Fall in love again ( Befejezett)

3. rész ( Alkohol mámor)

A bevásárlás után mindketten lepihentünk a saját szobánkban. Az ágyamon elnyúlva még egy kicsit gondolkodtam a mai nap történésein. Aominének vettem egy csomó ruhát és jó pár újságot, mivel azt az egyet is, ami volt neki már rongyosra nézte. Kitudja miket művelt ez idáig? Rossz bele gondolni abba is, hogy mit folytathat ez most odaát a másik szobában. De, még mindig jobb, mintha engem molesztálna. Erre a gondolatra éles nyilallás hasított bele a fejembe. Bele nyomtam az arcom a puha párnámba és elhessegettem a gondolatokat. Majd James arckifejezése villant be, ahogy az utcán elmegy mellettem mintha halvány mosolyt láttam volna. Biztos vagyok benne, hogy Aominét messziről kiszúrta, ráadásul engem sem kedvel, főleg, hogy félti a helyét, nem szeretne kispadra kerülni miattam. Hátamra fordultam és éreztem, hogy valami nyomja a hátam. Kihúztam magam alól, Aomine egyik újsága volt az, amit nekem adott a sok közül. Egy hosszú sötét hajú, kreol bőrű nő pózolt a borítón egy falatnyi rózsaszínű bikiniben. Kiköpött Aomine volt csak nőben. Be is baszna, ha ő lenne az! Mikre gondolok én? Inkább nézzük meg hátha látok valami jót is. Kíváncsian bele kukkantottam és arcon csaptak szó szerint a nagy dudák.
- Gondolhattam volna, hogy itt is a méretes keblek lesznek előtérben, valahogy nem izgulok az efféle pornó magazinokra! összehajtottam a füzetet magam mellett, s mivel eléggé fáradt voltam le hunytam a szemem és egyből elaludtam.
Másnap reggel már korán felkeltem, meg sem reggeliztem, gyorsan összekaptam magam és már rohantam is a kosárlabdaedzésre.  Mivel nem tudom Aomine mikor jön és megy a kulcsot itt hagytam, vállalva, hogy talán nekem kell majd ácsorognom az ajtó előtt, ha nem lesz otthon. Mivel ahogy mondtam nem messze volt a terem, pár perc alatt oda is értem. A többiek is már az öltözőben voltak. Mindenki köszönt és barátságos volt velem. Jamesen se láttam semmi furcsát, teljesen átlagosan viselkedett.
Miután mindenki elkészült, bemelegítettünk majd két csapatra lettünk osztva és egymás ellen játszottunk. Hamar lement az edzés mivel ilyenkor az időt sem érzem. A végén az edző még elmondta, hogy holnap itt lesz a Golden State Warriors. Állítólag az egyik ismerőse lett a csapat új edzője és szeretné, ha sűrűbben tartanánk ellenük mérkőzéseket, így segítve mindkét csapat fejlődését. Mivel elég messze van Oakland így maximum havonta egyszer, ha lesznek efféle edzések, gondolom. Miután elmondta a mondókáját mentünk átöltözni. A jó hír az, hogy semmi negatív változást nem vettem észre az embereken. Lehet,  nem is látta Aominet, James? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben átvedlettem majd a táskámat a vállamra vetve kibattyogtam az öltözőből. Amikor kiértem James várakozott a kapuban összefont karral. Fekete haját a szél megborzolta és kicsit össze-vissza álltak miatta a tincsek, de még így is elég jóképű volt. Mármint nekem nem tetszik, egyáltalán fúj, de férfiként elismerem, hogy igenis helyes..
- Végre, megjöttél Kagami! Téged vártalak! szólalt meg rekedtes hangján és acélkék szemei rám meredtek.
- Igen? Nem nagyon szoktál velem lógni!
- Mostantól ismerkedjünk meg közelebbről, rendben? lépett közelebb és a vállamra helyezte a bal kezét.
- James, mi jár a fejedben?
- Tudom, hogy a Clevelandos fickóval szoktál együtt lógni! Engem nem nagyon érdekel az, melyikünk mikor játszik! Felőlem játszhatsz, amennyit akarsz a pályán, lehetsz kezdő játékos is akár! Az se érdekel, kivel haverkodsz, de nem bánnám, ha a csapatunk érdekeit tartanád szem előtt! Azt szeretném, ha megtudnád a csapata gyengéit, erősségeit, mindent tudni akarok róluk! Nemsokára itt a bajnokság. Gondolom te is szeretnéd, ha nyernénk! vigyorodott el gúnyosan, majd a kezével az arcomat megsimította, mire én mérgesen lerántottam magamról.
