feje a kanapén, a teste a földön, Mark a fotelban, Ten és Taeyong a földön, Kai nem volt itt, gondolom volt annyi ereje hogy felmenjen a kényelmes ágyába, Taemin a balomon még békésen aludt, pont ahogy a jobbomon Beka, aki félig Baekhyunon feküdt.

Egy telefon után kutatva felálltam, hogy lefotózzam őket. Végül találtam egy fekete tokos iPhonet, amivel elkészítettem a mesterműveket. Az elején mégcsak a két cukin alvóról volt szó, de a végén mindenkiről volt legalább egy kép. Majd megkérdezem hogy kié ha felkeltetek, addig is itt hagyom az eredeti tartózkodási helyén.
A kis fotózás után a leánnyal közös szobánkba mentem hogy valami normális ruhát találjak, ami alkalmas a futásra. Végül egy kis kutakodás után meglett a régi edzős ruhám ami erre a célra tökéletesen megfelelt.
Belebújtam, majd hang nélkül távoztam a házból. Amíg sétáltam betettem a fülhallgatóm a fülembe, mert nem akartam egész úton a hajnalban is a mindig élénk Szöul zajait hallgatni.

Egy óra elteltével hazaindultam, mert ideje volt már a készülődés elkezdésének.
A házba belépve még mindig aludtak hárman, hogy pontos legyek, az első kép modellje, és Mark.

- Jó reggelt! - suttogtam a konyhában álló fiúknak, majd felmentem hogy lezuhanyozzak.

Szórakozottan verettem magam a zuhany alatt egy ideig, de mint mindent, egy idő után meguntam. Ez főleg rám igaz, hiszen mindent hamar megunok, elég hozzá pár perc. Ezt drága barátnőm tudja is bizonyítani.

Annyira siettem, hogy elfelejtettem behozni a ruhám, így magam köré tekertem a törölközőt, és kinéztem a folyosóra. Jó, nincs itt senki, akkor indulhatok. Gyors léptekkel elmentem a szobámig, ahol a redőnyök miatt nem láttam semmit. Felkapcsoltam a villanyt, bezártam a kulcsos ajtót, majd felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy fekete haspólót.

Ezzel én személy szerint el is készültem az indulásra. A suli majd csak holnap kezdődik hatalmas örömünkre, de attól még a zene-, és a táncórák ugyanúgy mennek.

-Hová mész?-nézett fel Rebeka, majd amikor észrevette hogy kin fekszik, gyorsan felugrott.

- Ha sietsz, megvárlak. - dőltem a fehér falnak. Ameddig ott álldogáltam, végignéztem a berendezésen. Rálátásom nyílt az óriási nappalira amelyben a zongora amit érkezésem napján használtam. Ezen kívül a nappali ami ha rend van gyönyörű letisztult az óriási caont fehér kanapéval a hozzá tartozó fotelekkel az üveg dohányzó asztallal és az óriási plazma tv-ben mellette a hangszórókkal. Nem is értem minek kell ekkora tv vagy fotel ide. Oké, értem én hogy híresek de szinte egész nap nincsen senki itthon a próbák vagy a fellépések miatt, szinte csak aludni járnak haza a fiúk. Lehet velem van a baj hogy nem értem de ez van.

Gondolataimból kedves barátnősnél rángatott ki aki üvöltve szaladt le a lépcsőn és rám ugrott. A hirtelen ért plussz suj miatt mindketten a földön kötöttünk ki nevetve.  A kis akciónkat a többi ébren lévő tag mosolygással nézte a konyhából kávé szürcsölgetés közben. Viszont akik eddig aludtak elküldtek minket melegebb éghajlatra. Hát ha oda nem is az ügynökséghez el kell indulnunk ha nem akarunk már most egy jó nagy adag fejmosást. Kedvesen elköszöntünk mindenkitől, ha már egyszer felmertük őket ébreszteni, majd ki léptünk a hűvös levegőre. Még elég korán volt így a nap nem tudott minket elolvasztani. Megcsörgettük drága sofőrünket de felesleges volt, mivel épp akkor kanyarodott be a kovácsolt vas kapun.

Bepattantunk és a ,,főhadiszállás" felé vettük az irányt. Át öltözés és hosszas bemelegítés után elkezdődött a jó 2 órás táncóra. Alaplépések majd ugyan azok zenére. Mindent minimum ötször csináltunk meg. 5 perc szünet 1 óra után majd a következő 1 órában már gyorsabb és bonyolultabb koreókat csináltattak  velünk. Az óra végére teljesen kifáradtam. Nem úgy mint a tanárunk aki még 2 óra után is úgy pörgött mintha felhúzták volna. Pedig van vagy 50 éves!