Eagleheart (warrior of the heart)

Váratlan Találkozás

Pfhuu... Fárasztó nap volt a tegnapi még suliba sem mentem de legalább hétvége van, és ma elmegyunk a családdal valamit csinálni... Az öcsém, Peti, mindenáron el akar menni a horgász és vadász központba a Dunához, ezért már indulunk is... Össze pakolta már tegnap a pecabotot meg az ilyen dolgokat szóval már indulhatunk is...
Hosszú utakon keresztül megyünk és még a gyönyörű táj sem bírja kiverni a fejemből a tegnap történteket...
Minden arra a térre emlékeztet...
Én agyalok ezen miközben Peti Oda nyújtja nekem a fülhallgatóját hogy hallgassak én is vele metált...
Hat jó... Én belehalgatok de nem fogom egész nap hallgatni mert telejesen szétmegy tőle a fejem...
Apukam megkerdezi hogy nincs e kedvem hallgatni egy kis Bach orgonaversenyt de látja rajtam hogy már a fejem is olyan zöld hogy mindjárt hányok... Jahh elfelejtettem mondani hogy a Bach nem az esetem...
Sokkal inkább szeretem az olyan zenéket, ami... Na jó... Hagyjuk... Szóval ez van...
Se a metál se a Bach nem kell nekem... Nekem most egy kicsi csendre lenne szükségem hogy felfogjam ami tegnap történt...
Az is irtó szuper hogy most egy vízpartra megyünk  én meg két éves korom óta félek a víztől, mármint attól hogy beleesek, szóval most éppen a védő szellememet kérem arra hogy vigyázzon rám... Mármint a sast...

3 perccel később már ott vagyunk annal a horgász vadász cuccosnál
Egy kis házban vár minket a halőr, hogy befizessük Petinek a horgász engedélyt...
A halőr valamiért még pénzt sem kér tőlünk a horgászatért ezért az egész családom ugrál örömében...
Xd... Köztük én is hogy nem olyan mély a víz... 😂😂
De még mindig érzem a szívem mélyén hogy a védő szellemem velem van... És bármikor amikor kérem segíteni fog...
Tesóm már be Is dobja az első horgot amikor egyszrcsak beszakad alattam a stég, és teljesen elvesztem az egyensúlyomat és a vízbe zuhanok...
Nem érzek félelmet, mert tudom hogy velem van... Nagyon könnyen megbízok valakiben... Főleg a védő szellememben...
Aki minden áron csak segítene nekem...
Egyszercsak azt érzem hogy valaki vagy valami belekapaszkodik a vizes ruhámba a tó mélyen...
Nagyon erősen megragad, de nem úgy hogy bajom essen...
Finoman kiemel a vízből és már tudom hogy ki teszi ezt velem... Hát a sas...
Ki más tenné... A szüleimet látom még amíg van annyi erőm hogy lássam mit csinálnak, tisztára be vannak pánikolva hogy elragad engem egy sas vagymi...
De már el vagyok ájulva... A védő szellemem karmai között, aki a földre letesz engemet, és a szüleim körbeállnak hogy mi történt...
Valamiért nem sötétül el minden... A szívemmel még érzem hogy mit csinál velem... Ugyanaz mint a múltkor a szívem tájékára rakja az egyik tollát és
Legmelegebb hangján mondja hogy
"sas szívem! Kelj fel! Mert én vagyok veled"
Védő szellemem? Te vagy az? Kérdezem tőle, mire lassan kinyitom a szemem...
Majd tollaival betakarva mondja hogy ő az igen, és mindig vigyázni fog rám...
De hamarosan eljon az én időm is...
Amikor nekem is harcolnom kell...
Hiszen szív harcos vagyok...
De még mindig nagyon fázom, mert hideg volt a víz... Ha lehetne egész nap  a tollai alatt feküdnék, mert olyan meleg és puha..
De tudom hogy ő mindig velem lesz...
És akárhányszor rá gondolok, mindig úgy érzem mintha a tollaival takarna be...