- Elintézhetem, hogy örökké a kispadon ülj Kagami!  A választás rajtad áll! közölte gúnyosan, majd elviharzott köszönés nélkül, miközben a parfümjének mentolos illatát itt hagyta a szél.
Miután elment én is összeszedtem magam és bementem egy boltba venni némi ételt. Megláttam a felső polcon egy üveg szakét és beletettem a kosaramba. Lehet, hülyén hangzik a számból, de most megkívántam. Én, aki szinte sose iszik alkoholt! Kifizettem a kaját és hazafelé ballagtam. A szél enyhén fújni kezdett, kellemes meleg nyári idő volt. A forgalom nagy volt, mint mindig, az emberek jöttek és mentek. A karom elnehezült éreztem, hogy valaki megszorítja. Idegesen hátrafordultam és alig hittem a szememnek.
- Kagamicchi! szólított meg a szőkeség miközben mosolygott rám
- Kise? Te mit keresel itt?
- Hát csak egy pár napra jöttem, együtt fogunk edzeni a Chicago Bullsal!
- Szóval te a Golden State Warriorsban játszol?
- Igen, nem olyan régen csatlakoztam hozzájuk! Lesznek még meglepetések Kagamicchi, a csodák generációjából mindenki talált magának csapatot itt Amerikában.
- Kuroko is?
- Valószínű, bár majd ő elmondja, ha akarja! Lehet meg akar lepni téged, szóval nem tőlem tudod!
- Örülök neki!
- Akkor gondolom te a Chicago Bullsnál játszol?
- Igen!
- Az tök jó! karolt belém.
- Jah..
- Éppen kávézni indultam! Velem tartasz?
- Rendben van! válaszoltam azzal elsétáltunk egy közelebbi kávézóig.  Még egy ideig beszélgettünk a kosárlabdáról, majd témát váltott.
- Mit szólnál, ha holnap este az edzés után beugranál hozzám, a szállodába? Egyedül annyira unalmas! Kicsit beszélgetnénk, meg innánk valamit, rendelnék valami finomat is!
- Hát nem is tudom..
- Persze, ha nincs semmi programod! Légyszííí Kagamicchiii! könyörgött két kezét összekulcsolva.
- Rendben, végülis ráérek!
Miután végeztünk a kávézóban mindketten mentünk a magunk útjára. Hazafelé koslattam miközben már, alig láttam a fáradtságtól. Amikor a lakásba értem éreztem, hogy finom illatok járják át a helyet. Bentebb lépkedtem az ebédlőbe és láttam, hogy meg van terítve, sőt az étel is ki van szedve két tányérra. Letettem a táskámat és a szatyrot egy székre és bementem a nappaliba. Aomine heverészett a kanapén miközben tévét nézett.
- Csá! szólalt meg felém fordulva.
- Csá! köszöntem vissza alig halhatóan.
- Na, milyen volt az edzés? kérdezte kíváncsian és közben nyújtózott egyet.
- Jó volt! dörmögtem és bementem az ebédlőbe, enni.  Aomine is feltápászkodott és csatlakozott hozzám. Jól esett, hogy ő is megvárt az ebédel, mint én a múltkor.  Gyorsan leültem a székembe és neki álltam kajálni.
- Képzeld Aomine mindenki kint van Amerikában!
- Igen, tudok róla!
- És mi a faszé nem szóltál?
- Ma tudtam meg én is Satsukitól! Bár ő nem jött sajnos! nézett rám szomorúan, elmerengve.
- Értem… Hát én alig várom, hogy találkozzak Kurokoval! mondtam vigyorogva és nyomattam befelé a húst a számba.
- Kiverted tegnap az újságra? szólalt meg hirtelen, komoly ábrázattal.
Erre a szóra a torkomon akadt a falat, a fejem színe csak úgy váltakozott a lilától a pirosig majd megfulladtam. Jól hátba vágott egy mozdulattal és kiköptem a számból az asztalra a cuccot.
- Baszd meg ! Majdnem kinyírtál a hülyeségeddel!
- Bocsi! vakarta meg a fejét és meglátta a szatyor élelmet a széken.
- Miket vettél? felkelt az asztaltól és beleturkált a nejlonba, kivette az italt amit vettem.
- Jaj, de régen ittam szakét! Kérhetek énis?
- Hát persze! Úgysem tudnám egyedül meginni! motyogtam az orrom alatt dühösen. Miközben ő nem tétovázott, elővett két poharat és töltött is az alkoholból.
