Fall in love again ( Befejezett)

5. rész ( Vonzalom)

》Aomine szemszög《

Miután befejeztük a zabálást, elfeküdtem a kanapén és felkapcsoltam a tévét, hátha valami jó műsor megy benne, de csak unalmas szappanoperákat találtam, amiket ki nem állhatok. Kiráz a hideg a nyálas szerelmi ügyektől, egyáltalán nem hiszem, hogy a valóságban létezhet ilyen mindent elsöprő csöpögős érzés.

Kagami vadul csörömpölt a tányérokkal és idegesen fel alá szaladgált a konyhában. Fél szemmel ránéztem, és amikor a tekintetünk összetalálkozott azon nyomban elpirult. Imádtam zavarba hozni az embereket, főleg ezt a kis ártatlan hülyét.
-Kagami! Mit szolnál, ha egy kicsit gyakorolnánk? Már mióta együtt élünk, ráadásul a nyakunkon az NBA....

Megállt a szavaim hallatára, és mint akit kicseréltek széles vigyorral a képén, berohant a szobájába. Egy pár másodperc múlva már átöltözve, kosárlabdával a kezében állt előttem.
-Te aztán nem vacilázol! keltem fel a puha fekhelyemről és elmentem én is átvedleni.
Összekaptuk magunkat és kb tíz perc gyaloglás után oda értünk. Kicsit fáztunk, mivel októberben már nem igazán van jó idő. Becsörtettünk a kapun és egy üres lelket sem találtunk ott. Legalább senki sem rondít bele a játékunkba.
-Mire várunk még! Játszunk! dörmögtem a vörösre, aki csak állt ott és vigyorgott az izgatottságtól.
-Milyen régen is volt Istenem... végre együtt játszunk! csillogtak a szemei és kissé zavarba ejtet, de a fejem megrázva visszatértem a valóságba és feldobtam a labdát.
Mivel a majom nagyobbra ugrott, mint én simán megszerezte. És hát nem tétovázott, be is lépett a zónába azon nyomban, bár én se tettem másként! Ahogy sejtettem, rengeteget fejlődött
amióta itt van, én pedig alig tudok vele lépést tartani.
Mivel messze van Cleveland edzeni se tudok a csapattal. Kijövök, néha ide a pályára és streetballozok azzal, akit találok, de az nem elég. Sajnos sok a probléma az ősökkel is és hát ott van még a kisöcsém is. Csak szeretném, ha mindenük meglenne.
Igen, ez vagyok én, egy csóró senki, minden pénzem, amit itt szereztem azt haza küldtem a családnak. Rengeteg adóságunk van, az alkoholista apámnak köszönhetően. Amikor még a Tououba jártam nem alkoholizált, mindenem megvolt. Aztán kiderűlt, hogy agydaganata van teljesen kicserélődött. Szegény anyám nem győzte fizetni a számlákat és sajnos nem mindig került kenyér az asztalunkra. A nyolcéves kisöcsém nem kaphatta meg azt a törödést mint amit én kaptam. Nem tudom anya miért nem hagyta már ott apámat, pedig megérdemelné!
Képes voltam az utcán élni két hónapon keresztül, pedig megtehettem volna, hogy a kosárlabdából és a mellékállásból szerzett pénzből kiveszek egy kisebb kérót magamnak, de én inkább nekik adtam azt is. Képes voltam csorbát ütni a büszkeségemen és a vetélytársamnál húzni meg magam csak azért, hogy az albérlet ára feleződhessen, és így több pénzem lehessen. Képes voltam azt is elviselni, hogy Kagami pénzt költsön rám és sajnáltattam magam, hol ott ez nem én voltam. Én mindig is utáltam, ha valaki sajnált és segíteni próbált. A büszkeségem nem engedte. De a családért mindent feladtam és feladnák, csak végre jobb életük lehessen! Bár a lakótársamnak mindene megvan, apuci eltartja mert gazdag, plusz a kosarazás után is kap pénzt, mégsem irigyeltem egy percig sem.
-Mi van veled Aomine? Nem ismerek rád! papolt Kagami, miközben zsákolt egy hatalmasat.
-Semmi! csak elbambultam..
-Én nem arra céloztam most, hogy elbambultál! Vezetek nyolc ponttal, ember! El vagy lustulva, vagy mi van?
-Pff! fujtattam rá és a palánkhoz csaptam a labdát. Ismét farkas szemet néztünk egymással, majd durván kicselezve őt bevágtam a labdát a kosárba.
-Na, kezdesz felébredni?
-Ne izgulj! Úgyis én fogok nyerni! vigyorogtam miközben odadobtam neki a labdát.
-Majd meglátjuk! mosolygott vissza és ismét egymásnak estünk.
Fél óra múlva mindketten lihegtünk az izzadtságunkban úszva a pálya közepén összegörnyedve, levegő után kapkodva. Teljesen elfáradtunk.
-Hát igen, sejtettem, hogy én győzők! egyenesedtem fel miután kifújtam magam.
-Ch.. Legközelebb én fogok nyerni! Pattogott, de én csak a szemeimet forgattam.
Odasétáltam a táskámhoz és kivettem az üvegemet. Ittam amennyi belém fért. Leültem a padra és néztem Kagamit, aki éppen telefonált.
Nem sokáig élvezhetem a vendég szeretetét már, egyre több meccsünk lesz, de nincs pénzem külön albérletre, sajnos kénytelen leszek össze-vissza vonatozni, amíg nem találok ki valami megoldást!
-Kurokoval beszéltem. .. Azt mondta San Antonioban a Spursban játszik! sétált oda hozzám végre Kagami.
-Ja tudom!
-Kapjátok be! mordult rám mérgesen és felkapta a táskáját mellőlem. Megállt előttem és rám vicsorgott ismét kiköpve azt, hogy húzunk már haza.
Egymás mellett sétáltunk az utcán és nem szóltunk egy szót sem. A fákról a falevelek hullottak, ahogy a hideg szél fújta őket. Annyira útálom az őszt és a hideget, lehet, azért mert félvér vagyok? Hiszen apám afrikai származású és tudni illik nekik inkább a trópusi éghajlat az ami fekszik.
Ránéztem néha Kagami durcás fejére, aki még mindig csak morgolódott magában. Máskor inkább befogom a szám.
A lakáshoz érve, egy váratlan vendég várt ránk. Vagyis inkább rá...
-Kagamicchi! ugrott a nyakába Kise.
-Kise? Te meg mit keresel itt? kérdezte Taiga zavarában és közben elpirult a feje.
-Csá Kise! Nem zavarok? durrogtam és bele könyököltem az oldalába, mire ő felnyikkant.
-Aominecchi! Te is itt vagy? mondta gyanakvó tekintettel, tetőtől talpig végigmérve.
-Mit akarsz itt? kérdezte mire én rámordultam
-TE mit akarsz itt!!
-Hé, nyugodjatok le! állt közénk Kagami, mielőtt még jobban elmérgesedett volna a helyzet.
-Holnap után Kagamicchiéknek nagy meccsük lesz! Jöttem megnézni! én ámult fejjel figyeltetem mire ő:
-Mi van? Neked nem szólt? A Detroit Pistons ellen fognak játszani! Jöttem neki szurkolni! vigyorgott a képembe.
-Sajnos, nem nagyon fogunk már találkozni mivel nekem is megvannak a magam harcai és gondolom neked is... ugye Aominecchi? magyarázta tovább okoskodóan én pedig csak összeráncoltam a homlokom közben.