Duplán boszorkány

Világ megválltó beszélgetések

A harcnak vége szakadt. Már a Tábor lakók is ébrednek. Kheiron is megjött. Azt hiszem most megmentettem Cole-t, de mégis vesztettem. Lili, Sophia ez mind az én hibám és ha Lucia nem tud ilyen bátor maradni akkor esélyem sincs. Gyenge vagyok. Használhatatlan. Sophia most kezdte elfogadni, hogy Hugrabugos erre elmegy...
De hova? Ajj ez is az én hibám.
- Gyere Sam meg van egy kis dolgunk! - szólt Lucia.
- Nekem.....szóval.... - néztem Cole-ra a Hádész bungaló lépcsőjén ült. Kezébe temette az arcát,eleg rosszul nézett ki.
- Persze menj csak, de inkább megvárlak - mondta.

Leültem Cole mellé, finoman megsimogattam a vállát. Mire ő arréb lökött. És valami olyasmit mondott, hogy hagyj békén. Csakhogy én ezt nem hallottam,ezért előbbi tettemet megimételtem. Mire ő már ordított.
- Hagyj már békén! Menj a barátnőddel! Eddig nem érdekeltek most bezzeg már kellek! - monda sőt nem is mondta hanem inkább ordította.
- Ne mondj ilyet! - kértem, mert nagyon meglepett a hozzá állása, de elhatározram, hogy kedves leszek vele - Attól, hogy távol vagyok még Te maradsz a legjobb barátom. Ahogy az a levélben is írtam.
- Milyen levél? - lepődött meg, de sajnos ez csak rontott - Már nem csak, hogy nem érdekellek még hazudsz is nekem. Áh tudom mit? Te se érdekesz! Tűnj el! - és hasonlő sértéseket vágott hozzám.
- Ha nem érdekelnél - kötöttem az ebet a karóhoz - Nem szöktem volna meg a Roxfortból. Nem szegtem volna meg a létező összes szabályt. És nem veszítettem volna el két barátnőmet! - a végén már szinte sírtam, mert nagyon megbántott, hogy semmibe vesz - De tudod mit legyen ahogy akarod! - azzal úgy tettem mintha el hopponáltam volba, de csak a ködöt használva beszaladtam az erdőbe.

-Gondolkodnom kell - motyogtam magamban miután kissé megnyugodtam- Apámnak az volt a célja, hogy szét válasszon minket. Engem és Cole-t. És sikerült neki. Megint össze jött amit akart. És Ginny-t is... - itt nem bírtam tovább elbőgtem magam. Egy finom érintést éreztem a vállamon. Rahel ugrott be. Megfordulva láttam jól tippeltem. De már láttam is a zöld füstöt magam körül.

Tudás és tanulás mind hiába,
Vesztedet a bosszú vágy okozza,
Gyűlölet és erőszak ez kíséri léptedet.
Egyszer mégérted, egyedül nem nyerhetsz.
Világok sorsa a te lelkedet nyomja.
Menj és veszíts Hetaté leánya!

Majd legnagyobb meglepetésemre Lisa állt előttem.
- Ez az én próféciám volt - szólt hozzám - És tényleg veszítettem, de nem engedem, hogy veled is megtörténjen!-sóhajtott, majd hirtelen újra vidáman nézett rám-Narnia egy csodálatos hely, de nélküled nem az igazi - mosolygott - Hány éve tűntem el?
- Ööö - alig tudtam szóhoz jutni, mert azt hittem nekem szól a prófécia, hiszen mind igaz rám, de talán Lisa tud segíteni. Majd gyorsan válaszoltam - Három.
- Aslan említette, hogy máshogy telik az idő, de azt nem hogy ennyire... - lepődött meg - Narniában minimum 10 évnek tűnt.