- Igyunk a barátságunkra! mondta vigyorogva és belekortyolt. Én is a számhoz vettem a poharat és lehúztam egy csapásra.
Sosem voltam egy féreg ember, nem tudnám elárulni Aominét, se bármelyik másik barátomat. Ha ezzel azt érem el, hogy örökké a kispadon kell ülnöm. Akkor ott fogok ülni! De nem leszek áruló.
Innentől kezdve csak vedeltem és vedeltem amennyit csak tudtam. Aomine egész jól bírta az alkohol hatását, de én 3 pohár után már azt se tudtam ki vagyok.
- Úgy látom te nem nagyon birod az alkoholt Kagami! nevette el magát rajtam
- Nem szoktam inni! tápászkodtam fel a székből és próbáltam a kanapéig elmenni, de nem bírtam. Aomine gyorsan utánam kapott, de őt is magammal rántottam a földre. Alatta feküdtem kilapulva, ő pedig rajtam.
- Milyen jó illatod van! suttogta a fülembe, amitől borzongás futott végig a hátamon. Felemelte a fejét és rám nézett sötét szemeivel, amikből semmit sem tudtam kiolvasni.
- Hol vetted a parfümöd? nyögte be végül. Én még mindig kómásan és tehetetlenül feküdtem alatta alig tudtam felfogni mi történik körülöttem.
Aomine próbált felkelni rólam, de a keze megcsúszott alatta és rám esett. De nem is akárhogy. Éreztem valami melegséget a számon.  Amikor kinyitottam a szemem láttam az arcát közelről, nagyon is közelről, és amit éreztem az nem más volt, mint a szája. Kimeredt szemekkel néztük egymást egy darabig ebben a helyzetben. Mindkettőnk arca teljesen vörös lett, nem csak az enyém. Az ajkai puhák voltak és forró volt a lehelete. Zavartan felkapta a fejét és felállt.
- Bocsi! szólalt meg mély hangján és próbált felsegíteni a földről engem is. Nagy nehezen feltuszkolt a kanapéra. Félálomban láttam még egy ideig szótlanul felettem állt és nézett, majd minden elsötétült..
Másnap reggel a fejem nagyon fájt. A kanapén felültem bambán, próbaltam fel eleveníteni a történteket. Amikor is  megláttam Aominet kisétálni a fürdőből.
Rögtön bevillant a kép, hogy szájba csókolt.
- Jó reggelt! állt meg előttem. A törülközője hanyagul át volt tekerve a derekán, alig tartotta valami. A mellkasáról vízcseppek folytak a hasára és a hajából is csurgott a víz.
- Jó reggelt neked is! pirultam el amikor a szájára fókuszáltam.
- Tegnap egy kicsit részegek voltunk! A csók.. véletlen volt! szólalt meg zavartan miközben a szemeivel más irányba nézett.
- Nem emlékszek semmire! vágtam rá gyorsan szemrebbenés nélkül.
- Nem emlékszel a csókunkra? kérdezte közelebb hajolva hozzám.
- Milyen csókra? Te megcsókoltál? dadogtam kissé, majd hátrább húzódtam a kanapén.
- Hogy felejthetted el az egészet? úgy kérdezte ezt mint akinek sokat jelentett az egész.
- Miért mondod ezt? kérdeztem üresen.
- Mert nekem ez volt az első csókom! kiabálta dühösen.
- Sajnálom! makogtam és elfordítottam a fejem.
- Gondolom neked már nem ez volt az első! sipákolta és megragadta az ingem erőszakosan. Köpni, nyelni nem tudtam a helyzettől, még soha nem láttam ennyire mérgesnek.
- Nem, nekem volt már párkapcsolatom! néztem bele a szemébe.
- Elloptad az első csókomat! mondta könnyezve és leült mellém.
- Azt szerettem volna, ha egy dögös bigével történik meg az első csók! siránkozott rajta, én pedig mérgemben alig tudtam visszafogni magam, hogy pofon ne  vágjam.
- Nem volt az a csók annyira rossz, hogy sírnod keljen! Én elég jól csókolok! Kikérem magamnak! pukkadtam meg a méregtől és a kanapé másik végébe húzódtam, jó távol tőle.
Aomine csak lesett rám némán miközben bennem forrt a harag. Ránéztem a fali órámra, ami pont szemben volt velem és még idegesebb lettem
- Itt baszakodsz velem, mintha annyira ráérnék! Miattad mindjárt elkések az edzésemről! Megyek is gyorsan legalább nem kell látnom az idegesítő képed és nem kell hallgatnom a hülyeségeid! vágtam az arcába a durva szavakat. Gyorsan összekaptam magam és ki csörtettem a lakásomból.
