Nem Várt Változás

6.Hihetetlen

Hero letérdelt és egy kis dobozkát húzott elő a zsebéből. Kinyitotta és egy csodálatos gyűrű volt benne. Nem volt túl csicsás, de mégis gyönyörű és nőies volt.
-Riley Isabella Morgan, hozzám jössz feleségül?
-IGEN!-válaszoltam sírva.
-Úristen!-az ujjamra a gyűrűt. Ő is sírni kezdett. Azta...menyasszony vagyok.-Hát különleges egy pár vagyunk. Úgy, hogy három hónapja ismerjük egymást.
-Hát ja. Már kértem időpontot a nőgyógyászhoz. Jövőhéten látjuk először a pici babánkat.
-Annyira szeretném már látni a lányunkat.
-Lány?-kérdeztem kuncogva.
-Annak érzem.
-Hát az biztos, hogy jó megérző vagy.-csak bólintott.
-Menjünk haza!
-Mármint a koleszba?
-Egyenlőre. De már kinézetem egy házat.
-Oké. Akkor menjünk!

Hazafele, a kocsiba a gyűrűt tanulmányoztam a bal kezemen.

-SZIAAA CSAJSZII!-köszönt Alex. Felmutattam neki a kezemet.-MI A SZAR?! Te eljegyezted Riley-t?!-kérdezte Alex Hero-tól.
-Ja. Amúgy az esküvő áprilisba lesz. Április 10. Addigra már nagy pocakod lesz és felnőtt leszel.
-Igen! Tökéletes időpont, szívem.
-Az. Tehetséges vagyok.
-Mibe nem vagy tehetséges?
-Hááát vannak olyan dolgok.-nevettünk egy kicsit, majd lefeküdtem és gyorsan elaludtam.

//4 nap múlva//

Fel kell hívnom Cortnie-t és Nich-et.
Videochatbe hívtam őket és szerencsére mind a ketten felvették.

Pár perc (38 perc) beszélgetés után elmondtam:
-Szóval, azt tudjátok, hogy együtt vagyok Hero-val.
-Igen?-kérdezte Nich. Cortnie már visított.
-TERHES VAGY?-kérdezte visítva.
-IGEEEN!-felmutattam a kezem, ahol ott virított az eljegyzési gyűrű.
-Uramisten!-Nich lesokkolódott.
-Mikor lesz az esküvő?
-Április 10.-ekkor Hero jött be a szobámba.
-Ki jött be?-kérdezte Nich. Gondolom Alex-re gondolt.
-Én. Kivel beszélsz, édesem?
-Uramisten... GRATULÁLOK!-visította Cortnie.
-Köszi. Nélkülem mondtad el nekik a hírt?-kérdezte színlelt felháborodással Hero.
-Baj?
-Nem.

Hosszasan beszélgettünk úgy mindenról. De tényleg...2 órán át beszéltünk.

//3 nap múlva//

-Miss Morgan!-hívott be minket a nővér.
-Jó napot! Dr. Lockwood, de szólítson Wayne-nek.-mondta a doktor. És kezet ráztunk. Hero-val is. Felfeküdtem az ágyra és elkezdte az ultrahangot. Láttuk a kis termését a szerelmünknek. Hero törlgette a könnyeit és én is. Annyira gyönyörű volt.

Kaptunk egy képet is. Lefotóztuk és mind a kettőnk háttérképe a kis magzat lesz.

//2 hét múlva//

Hero napról napra egyre bizonytalanabb. Fél, attól, hogy fos szülők leszünk és, hogy nem tudjuk megteremteni a jó életet.

-Figyelj, Riley...-kezdett bele Hero selymes hangon-...találtam egy házat és ma nézzük meg.
-Oké, akkor öltözök.
-Bocsánat! Az utóbbi időbe átevett az idegesség. És lefertőztelek vele. Sajnálom...Nem akarom, hogy emiatt váljuk szét....mármint sehogy se váljunk szét soha! Szeretlek!-erre vártam! Véégre. Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az ajkára.

Felöltöztem és odamentünk egy kívülről gyönyörű családi házhoz.
Már ámuldoztam. Újépítésű volt. Kávébarna nemesvakolattal. A kert gyönyörűen volt gondozva. Virágok mindenhol, kis almafa, cseresznyefa, meggyfa, körtefa, szilvafa volt szétszórva ültetve. És, hogy ezt honnan tudom? Otthon mindenféle fa van és meg tudom különböztetni a levelükről és a fatörzsüktől.

Belülről is mesésen fest a ház. 3 háló van: Egy bazi nagy, egy közepes és egy kis szoba. Szerintem a bubuskánknak kell a legnagyobb. Vagy egy gyönyörű konyha, még jó, hogy nagyanyámtól tanultam pár receptet és mennyei bablevest főzök. Bár ezt Hero még nem tudja. Van egy nappali, aminek az egyik fala üveg és egy terasz felé néz, persze van rajta ajtó. Van egy nagyobb wardrobe és egy rohadt nagy és fullos fürdő. De tényleg a fürdőbe van tusoló, kád, budi és most figyelj...JAKUZZI. Hogy mi a szarnak, az nem tudom, de menő.