Nem Várt Változás

11.Égi jel

-HERO!!!-visítottam. Már csak páran voltunk. És már pakoltak. Hero amilyen gyorsan csak tudott, odafutott, majd meglátta a tócsát.
-Baszki, elfolyt a magzatvíz? Koraszülöttek lesznek?-kérdezte.
-Ez ikreknél előfordul.-próbáltam nyugodt maradni. Martha iderohant.
-Elfolyt a magzatvíz?-kérdezte mosolyogva, de pánikolva.
-Pont most?-nyávogtam magam elé.
-Ez lesz aztán a nászéjszaka.-mondta Hero. Felkapott menyasszony pózba és befektetett a hátsó ülésekre.
-Tiszta magzatvizes lesz a kocsi.-morogtam.
-És? Majd kitisztítjuk valahogy, bár tök jó lenne egy kis babaillat a kocsiba.
-Az anélkül is lesz, hogy nem tisztítod ki a hátsó ülést.
-Fájásaid vannak?
-Nem. Ami fura.
-Az jó, mert akkor fájás nélkül túllehetünk a szülésen.
-Ja.-nekem ez azért volt fura, mert anyám azt mondta, hogy kurvára fájtam neki. És ilyen nem is tudom...lelkiismeret furdalás szerűséget érzek.

Beértünk a kórházba és a recepciós szólt dr. Lockwood-nak, hogy beindult a szülés.

A doktor szél-sebesen jött és tolt be minket a vajlódószobába.
A nők sírtak meg minden én meg csak ott ültem és néztem Hero-ra, aki idegesen rágcsálta a száját.
-Hero, nyugi! Csak egy kicsit többet leszünk bent a kórházba.-próbáltam nyugtatni.
-De, ha valami bajuk lesz é-én belepusztulnék.
-Én is, de tudod, hogy minden rendben lesz...-és ekkor jött az első fájás-BASZKI!
-Úristenem, Riley, jól vagy?
-Igen, csak váratlan volt.-erre jött Anna és megnézte, hogy eddig mennyire tágultam ki.
-Másfél ujjnyira vagy tág.-jelentette ki.

Szépen kezdett fokozódni a fájások száma és három percenként jött egy.
Vagy a 15. fájás után (mert számoltam) megjött Wayne és betolt a műtőbe. Előre dőltem, hogy be adja az érzéstelenítőt, ami rohadtul fájt, de utána az érzéstelenítő tette a hatását. Felrakták azt a függönyt és szorosan megszorítottam Hero kezét. Szar volt, hogy nem éreztem deréktól lefele semmit. Hallottam egy gusztustalan hangot, majd mégegyet,majd egyszer egy babasírtást. Aztán megint a hangok és mégegyet. Hero arcán levakarhatatlan mosoly ült és mondták, hogy megszülettek. Egy lány és egy fiú. Evan 1550 g és Theodora 1553 g. Április 11 4:15 perckor született Evan és 2 perccel később Theo. Berakták őket a koraszülöttek speciális babaágyába és odatolták hozzánk. Sírva fakadtunk. A két babám 32 hetesen született. Igen, még éppen voltunk a 7. hónapban. A korukhoz képest, amúgy nagy babáknak számítottak.
Mivel szerencsére mind a kettőjük elérte a másfél kilót, egy hét múlva megyünk haza.

Betoltak a szobába és láttam, hogy ott vannak már a családom.
-Gratulálok!-mondta anya. És a többiek egyszerre.-Jahj, de szépek! Mi a nevük?-kérdezte Bence.
-A lány neve Theodora Avery Fiennes-Tiffin, a fiú neve Evan Samuel Fiennes-Tiffin.
-Szép nevek.

Este Hero hazament és a két gyermekem az ágy két oldalán aludtak. Fel-fel keltek, akkor megetettem őket.
Annyira szépek. Már látom bennük az apjuk génjeit. Néztem róla babakori képeket és nagyon hasonlítanak.

Reggel babasírásra keltem Theo biztos éhes. Bár csendesebb is lehetne, mert felkeltette a báttyát.

Pár óra múlva jött Hero.
-Szia, édesem! Hogy aludtál?-kérdezte Hero a csókja után.
-Szia Hero, hát felkeltek párszor, bár inkább Theodora. Evan az csendesebb baba.
-Értem.
-Mind a kettő rád hasonlít.
-Szerintem pedig rád, de mindegy is.

              //Egy hét múlva//

Most engedtek ki minket. A hátsó ülések ki vannak tisztítva és a két babahordozóban alszanak a bubuskáim.

Amikor kiszálltunk és beértem a házba, megláttam, hogy Hero feldíszítette és Alexet pillantottam meg a fotelon.
-Alex! Annyira örülök neked!-rohantam hozzá.
-Riley! Nem is mondtad, hogy ilyen imádnivaló babákat hoztál a világra.
-Hát nem, de itt vannak.
-De édesek!-mondta magas hangon.
-Evan, Theodora, üdv itthon!-mondtam nekik. Erre Evan elmosolyodott. Személyiségre szerintem mások lesznek. Azt látom, hogy Theo egy lázadó, konok tinédzser lesz, akárcsak én. Göndör barna fürtjei vízesésként omolnak a vállára és csodaszép mosolya lesz. A stílusa nem lesz kurvás, de nem túlméretezett leplekbe fog járni. Szakadt farmer és pulcsi. Evan meg egy tipikus fuckboy kinézetű fiú lesz, de a szíve a helyén lesz. Vagy nem.

