Is This a Dream?

12. Fejezet

Ebben a részben több nyelv is szerepelni fog. Az egyszerűség kedvéért mindent magyarul írok le és a szövegből kiderül ki melyik nyelven beszél. Ha nem lenne érthető szóljatok és átjavítom. Egyelőre megpróbálom így.

Odabent rengeteg szem szegeződött ránk. Élükön egy 30-as éveiben járó hölgyel. Hosszú mogyoró barna haját egy kontyba tűzte, fekete ceruza szoknyát és narancssárga hosszújú blúzt viselt. Kérdőn felénk fordult. Valamit mondott koreaiul de nem értettem. Látszhatott rajtunk az értetetlenség mivel ez után angolul szólalt meg.

- Sziasztok! Ti lennétek az új diákok akikről az igazgató úr beszélt? - ezt már értettük így válaszolni is tudtunk. Csak sajnos hang nem jött ki a számon. Ez a sok bámuló szempár a frászt hozza rám. Szerencsémre Hanna bólintott egyet ezzel választ adva a még mindig várakozó hölgynek. - Nagyszerű! - felelte boldogan és kezeit össze csapta - Már vártalak titeket. Én leszek az osztály főnökötök. Hívjatok Ms.Min-Hee-nek - mosolyog - Szerintem mutatkozzatok be utána pedig keressetek magatoknak egy helyet.

Még mindig nem bírtam megszólalni csak néztem a tanárnőre. Hanna belecsípett a karomba, a fájdalomtól egy kicsit magamhoz tértem.

- Hanna Black vagyok. Hívjatok ,már ha akartok, Hannának. Nem rég jöttünk az országba így a nyelv tudásunk se a legjobb. De nyugi ha ki akartok beszélni bármilyen nyelven tehetitek nem zavar. - vonja meg a vállát. Hálásan oldalra néztem, barátnőm felé. Az biztos, hogy tartozok neki eggyel. Huh most én jövök, hajrá!

- Helló, Rebeka Rosewall-nak hívnak. Én se beszélem jól a nyelvet. Hívjatok ahogy akartok. Hát a többi meg ha valakit érdekel az kérdezze meg. - ezaz nem is ment olyan rosszul. A hangom sem remegett meg.

A termen nevetés futott át. Valami vicceset mondtam vagy rosszul? A fiatal oszrályfönökünk (még mindig!!) mosolyogva figyelt. Valaki jelentkezett a 3. padból. Feltette a kérdést, vagy ő nem ért angolul, vagy direkt azon a nyelven tette fel a kérdést, amit nem értünk. Ms.Min-Hee végig hallgatta, majd felénk fordult.

- Azt kérdezi hogy Amerikából jöttetek-e. - erre muszály volt mindkettőnknek felnevetnie. Ha egy új embernek vagy közösségnek bemutatkozunk mindig megkérdezik hogy amerikaiak vagy esetleg angolok vagyunk-e a nevünk miatt. Régen nem értettem miért, most meg annyira bevett szokás hogy csak nevetni tudok rajta. Én válaszoltam a kérdésre.

- Nem, de nem meglepő hogy ezt gondoljátok. A nevünk miatt nem most kérdezték ezt még elösször. - nem tudom folytatni a nevetéstől, így sorstársam folytatja.

- Európaiak vagyunk azon belül pedig magyarok. - feleli, a tanárnő fordít az osztálynak majd egy következő jelentkező. Egy rövid, szög egyenes fekete hajú lány teszi fel a kérdést, egy számomra ismeretlen nyelven. Ezt a mellette ülő szintén fekete hajú, alacsony fiú lefordítja koreaira majd azt a tanárnő nekünk.

- Az milyen ország? Hol van? Még nem hallottunk róla. - ezen nem lepődök meg.

- Nincs véletlenül a teremben egy föld vagy európa térképe? - kérdi Hanna. És minő véletlen a tábla melett a sarokban összegöngyőlve ott áll az említett kontinens térképe. Ezt néhány magas fiú segítségével fel raktuk a táblára.

