Duplán boszorkány

A Döntő Ütközet

Lucia hirtelen hátra tántorodott.
-Ne haragudj nem akartam.. - sütötte le a szemét Cole.

-Nem arról van szó csak - mondta a lány - tudod... Sokkal jobban érzem magad melletted, de tudom, hogy nem szabadna.

- Na elég a csevegésből! Hova akartok menni? - kiáltott fel R.A.T., a kezébe vette a fegyvert amivel már oly sok gondot okozott. Ám mielőtt lőtt volna egy nyílvessző kiütötte a kezéből. Nagy kő esett le a szívemől. Will megmentett, vagyis majdnem. Ugyanis az apám egy óriási mozgó szerkentyűhöz lépett.

- Ez köti össze a világokat! Ugyanúgy át tudlak küldeni vele titeket - mondta egyszerűen, majd a ketrecek ereszkedni kezdtek. Lassan nyikorogva, majd egy ponton hangos csattanással megálltunk és magához rántotta a zárkákat. Mihelyt azok kinyíltak előkaptam a pálcám.

-Jé az nem az én pálcám? - kérdezte Lisa.
- De, majd elmagyarázom - ahogy ezt kimondtam pajzsot varázsoltam magunk köré. A vadonjáró srác is a védőfal mögé lépett.

Az erőm fogytán volt még Lucia segítségével is nehéz volt felvenni harcot a folyamatosan kilőtt bűbájokkal szemben. Nem mondom, elfért volna még néhány pálcás kéz. De mivel nem volt, egyedül kellett felvennünk a harcot. A szemem sarkából láttam, ahogy megérkezett még tíz varázsló Apám csapatából. Körbe álltak minket.

Lucia és én egymásnak háttal, vállvetve próbáltunk fenn tartani két félkör alakú pajzsot. Ezalatt Will előkapta az íjját és nem kímélte elenségeinket. Ő a bal oldalamon állt. Míg Lucy - nem tudom hogy került ide mivel eddig Narniában volt - nővére nyilvesszőit, jobbról küldte R. A. T. harcosainak a szívébe. Ekkor vettem csak észre, hogy Lisa és Cole eltűntek. De nem volt időm ezen gondolkodni. Újra előre, az Apám felé tekintettem és megláttam ahogy két alak a háta mögé próbál kerülni. Gyorsan magam mögé ábrázoltam egy ál Cole-t és egy ál Lisát. Hogy ellenségeinknek ne tűnjön fel a hiányuk.

Ez már tényleg sok volt így egy pillanatra meggyengült a pajzsom. Aminek következtében egy gyilkos átok eltalálta Lili-t.

-Neee - ordítottam tehetetlenül, ez az én hibám. Hát így ér véget... Pedig olyan boldog jövő állt előtte. A kviddics. A Roxfort. Nem fogja többé megvédeni Luciát. Nem látom többé a mosolyát. Nem tudok... Soha nem tudom ezt megbocsájtani magamnak.

Amígy sajnálkozzam Lucy lelőtte Lili gyilkosát. És Will is kilőtt még pár harcost. Az hiszem már csak kettő maradt, de R. A. T. újra most sokkal erősebben támadott. Az ereje megkétszereződött.

Majdnem összeestem, már nem bírtam fent tartani az ál Cole-t és Lisát. Mihelyt Ők eltűntek, megremegtett a föld és óriási csodtváz hadsereg támadta hátba az Apám. Ezalatt Will és Lucy kilőtte az összes harcost vagy legalábbis ezt hitte.

Ezért Lucia átjött, hogy segítsen nekem. Egy ideig egymás mellett küzdöttünk. Majd hirtelen a barátnőm összeesett. Egy tőr állt ki a szívéből. Cole dühödten ordított fel. Majd a dárdáját pontosan oda dobta ahonnan a tőr érkezett. Egy halk puffanással hallottuk, ahogy célba ért.

A gyász ellenére vagy épp emiatt mindenki új erővel küzdött. Lucia halála mély nyomot hagyott a szívemben, mert az a legrosszabb amikor a bajtársadat veszed el. És ez az egész miattam van. Én akartam eljönni. És megváltani a világot 11 évesen. Valójában, csak hátráltattam a többieket. Most pedig ez két barátnőm életébe került.

Egy halk hang szólalt meg a fejemben: - ez nem a te hibád mindenről R. A. T. tehet. Miatta haltak meg, de küzdj, hogy mást ne vehessen el tőled - majd örökre elhagyatott. Új erő járta át a testem, mert akárki mondta, igaza volt!

A gondaltaimból, visszatértem a csatatérre. Már elég közel jártunk a győzelemhez. A csontok kikapcsolták a gépezetet így R. A. T. kénytelen volt pálcával küzdeni. Az átkokat én hátrítottam és nagy meglepetésemre mellettem termet Lisa is Lucia pálcájával a kezében. Jelenléte sokat segített együtt védekeztünk, míg Cole és Will támadtak. Lucy kifogyott a nyilakból, de nem maradt tétlen. Előhúzott egy apró díszes tőrt és hátra szaladt ellenőrizni, hogy Cole tényleg célba talált-e.

R. A. T. helyzete elég kilátástalan és ezt Ő is így gondolja. Ugyanis magasra elemlte mindkét kezét.

-Azt hiszem itt a vége, nem tudok ennyi ellen egyedül nyerni - modta megadóan. Átláttam szavin ezért gyorsan levédtem a helyet egy olyan varázslattal aminek következtében nem lehet hopponálni.

Ahogy sejtettem gúnyos mosolyra húzta a száját:
- Ezért inkább lépek! - egy pillanatra fekete füsté változott, majd vissza:
- A francba! Nem maradt más választásom- azzal előhúzott a köpenyéből egy tőrt és szíven szúrta magát - Inkább így halok meg mint, hogy gyerekek nyírjanak ki! - azzal a földre hullott élettelen teste.

Én pedig összerogytam, még láttam, ahogy Dumbledore és a többi vezető megjelink. Majd elsötetült a világ.

- Vége -

Na jó valójában még lesz egy epilógus, ahol a lezáratlan szálak is lezárulnak és néhány megválaszolatlan kérdésre is kapunk választ.

Nekem eddig ez a kedvenc fejezetem ti mit gondoltok?