-Riley, felkeltek...-keltett Hero álmosan.
-Akkor hozd. ide a gyerekeinket és megetetem őket.-mondtam, majd megigazítottam a párnákat és a két kicsit egyszerre szoptattam. Szerencsére sok tejem van, de a melleim akkorák, mint egy öreg tehén löttyedt tőgye.(ez aztán hasonlatxdd)
Hero szeme könnybe lábadt és figyelte amint a két kicsit etetem a legtermészetesebb módon.
-Tudom, hogy bunkó kérdés, de lefotózhatlak titeket?-kérdezte. Miért lenne bunkó? Ezt sose értettem, miért akkora cucc szoptatni egy gyereket?! Ez baszki a természet rendje!
-Persze.-inkább lenéztem a két varázslatra, míg Hero fotózott. Megmutatta. Te jézus úristen, úgy nézek ki mint egy malac!
-Mi a baj, Szerelmem?-kérdezte.
-Hát nem tudom eldönteni, hogy a képen az a nő egy ember, egy tehén, vagy egy malac...
-Jahj, ne csináld ezt! Gyönyörű vagy! És szexi és kívánatos! Az a kurva sok tál...-itt félbe szakítottam.
-Ki ne merd mondani! Ha csak meghallom a nevét, hányni tudnék.-megutáltam a tejberizst. Tudtam én, hogy csak a kölkök kérik. Mióta megszültem, gyűlölöm azt az ételt.
-...szóval, az meg se látszik. Nyugi! Ne legyél itt nekem önbizalomhiányos, mert nem voltál ilyen. Bár, ez kihívás lehet, de ha nem hiszed el, napközbe bemászunk a jakuzziba. Már a varratot kiszedték?
-Igen. Hányszor kapsz egy ilyen durva szófosást?-kérdeztem játékosan.
-Elő szokott fordulni! Szokj majd hozzá, asszony!
-HOGY MI?!!?! 18 ÉVES VAGYOK, NEM PEDIG EGY 90 ÉVES NÉNIKE!-üvöltöztem Hero-val. Bár tudom, hogy csak viccnek szánta.
-Ezek a nők....betudom annak, hogy még a hormonháztartásod nincs a helyén.
-Apuci, rakd vissza Theodorát az ágyba. Evan még úgy látszik, hogy éhes. Ducik lesznek itt nekem a sok tejtől.-mondtam.

Miután megfejtem és már a két picúr aludt, egymásra néztünk Hero-val.
-Ha még egyszer Apucinak szólítasz, esküszöm, hogy itt teperlek le...-mormogta Hero. Éreztem, hogy elpirulok.
-A feleséged vagyok és van két gyerekünk. Jogom van Apucinak szólítani.
-De nekem is jogom van arra, hogy ne mindig fogjam vissza a viperát.-ezen a megnevezésen nyerítettem, de a párnába, hogy ne keljenek fel a babák. Még mindig ugyan olyan gyerek vagyok. De ez szerintem nem baj, mert nem is kéne elvárni egy 18 és egy 22 éves emberkétől, hogy olyan érettek legyenek, akár a 30-40 évesek.

Reggel Theodora hangjára keltem, ami azt jelzi, hogy éhes. Evant is felkeltette...megint. Hero kipattant az ágyból és már hozta is a piciket.
-Pfúj.-szagolt Hero bele a levegőbe.-Asszem Evan bekakilt.
-Akkor hajrá! Én addig etetem Theo-t.
-Nyeh.-nyávogott majd elment pelenkázni. Magamhoz kaptam a lányom és megetettem.

-Nah kész vagy már?-kérdeztem Hero-t.
-Hát majd takarítani kell a kakit, mert nem gyakoroltam eleget és a föld babagumis lett.
-Jézusom. Babagumi?!
-Hát van kutyagumi, akkor babagumi is.
-De babák hígat kakilnak.
-Igen. Hozd a felmosót!
-Uhh. Theo még eszik. Evant te fogod etetni.
-Mi?! De nekem nincsen tejem. Vagyis van egy hozzá hasonló, de nem hinném, hogy jól lakna vele.
-Ahh. Fejtem a másikon, míg te éppen összeszaroztad a parkettát.
-Értem. Akkor jó.

Pár perc múlva, már hozta Evant én meg rohantam felmosni. Amikor kimentem azt láttam, hogy Hero a kezére öntött egy kis anyatejet és megkóstolta. Kérdőn néztem rá és felpillantott.
-Őőő. Én nem kóstoltam meg!-próbált vörös fejjel hazudni.
-Én meg vak vagyok. Milyen íze van?
-Édes. Fura. Kérsz?
-Nem.-nevettünk.

Miközbe néztem a Facebookot, megcsörrent a Skype. Cortnie hívott.
-CSAJSZIII! TE MEGSZÜLTÉL?-visította.
-Nem tudtál róla? Már itthon vagyunk.
-Mutiiii!-éppen Hero vigyázott rájuk, szóval odavittem neki. Közbe csatlakozott Nich is a beszélgetésbe.
-Ezek ugyanolyanok.-mormogta Nich.
Erre csak nevettünk.
-ANNNNYIRA CUUUUUUKIIIK!!!
-Látom beindultak az anyai ösztönök. Meg a megsüketülésünk folyamata is.-mondta Hero. Ezen csak nevettünk.
-És, milyen szülőnek lenni?
-Hát...én nem nagyon alszok, Hero meg reggel nem tudott pelenkázni és szaros lett a parketta, de amúgy szuper!-meséltem.

Reggel kivételesen magamtól keltem fel. Hero nem volt mellettem. Kimentem a nappaliba és rögtön sírva fakadtam. Túl szép volt, hogy elhiggyem....