- Ez itt az országunk. - mutatok rá a körvonalaira - elég kicsi ország, nem csoda hogy nem ismeritek. Most nem fogunk kiselőadást adni a történelmünkről és a kultúrákról. Minden antiszocnak google a barátja a kevésbé antiszociálisak pedig külön kérdezzék majd meg. - Nem hittem volna hogy a tanárnő szószerint fog fordítani de a reakciókból és abból hogy néhány telefon máris elő került arra következtetek hogy mégis.

Egy ujjab jelentkező akadt. Ezüttal egy még ülve is felhőkarcoló méretű srác volt a kérdező. Tippik helyes srác egy kis spanyol beütéssel.

- Van barátotok? - kérdezte. Hogy megmondtam hogy spanyol. Így minden szavát értettem. Akkor is értettem volna miről beszél ha nem ismerem a nyelvet, a mosolya mindent elárul. Meg se vártam a fordítást ugyan úgy spanyolul rávágtam a válaszom.

- Nem - nézek rá felhúzott szemöldökkel. - Ugyan miért kérdezed? - kérdem spanyolul. Nem tudom a többiek mennyit értenek belőle, de az arcunk alapján nagyából rájöhetnek.

- Max 2 hét és megtudod. - kacsint. Miért tikkel az összes ilyen embernek a szeme?! Tudtam, hogy híres Nagy Márk dehogy mindenki utánozza a Márkcsintást.

- Szerezz egy orvost, max 2 hét és beáll a szemed a sok tikkeléstől.

És persze Ms.Min-Hee az egész beszélgetést szorgalmasan fordítja. Komolyan megfogom kedvelni. Élő google fordítónknak hála óriási röhögés hasított át a termen.

- Ez jó volt. - pacsiztam le barátosnémmal

- Rendben keressetek egy helyet és üljetek le. - intett a Ms.

A teremben 4 oszlopba voltak az egyszemélyes padok rendezve. Egy oszlopban 5 szék volt. Én kiválasztottam a legszélső, ablak melletti oszlop 4. székét. Levágódtam a helyemre míg Hanna elfoglalta nem messze tőlem a helyét. Egymás mellett nem volt két üres hely de így is sikerült közel ülnünk egymáshoz.

Hiába is kedveltem meg az osztályfőnökünk a többi óra rettentő unalmas volt. Nagy unalmamban megállapítottam hogy az itteni órák se különböznek nagyon az otthonitól. Ugyan olyan unalmasak, a matektanár ugyan úgy vörös fejjel, a nyakán kidudurodó érrel néz rám mikor elalszom az óráján és válaszolok a költői kérdéseire. Ugyan úgy vannak olyanok akik minden egyes szót lejegyzetelnek, a nyalizósok és a rokon lelkek akik szét unják az életük az órákon. Ó és persze itt se hat meg senkit az hogy új diák vagy és csak ma jöttél meg. Már miért is kéne emberségesnek lenniük?! Az úgy túl jó lenne, vagy mi? Így hát minket se kíméltek az anyaggal. Főleg nem a nyelvel. Azért is ebbe az osztályba kerültünk, mert van külön koreai nyelv óránk és külön hozzá még a nyelvtan, irodalom is.

Szünetben találkoztunk Kihyun-nal aki elég normális volt. Segített

Kicsöngettek végre az utolsó óránkról is. Nagy nehezen kijutottunk ebből a labirintus szerű épületből. Az iskola udvar, ami a főépület méltó párja volt, tele volt fákkal padokkal és egy tó is található volt benne. Még egy fél óra mire Changhoon ideér értünk.

- Sétálunk egyet? Legalább kitudjuk szellőztetni kicsit a fejünket. - nézett Hanna a szemeimbe. Biccentettem neki majd elindultunk a tó melletti úton.

Ha másra nem is de arra mindenképp jó lesz ez a kis séta, hogy megnyugodjunk. Mostanában annyi minden történt, hogy szinte végig se tudom gondolni.