Az Álom És A Következményei

202 27 9
                                    

Este még sokáig Rágódtam a beszélgetésen. De végül nagy nehezen elaludtam. Bár jobban jártam volna, ha nem teszem ugyanis. Régi barátaim a rémálmok újra meglátogattak.

Nem vagyok benne az álomban inkább csak felülről nézem. Egy fickó egész pontosan az apám, ugyanazt a fegvert tartja Cole-ra amivel a tesómat küldte el.
-Te is csak egy probléma vagy! És az én átkozott lányom barátja vagy! - ordította a barátomnak - És tudd meg a lányomat már egy cseppet sem érdekled!
-Ha... ha.. hazudsz! - dadogta a fiú.
-Jó, gondolj amit akarsz most viszont elküldelek!

Zihálva édredtem.
– Ez nem lehet igaz! Azonnal oda kell mennem!
Valaki mocorogni kezdett mellettem.
- Lucia?
- Igen. Tudod elég rosszul alszom. De mi a baj? Nagyon sápadtnak tűnsz!
- Igen, rémálmom volt. Vagy inkább látomás? Azonnal látnom kell Cole-t! Van egy kis vized? - kérdeztem, majd elohalásztam a zsebemből egy drachmát.
- Igen tessék - Nyújtotta át az üvegét.

- Írisz istennő, kérlek engedd, hogy lássam Cole-t! - mondtam beledobva az érmét az üvegbe. A fiú lihegett és még mindig apámmal küzdött. Ezek szerint igaz volt az álom.

- Tudsz egy nagyon gyors utazási módot?
- Igen hopponáljunk! Nem lenne szabad, de ez az egy megoldás van, ha a barátodhoz akarsz jutni!
   Még egy társunk akadt. Lily még kómában volt.
- Hmmm- ásított - A Roxfortban nem lehet csak úgy hopponálni! - mogyogta.
- Kivéve, ha..... - Sophia is felébredt -.... a szükség szobából indulunk.
- Kérlek lányok siessünk! A barátom bajban van!
- Irány a szükség szobája! - pattant ki az ágyából Sophia - Kövessetek lányok! - azzal elindult.
- Szóval mi is ez a szükség szoba? - kérdeztem, mert nem nagyon értettem mi lehet ez,de egy még fontosabb kérdés jutott eszembe - Lányok! Lucyt itt hagyjuk?
- Igen menjetek nélkülem! - sóhajtott a barátnőm - Majd ha megjötetek elmesélem miért.
- Na jól van indulás sietünk,nem?! - Lucia hangja úgy csengett mit Kheironé amikor egy zászló vadászatot indít el. Nem értem rá sokáig ezen mélázni, mert eszembe jutott Cole.

Mihelyt kiléptünk a klubbhelységből megtaláltuk az említett helyiséget. Beléptünk harcolásra alkalmas ruhákat, egy kandallót és zöld port találtunk.

-Csajok induljunk! - szólt Lily miután felkapta a ruhákat és mi is gyorsan átöltöztünk - Mutatom, hogy kell! - azzal be lépett a kandallóba - Magadra szórod a zöld port! - és amit mondott azt tette - És érthetően kiejted a célod. Ööö hova is megyünk?
-Félvér tábor - mondtam halkan aminek következtében egy óriási katasztrófa lett.
-Télvér tábor - monta Ő.
Én levegő után kapkodtam ugyanis ez egy létező hely volt. Apám bázisa ezt nem tudom honnan, de biztos vagyok benne, hogy ez az a hely neven
-Ez nem lehet igaz... - ziháltam.
-Mi az? - kérdezte Lucia.
-Az hogy az nem Télvér tábor hanem FÉLVÉR tábor! - hiztiztem ugyanis Lily vesztét okoztam azzal, hogy nem voltam képes kinyitni a szám.
-Oh... - ilyet meg Sophia is - De nyugi boszorkány a javából, feltalálja magát.
-Hát nem értitek?! A Télvér tábor apám bázisa! - fakadtam ki végleg.

Kevés fény volt a helyiségben, de láttam Ginny arcán a rémületet. Lucia viszont nyugodt maradt és kimért, de kedves hangon ezt monta:
-Neki most nem tudunk segíteni. De a barátodat még megmentehetjük! - utolsó szava már lelkesítően csengett.
-Igazad van menjünk! - azzal  feldobtam a zöld port és elkiáktottam magam: - FÉLVÉR TÁBOR!

Duplán boszorkányDonde viven las historias. Descúbrelo ahora