Nem Várt Változás

1.Indulááás és első napok

A vekkerem csipogása bántotta a fülemet. Furcsa érzés volt kikelni a gondolataimból.

Anyám abban a pillanatban betört a szobámba.
-Kész vagy már? Mindjárt indulunk. Tiszta karikás a szemed...aludtál te egyáltalán?-sejtettem, hogy észreveszi. Anyám egy vérbeli kritizátor. Szótlanul ráztam a fejem.-Menjél reggelezni!-felálltam a sarokból és lebattyogtam a lépcsőn.
-Jó reggelt!-köszönt az apám.

Próbáltam enni a műzliből, de nem ment. A gyomorgörcs kínoz. 5 falatot legyűrtem.

Apa árgus szemmel figyelte minden tettemet. Igen...ő a kritizátor 2.0. Nem is tudom, hogy hogyan találtak egymásra.

Én velük ellentétbe nem szoktam kritizálni az embereket. Általános suliba kaptam elég kritikát.

-Indulás!-riaszt fel a gondolataimból anyám.
-Megyek.-motyogtam halkan.

Amikor beértünk a repülőtérre a gyomorgörcsöm fokozódott. Már-már remegtem.

-RILEY!-üvöltötte Cortnie.
-Szia!-köszöntem, majd megöleltem.
-Remegsz, mint a kocsonya, de hidd el, hogy nem lesz semmi baj.
-Jó. Köszi. Nich merre van?
-Ott van bent.-mutatott a büfére, majd nevetni kezdtünk.-Nem hiszem el, hogy nem bír 5 percre se leállni a zabálással.
-Ő már csak ilyen.
-De pont így szerettek engem.-Jelent meg Nich.

A gépen Cortnie mellett ültem. Megfogtuk egymás kezét a felszállásnál én meg imátkoztam, hogy éljük túl. Még egy keresztet is hoztam és azt puszilgattam. Cortnie folyamatosan vihogott és szidta a légi katasztrófákat.

Mikor leszállt a gép, a tanár bérelt egy Skodát és elmentünk a Hotelbe. Egy nagy franicia ágy volt az egyik szobába, a másikba egy picike kis egyszemélyes. Hárman kényelmesen elfértünk az nagy ágyba, ezért a tanárnő jól járt.

Pendrive-on hoztunk filmeket. A Miutánt néztük meg.
-Lányok, el kell mondanom valamit.-kezdett bele Nich.-Én meleg vagyok.
-Jaaaj Nich. Ne legyél szomorú. Te így vagy tökéletes. Ez nekünk nem számít. Fiú vagy lány vagy netán TVkábel tök mindegy.-mondtam el a motiváció szerűségemet Nicholasnak.
-Igen. Pont így gondolom én is.-értett egyet Cortnie.
-Annyira kedvesek vagytok. Imádlak titeket. Megöleltük egymást. -Amúgy az a srác annyira helyes.
-Háááát. Nekem annyira nem tetszik. Nem tudom.
-Leszbi vagy?-kérdezte Nich.
-Nem. Más az esetem.
-Szerintem meg Hero egy félisten.-jelentette ki Cortnie.
-Hero? Ez a neve?
-Ja. Hero Fiennes-Tiffin. Ne mondd, hogy nem ismered.
-Hát pedig nem. Nem nagyon figyelem ezeket a pávákat.-hallottam a tanárnőt nevetni a másik szobából.
-Hallod te magad? Nézz rá!
-Van egy tervem.-kezdett bele Nich.-Holnapután lesz divatbemutató, amin modell lesz. Elmegyünk.
-Hogy mi?! Oda minket nem engednek be.
-Publikus lesz. Szóval, de! És még lóvé is van rá elég.
-Ti betegek vagytok.
-Te vagy beteg.-vágot vissza Cortnie.

Reggel arra keltem, hogy Nich és Cortnie plüssként használ. Kivettem a fejem alól a párnát és püfölni kezdtem őket. Felkeltek!
-Hé! Te nem vagy normális!-nyávogott Cortnie.
-Plüss se.
-Így jár az, aki középen alszik.-morgott Nicholas.

Miután elkészülődtünk, bementünk a városba és bementünk egy étterembe.
Én sültkrumplit ettem csibefalatokkal, (ugyanis gyűlölöm a halat) teával. Majdnem Fish 'n' Chips.

-Te jézusúristen!-ámuldozott Cortnie.
-Mi a bajod?-kérdeztem
-Ott van.
-Ki?
-HERO!
-És? Ki nem szarja le?
-Én. Én nem szarom le.
-Én se.-szólalt meg Nich is.
-Én viszont lefosom. És most hagyjatok enni.
-Beszéljetek angolul!-utasított a tanár.
-Nem, mert még meghallja, hogy mit beszélünk.-tiltakozott Nich
-Oh, értem.-rakta fel a kezét Natalie. (Ő a tanár)
-Szerintem, meg se értené a gyönyörű akcentusunknak hála.-motyogtam magam elé.
-Ahj. Akkor is idefigyelt, amikor kimondtam a nevét. Rajtad eléggé sokat elidőzött.-magyarázta Cortnie.
-Ki.Nem.Szarja.Le?!-kiemeltem minden szót.
-Megértettem.-sértődött meg Cortnie.

Visszamentünk a szállásra és minden szem rám szegeződött.
-Te Riley.-mondta Nich
-Igen?
-Hero végig téged figyelt.
-Jah és vigyorgott.-helyeselt Cortnie.
-Nem nagyon érdekel. Elég szánalmasan néz ki.-hazudtam, mert tényleg nem csúnya, de shhhh!
-Annyira taszító vagy.
-Azért, mert nem jön be egy angol színész?-csöndbe maradtak.

Gyorsan lefürödtünk és kerestünk egy új filmet. A Whiplasht néztük meg. Utána már aludtunk.

Reggel püfölésekre keltem.
-TI...ahhh...
-Háh!-nevetni kezdtünk, mint a fókák.

Elindultunk arra a helyre és nagyon csicsás volt.

Elindult a show. Hát az őszintét megvallva...ezek nagyon szarul néztek ki. Szebbet hányok nála. Várjunk! Mit mondtam az elején? Lehet, hogy mégis kritizátor vagyok...de ezek akkor is nagyon csúnyák.

Az igazat megvallva az a Hero gyerek mégse olyan ronda. Egész jól nézett ki. Azok a vastag ajkak....nem bírtam nem azokat nézni.

A szünetbe kimentem levegőzni és akkor valaki közeledni kezdett...