Ekkor valaki nekem jött, megálltam a szemébe néztem. Arca kissé szeplős volt. A haja majdnem a válláig ért. Zöld terepszínű köpeny volt rajta kezében egy íjjat tartott, amivel majdnem felnyársalt.
- Hé - szóltam rá, de ahogy alaposabban mégnézem rájöttem, hogy Ő az a fiú aki Ginny helyett van itt. Mindent meg kell tudnom róla már csak Ginny érdekében is.
- Ööö bocsi - dadogott - Hol is vagyok pontosan? - most már próbált kissé tekintélyes lenni.
- A félvér táborban. Gyere beszélgessünk egy kicsit! - mondta Lisa azzal egy padhoz vezette minket - Kérlek mesélj magadról! És a helyről ahonnan jöttél!

-Hát oké - egyezett bele - A nevem Will. Aureln-ből jöttem ahol jelenleg béke, honol. Vadonjáró vagyok. És a régi mesteremmel Halt-tal épp egy rabló bandát próbáltunk leállítani amikor hirtelen megjelent az a vörös hajú lány én meg egyszer csak ide érkeztem.
- Oh ez nekezebb lesz mint hittem. Beszélned kell Kheironnal! - szólt a nővérem, míg én ámultan néztem rá.

Mire vissza tértünk már kint volt a Tábor vezető még Mr. D is. Lucia és Cole már ott magyarázott. És ahogy oda léptünk Kheior ugrott egyet. Már nem Will lepte meg, mert elmagyarázták már mi történt. Lisa volt az akire nem számított így kénytelenek voltunk, gyors beszámolói mindenről.

- Hmm, hmm nem is tudom ez egy jó és egy nem jó hír. Össze kell hívni egy tanácsot - motyogott magában - Will menj az Apollósokhoz! Egyelőre... - és nagyot sóhajtott.

A gyűlés kezdetét vette ott volt a Roxforti ig., Kheiron, és még egy ember akit nem ismertem, de felszerelése kísértetiesen hasonlított Willére, biztosan Ő Halt. Mi is ott lehettünk Lisa, én és nagy meglepetésemre Lucia is.
-Te, hogy kerülsz ide? - súgtam a lánynak.
-Dumbledore professzor azt mondta, hogy jöjjek - válaszolt halkan - de nyugi én nem jöttem semmilyen misztikus világból.

-Nos ma éjjel érdekes dolgok történtek. Ha jól sejtem ma éjjel nem egy Roxforti diák tűnt el - kezdte az igazgató.
-Igen - lépett a fényre egy oroszlán akit eddig nem is láttam - ahogy Lucy is haza tért - ekkor értettem meg, hogy Lucy már nincs a Roxfortban. Hiányozni fog, de van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára láttam.
-Kell egy csapat aki elindul egy amolyan küldetésere. Legalábbis mi igy hívjuk - tette hozzá Kheiron.
-Igen Willnek, Samnek és Luciának muszáj mennie! - mondta a férfi aki eddig még nem beszélt.
-Egy hete van mindenkinek felkészülni aztán indultok veletek tart még Cole is - mondta a kentaur - Sam ti menjetek a Roxfortba! Neked én már nagyon nem tudok mit mutatni. Cole és Will itt fog felkészülni! Lisa! - fordulata a tesómhoz - Te is tarts velük!

Dumbledore megragadta a kezem és a Roxforta találtam magam pontosabban az igazgatóiban.
- Aaaa! Ezt muszáj volt?! - Lucia majdnem kidobta a taccsot. De az igazgató válasz nélkül hagyta.
- Egy hét alatt nem lehet felkészülni... - motyogott magában a tanárunk -... de megteszek mindent amit tudok... Menetek a klubbhelységetekbe, de nem szóljatok senkinek! Reggeli után várlak titeket! - fordult hozzánk.

- És aludni mikor fogunk? - kérdeztem inkább csak magamtól - Na gyere Lucia menjünk! - azzal neki vágtunk a lepcsőknek, de egész hamar megérkeztünk.

Lucy ágyán tatálram egy levelet nekem címezve:

Kedves Sam!
Nagyon kedvesnek ismeretelek meg. Tényleg mindent megteszel azért, hogy megmaradjon a világok közti egyensúly. Szeretnék még segíteni neked, de úgy éreztem, hogy már közeleg az idő amikor haza térek. Remélem egyszer te is haza találsz!
Szertettel:
Lucy