Amikor odaértem az öltözőbe már mindenki át volt öltözve. Gyorsan lekaptam magamról a ruháimat és csatlakoztam hozzájuk a teremben. Brandon Wanks széles mosollyal az arcán mutatta be az edző ismerősét és annak csapatát.
- Nos, akkor egy kis bemelegítés után, készen álltok egy jó kis meccsre? üvöltötte hangosan úgy, hogy a terem vízhangzott a hangjától.
- Igen! kiáltottuk és én közben a szemem sarkából ránéztem Kisere aki engem nézett fülig érő szájjal.
A Golden State Warriors elég erős volt. Nem is vártam mást Kisétől sem. Őt tartom az egyik legkeményebb ellenfélnek ezen a világon. A meccs 1 pont híján a győzelmünkel zárult.  Miután vége lett az edzésünknek és elkészültünk, ahogy megígértem csatlakoztam Kisehez. A hotel szoba szép volt, elegáns volt, mint ahogy vártam. Rendelt kaját kettőnknek és italokat. Leültünk az ágyára és beszélgettünk a kosarazásról miközben pizzát ettünk és pezsgőt iszogattunk.
- Jó volt ez a mai nap! Élveztem! Bárcsak mindig együtt edzhetnénk veletek! mosolygott rám és a kezével a szőke hajába túrt.
- Ja, jó lenne! somolyogtam és közben Aominen járt az eszem, hogy csak úgy faképnél hagytam, azt se tudja, hol vagyok. Elég bunkón viselkedtem vele, lehettem volna kedvesebb is, végtére is, az ő helyében én is haragudtam volna magamra, amiért nem vagyok nő…….
- Kagamicchi? Figyelsz rám? húzódott közelebb és a combomra helyezte a kezét. Én továbbra is azon ábrándoztam, haza kellene mennem ahhoz  a baromhoz és bocsánatot kérnem tőle.
- Kagamicchi? éreztem, ahogy a lehelete csiklandozza a fülemet. Ránéztem kimeredt szemekkel erre ő kuncogni kezdett.
- Nagyon elvoltál gondolkodva! simogatta meg a combomat és kezével elindult felfelé. Én ijedten kaptam el a csuklóját, de ő erre az ajkát a számhoz nyomta egy mozdulattal. Elkezdett hevesen csókolni és a nyelvével próbált utat törni a számba. Két kezével a tarkomat fogta erősen, de én végül sikeresen eltudtam fordítani a fejem.
- Ez mit jelentsen? kérdeztem remegő hangon, mire ő lesütött szemekkel nézte a földet.
- Nem tetszem?
- Miről beszélsz? Mindketten férfiak vagyunk! Mi értelme ennek? dünnyögtem és felkeltem az ágyáról.
- És ha férfiak vagyunk? Honnan tudod, hogy nem olyan jó érzés, mint nővel? Valld be! Te is élvezted, ahogy csókoltalak! akaratoskodott az ágyán ülve, de én válaszra se méltatva kisétáltam az ajtón.
Még csak most találkoztunk újra és már rám veti magát. Sose gondoltam volna Kiseről, aki kapós a nőknél, hogy egyszer nálam kopogtat. Az utcára érve megcsapott a hideg. A szellő átfutkosott a ruhám alatt, amitől még jobban fáztam. Már sötétedet. Biztos Aomine is melózott ma keményen.  Ahogy ezen filóztam meg is érkeztem. 
Amikor az ajtót kinyitottam idegen női hangra lettem figyelmes. Aomine és egy csaj a kanapén nevetgéltek. Biztosan az egyik munkatársa vagy valami ismerőse. De miért is érdekel? Egy nyomasztó érzés kerített hatalmába, gombocot éreztem a torkomban és nem tudtam tenni egy lépést sem, csak néztem őket,  ahogy önfeledten kacagnak, és közben iszogatnak. Biztos most meg fogja fektetni az a szemét! Visszafordúltam, megfogtam az ajtó kilincsét és becsaptam a bejárati ajtót idegből. Mit képzel?  Csak úgy felhoz a lakásomra egy idegent? Egyszerűen nem bírom ezt... Nem akarom látni! Nem akarom hallani ahogy más nővel nevetgél!  El kell tűnnöm innen! De mi ez az érzés? Biztos csak az alkoholtól lettem ilyen érzelgős!
Ezek a gondolatok jártak a fejemben újra meg újra miközben a lépteimet szaporázva elhagytam az épületet.